Netán Mádon? Nagykovácsiban? Vagy valami hasonló helyen? Mert ha igen, akkor szerencsés vagy! Vagy nem úgy gondolod?

Mád vagy Nagykovácsi?

Elképzelem, hogy emberek, akik Mádon és Nagykovácsiban élnek, beszélgetnek. Nem kell hozzá nagy fantázia, sok ilyet ismerek.

Két község: egyik Borsod-Abaúj-Zemplén, másik Pest megyében.  Egy tényt rögtön az elején leszögezhetünk: mindkét település csodálatos fekvésű, különleges földrajzi adottságú! Ha szépségversenyt rendeznénk, nehéz dolgunk lenne. Bár, ha a település belterületét, a házak, épületek, közterületek állapotát, az arculatot osztályoznánk, biztos, hogy nem Nagykovácsi jönne ki győztesként. De nem futok így előre.

Azért csak így illusztrációnak két kép a 'határból' (elsőn Mád, másodikon Nagykovácsi) - minden képet én fotóztam.

Ki mit tud?

Mád, egy valaha mezővárosi rangú település, ma is jelentős szerepet tölt be Tokaj-Hegyalja életében. Az EU-s támogatásoknak, illetve a borászkodás nagy vonzerejének köszönhetően bizonyos értelemben óriási fejlődést produkált az elmúlt egy-két évtizedben (pincészetek, épületek, utak, infrastruktúra). Csak kapkodtuk a fejünket a mádi sétákon, hol hány száz millió elköltése, befektetése van épp folyamatban. Többnyire szép, ízléses épületek épültek, bár mint tudjuk, ízlések és pofonok...

Ó, ha az a tornacsarnok a mi időnkben meglett volna, nem is tudom, milyen csúcsokat döntünk (akkor még nem volt egy rendes tornaterem, pedig többször ennyien jártunk az ottani iskolába; de így is kétszer megyei bajnokok lettünk kézilabda úttörő olimpián, hála Koppány Lászlónak és az ő lelkesedésének!). 

A vasútállomás megmaradt a réginek (a forgalma töredékére csökkent), szerintem kifejezetten aranyos:

Nagykovácsi, közel a fővároshoz, valójában inkább már egy kisváros (méretei, lakosságszáma alapján), útjai, szolgáltatásai viszont helyenként jelentősen elmaradnak a kívánatostól, pedig a lakosság igényei inkább nagyvárosiak (hisz nagyvárosból, jórészt Budapestről települtek ki).

Jó hírű, ismert települések tehát, különleges adottságokkal, de – elsősorban - a földrajzi fekvés miatt mégis egészen más helyzettel, problémákkal.

Válassz! Mit kívánsz?

Szóba jön az (elképzelt) beszélgetés során, hogy közelednek az őszi önkormányzati választások is. Miután már sok témát kitárgyaltak, búcsúzóul ezt kívánják egymásnak:

Mádiak a nagykovácsiaknak:

Azt kívánom nektek, legyen olyan közösségetek, akik büszkék arra, hogy ott laknak! Akik közösen dolgoznak azért, hogy településük egyre jobb, élhetőbb legyen, hogy nem csak az igényeiket hangoztatják, de tevőlegesen tesznek is érte, áldozatokat is hoznak azért, hogy ez megvalósuljon. Kívánom, hogy lakosaitok fogjanak össze annak érdekében, hogy ne csak a település környezete legyen olyan szép, de Nagykovácsi egészén látszódjék, milyen igényes, gondos emberek élnek ott! Akkora szellemi és kulturális potenciál van nálatok, próbáljátok meg használni, hasznosítani! Bár, biztos nem egyszerű…

Nagykovácsiak a mádiaknak:

Mi azt kívánjuk nektek, tudjátok ott tartani a fiataljaitokat, találjanak maguknak helyben is munkalehetőséget, induljon meg egy olyan fejlődés nálatok (ne csak Mádon, de a térségben is), ami felvirágoztat titeket! Legyenek lehetőségek azoknak is, főleg azoknak (!), akik már régen ott élnek (akik kitartottak, nem költöztek el), akik nem rendelkeznek jelentős vagyonnal, kapcsolatokkal! Kívánjuk, hogy ne érezzék azt a régen ott élők, hogy minden a fejük fölött történik, hogy minden a pénzről szól és ők csak passzív szemlélői a folyamatoknak!

Végül megállapodnak benne, hogy egy év múlva megint összejönnek és megbeszélik, mi történt azóta. (Szóljatok rám, ha elfelejteném...!)

Kivárjuk! (- mondaná Csörge bácsi is, a régi mádi napszámos, akitől származik a mondás: „kivárjuk, mint Csörge bácsi a kígyót” – őt a vincellér azzal akarta rávenni végre a munkára, hogy azt mondta neki, abban a kőgátban, ahol hűsöl, bizony egy nagy kígyó lakik. Erre jött az öreg örökbecsű mondata, amit minden mádi ismer.)

Na de meddig várjunk? Amíg Mádon a házak zöme nyaraló lesz és az összes kistermelő (borász) végleg feladja? Szép dolog a szőlő és a pincészet, de ki fog ott dolgozni?

Amíg Nagykovácsiban belefulladunk a forgalomba, folytatódik a mini lakótelepek építése (ingatlanos ügyeskedések sora) és hosszabb lesz beérni a belvárosba, mint Mádról feljutni Nagykovácsiba (220 km)?

Felelősség, tenni akarás 

Amióta elhatároztam, hogy indulok képviselőjelöltként az őszi önkormányzati választásokon (Nagykovácsiban), jelentősen áthelyeződött a hangsúly azon, mivel töltöm szabadidőmet, miket olvasok, milyen témák járnak a fejemben. Néha még munka közben is jön egy-egy felismerés (persze nem nagy csoda, amikor mondjuk épp konfliktuskezelésről tartok tréninget, vagy írjuk a motivációs anyagainkat).

/Ez a fenti kép az egyik kedvenc nagykovácsi kilátópontom, a kis fa pedig szívem csücske, rengeteg fotóm készült már róla. A minap, egy másik blogot olvasgatva megtudtam, nem csak az én kedvencem... /

Mivel mindig foglalkoztatott a közélet és jó ideje vannak helyi civil elfoglaltságaim is, most azért még ettől nem fordult fel fenekestől az életem, de azt látom, hogy aki itt képviselőnek készül és komolyan gondolja, az jobb, ha felkészül rá, ez kőkemény munka! Ha jól csinálják! Rengeteg a feladat, pedig az önkormányzat felelősségi köre jelentősen lecsökkent az elmúlt években (most mondom, nem az önkormányzat állapítja meg a vízdíjakat!! sem!).

Aztán ahogy így zajlik mostanában az élet, van egy dolog, ami nagyon-nagyon foglalkoztat. Ez ahhoz kapcsolódik, amit szerintem mindenki tud rólam: ez az én kettős identitásom, a ’mádiság’ és a ’nagykovácsiság’.

Szinte túlzásnak érezhetnék sokan, miért olyan erős ez a mádi érzés, hiszen 14 éves koromtól nem élek igazán Mádon (kilenc kollégiumi év: 4 Miskolcon, aztán 5 Budapesten), aztán az egyetem után Budapest, majd a családalapítás után, 1995-től Nagykovácsi. Azért nem lehet mégsem véletlen, mert sok mádit ismerek, akik hasonlóan ’működnek’. Akik onnan származunk, többnyire nagyon erősen kötődünk ahhoz a szépséges tokaj-hegyaljai településhez. Nagyon jó volt ott gyereknek lenni, iskolába járni!

De most is jó ott lenni, hisz csodaszép a vidék, gyönyörű a falu (község!), kedvesek az emberek és még mindig sok mindenkit ismerek (hála az égnek!!). Sokan mondták már, hogy a helynek van egy erős spirituális kisugárzása. Igen, talán ez a legjobb magyarázat! Olyannyira, hogy nem csak minket, származásilag oda kötődő személyeket vonz! Persze nem biztos, hogy ez mindig, mindenkinél spirituális vonzalom…

Viszont, ahogy így már az önkormányzati választások közeledtével jár a fejemben a téma, az foglalkoztat erősen, miért érzem azt, hogy a mádiak sokkal inkább mádiak, mint amennyire nagykovácsiak a nagykovácsiak? Határozottan jobban a magukénak érzik a települést! Erre az elsődleges, kézenfekvő magyarázat persze az, hogy alig vannak betelepültek, nagyrészt ugyanazok a családok élnek ott évtizedek óta. De ez még nem magyaráz mindent.

Persze nem minden egyes emberről beszélek, hanem úgy általában véve a saját érzésemről, benyomásaimról. Nem végeztem közvélemény kutatást, de sokakkal beszélgettem. Most ezt napi szinten teszem célirányosan is - Nagykovácsiban elsősorban -, és mivel régebbi blogjaimban is többször volt szó róluk, korábban is sok visszajelzést kaptam.

Na, ezt szeretném valahogy most megírni, bedobni, kíváncsian várva, ti, az olvasóim, főleg a két említett település lakóiként hogy látjátok ezt? Jó lenne, ha írnátok róla, ha elgondolkoznátok ezeken!

Mivel időnként megkapom, hogy túl hosszan írok, most megpróbálok nagyon röviden, vázlatosan bedobni gondolatokat, nem menve bele hosszas történelmi, gazdasági, szociológiai és lelki elemzésekbe (pedig izgalmas lenne!).

A múlt

Mád komoly történelmi múlttal rendelkezik, hajdan mezővárosi rangja volt és egyik legmeghatározóbb települése Tokaj-Hegyaljának. Nagykovácsi egy kis sváb település volt, az erdők által elzárt, nehezen megközelíthető, amolyan kis rendes sváb falu, szinte teljes önellátásra berendezkedve. A korábbi évszázadokban mindkét települést elérték a legveszedelmesebb ellenségek: a tűzvész, a pestis, Mádot és környékét a filoxéra (ami kiirtotta a szőlőültetvények jelentős részét a XIX. század végén), a háborúk (a helyi háborús emlékművek mindkét helyen megemlékeznek az elesettekről).

Mindkét település életében voltak traumák, de a két legnagyobb és még máig ható az volt, amikor lakosságuk jelentős arányát elveszítették a II. világháborúhoz kapcsolódóan (holokauszt, kitelepítés). Ezeknek az embereknek a hűlt helyük maradt ott (ami a rendszerszemlélet elvei, törvényszerűségei szerint komoly következményekkel szokott járni… Meggyőződésem, hogy jár is!) Évtizedeken át beszélni sem nagyon illett róluk. Szerencsére ezen túl vagyunk, de a frusztráltságon, a valódi feldolgozáson nem hinném, hogy teljes mértékben. Nagykovácsinak ebből a szempontból komoly érdemei vannak, kétségtelen!

Ilyen a mádi zsidó temető!

A lakosság

Miközben Mád lakossága fogy, Nagykovácsié, mint a főváros közelében lévő településeké általában, óriási növekedést produkált az elmúlt évtizedekben.

Mád lakossága 1828-ban 5100 fölött volt (forrás:Mád, 2001 - szerkesztette: Vinnai Zsuzsa - alcíme: Tanulmányok, adatok és adalékok Mád történetéhez), ma kb. háromezerrel kevesebb (!), és sajnos a folyamat nem hinném, hogy megállt, az idősek aránya nagyobb, mint a gyerekeké.

Nagykovácsi 1870 táján még egy kétezres falu volt, a hetvenes években lassú növekedés indult, de az elmúlt harminc évben lezajlott egy nagy robbanás és mára a ’falu’ tízezressé vált. Hivatalosan kevesebb, 8800 körüli a lakosság száma, de rengetegen élnek itt olyanok, akik nem ide, hanem többnyire a fővárosba vannak bejelentve. Ez is egy kis magyar hungarikum...

Mádra is telepítettek korábban nagyobb csoportokat, többször volt Mád új csoportok befogadója. Így kerültek oda a zsidók is, illetve mások mellett az én névadó őseim is (több –vics-re végződő nevű társukkal együtt) valamikor a XVIII. században. Hála az egyik kedves, sajnos azóta elhunyt rokonomnak, Koskovics Istvánnak, nemrég megtudtuk, valahonnan Zágráb környékéről.

Nagykovácsinak is úgy alakult a lakossága, hogy a kitelepítés után (amely a sváb települések közül itt volt a legnagyobb arányú, majdnem 100 %-os) feltöltötték a házakat két helyről, egy alföldi és egy mátrai település lakóival. Mádra a II. világháborút követően nem kerültek nagyobb, szervezett csoportok, bár az ötvenes évek kitelepítéseinek ’köszönhetően’ kerültek oda is emberek (talán sokan láttátok a Te rongyos élet c. filmet, ami Déry Sári színésznő történetét dolgozta fel, akit szintén Mádra telepítettek ki). 

Az élhetőség

Mitől élhető egy település? Készítettem egy listát, ezek alapján kábé:

• szolgáltatások (iskola, óvoda, kereskedelem, egészségügy, víz-szennyvízellátás, hulladék, temetkezés stb.);
• épített környezet (házak, középületek, közterületek állapota);
• környezeti tényezők, elsősorban a levegőminőség (és azokra való figyelem, koncepció);
• sport, szabadidős (kulturális és egyéb) lehetőségek;
• megközelíthetőség, tömegközlekedés, utak állapota;
• munkahelyek, vállalkozások (adófizetők!) működése;
• jövedelmi viszonyok (lakosság, önkormányzat);
• a lakosság összetétele, különböző jellemzői (korösszetétel, tendenciák, képzettség, homogenitás, mobilitás, befogadásra való nyitottság stb.);
• turizmus feltételei;
• extra adottságok (szőlő, világörökség - szellemi tőke);
• kockázati tényezők és azok kezelése;
• fejlődési potenciál, lehetőségek (rugalmasság, megújuló képesség, innovációra való nyitottság).
• és még biztos folytathatnánk...

Mind egyenként külön elemzés tárgya lehetne!

A Bor-tó ugyan Mezőzombor közigazgatási területéhez tartozik, de mi mádiak ezt azért mégiscsak kicsit mádinak érezzük...

Minden területen azt látom, hogy az organikus fejlődés sokkal egészségesebb, hosszabban ható, megbízhatóbb alap, mint a kierőszakolt, felturbózott. Felhívom a figyelmet a fenntarthatóságra és a hosszú távú szemléletre, a koncepcionális gondolkodásra. Sajnos tudom, ezek nem egyszerűen megoldható dolgok. Választások, térségi együttműködések, kispolitika a nagypolitikában, pályázatok, kapcsolatok stb….. brrrr….

Mit tanulhatunk egymástól?

Mit irigylek a mádiaktól? Leginkább ezeket:

• emberi léptékeket, emberi sebességet
• a jó utakat, a vasutat
• a nyugalmat, csendet
• az identitást, öntudatosságot
• az ifjúsági klubot (!!!)
• hogy gyalog, biciklivel a legtöbb hely megközelíthető, elérhető
• van egy tó is a közelben és néha még a patakokban is folyik víz

Mit irigylek (ha mádiként képzelem el magamat) a nagykovácsiaktól? Lássuk:

• a fővárosi közelséget és az azzal járó lehetőségeket (talán elsősorban az egészségügyi szolgáltatások és a kultúra elérhetőségét!)
• a munkahelyi lehetőségeket (Bp. miatt is)
• a tudatosságot (ott/itt azért jobban hozzáférünk az információkhoz, több lehetőség van a tanulásra, közösségi programokra), a fejlettebb, tudatosabb civil életet (bár ennél most kicsit elbizonytalanodtam...).

Mit szenved meg mindkét település?

• a téli fűtési szezonban a levegőminőség drasztikus romlását (ez főleg Mádon horror);
• azt, hogy például a víz- szennyvízszolgáltatásban mindketten egy nagy rendszer kis részei vagyunk, ami okoz bizonytalanságot, kitettséget - és ha a víznél tartunk, akkor a domborzati viszonyok miatti csapadékvizes problémákat;
• a jelentős anyagi különbségeket a lakosság különböző részei között (ez persze országos jelenség is, de következményei mindkét településen komolyan érzékelhetőek, frusztrálóak);
• azt, hogy a tudatosság még egyik helyen sem tart ott, hogy mindannyian érezzük, mekkora felelősségünk van a környezetünk állapotáért, a jövőnkért;
• és még?? biztos lehetne sorolni...

Szóval, azt gondolom, mindkét településen van rengeteg feladat, tennivaló.

Azt kívánom, mindkét hely találja meg a maga számára azt a vezetést, amelyik szívén viseli a sorsát és nem csak ígérni tud, lózungokat hirdet, hanem valóban megteszi, amit lehet. Tudom, hogy eddig is mindenki jó szándékkal és igyekezettel próbálkozott, ezt tényleg hangsúlyozom! De hibák mindig, mindenhol vannak. Ezekből viszont tanulhatunk, levonhatjuk a tanulságokat!

De azt állítom, hogy a lehetőségek mindig sokkal gazdagabbak, mint azt gondoljuk (ezt a mondatot sokszor mondom a munkám során is, és komolyan is gondolom!). Bárcsak megúszhatnánk az országos (párt-)politizálás kellemetlen hatásait!

Gondolkodtam, hány nagykovácsit vittem/irányítottam el Mádra az elmúlt huszonévben. Biztos, hogy százas nagyságrendről van szó. Ott volt az első jógatábor. Sokan laktak a Kiskúcsor Vendégházban, aztán azóta az újakban, a szállodákban. Rendeztem Nagykovácsiban mádi borkóstolót, van borász, aki azóta is rendszeres beszállító néhány családnál. És nekem ez nagy öröm!

A minap beszéltünk valakivel arról, hogy a nagykovácsi temetőben mi a helyzet. És akkor eszembe jutott, hogy én ott még csak néhányszor voltam. Szerencsére nem fekszik ott senkim. A mi családunknak Borsodban vannak a ’temetői’, négy helyen (nekem csak Mádon, a férjemnek kicsit távolabb, Tiszaújváros körül). Akkor ő, Attila azt mondta, addig nem vagy igazi nagykovácsi, amíg a temetőben nem fekszik senkid. Azért remélem, ez így nem teljesen igaz! De a kérdés lényegét és jelentőségét pontosan megértettem!

Szóval, a kettős identitás azt hiszem, életem végéig megmarad. Még segít is tájékozódni!

Sőt, mint mindenből, ebből is tanulhatok, ezt is az élet egyik ajándékának tekinthetem!

Békés, nemes rivalizálásokat, tartalmas választási időszakot kívánok mindkét helyen, sőt, mindenhol az országban!

Fő a pozitív hozzáállás, ne bántsuk egymást, hanem örüljünk a jó ötleteknek, a jó gondolatoknak! A jó alapokra mindenkinek egyszerűbb építkezni!

Koskovics Éva

Sok blogbejegyzésemben szerepelt már valamelyik település, csak ízelítőül:

 Nagykovácsi szépségei, vagy Mádé, vagy egyéb izgalmas, hegyaljai történetek, kultúrával és történelemmel, saját élményekkel vegyítve.