Aki követi ezt a blogot, tudja, inkább vállalatvezetési, vállalkozási, illetve az életünk szervezéséhez, jobbá tételéhez kapcsolódó témákkal,
coachinggal, jó könyv- és egyéb élményekkel szoktam jönni, ezekhez köthető gondolataimat, kérdéseimet osztom meg ilyen formában.
Pozitív üzenet a nagy zajból
Most is foglalkoztat számtalan kérdés és érlelődnek is bennem dolgok, de elhatároztam, azért is megpróbálok valami pozitívval, valami jó szándékú témával jönni, ami esetleg még motiválhat másokat is arra, találják meg a maguk számára hasonlóan élvezetes, egészséges és hasznos kapaszkodót, tevékenységet. Mert ezekre nagyon-nagy szükségünk van!
Így - mivel régóta készülök már egyszer bemutatni a "gyűjteményemet" - arra jutottam, itt az ideje, jöjjön ez a 'Nagy-Szénás'-os téma!
Hozzáállás
Kb. 2-3 éve, hogy átfogalmazódott bennem a Nagy-Szénásra menés, ami addig is egyik kedvenc helyem volt. Korábban, amíg Nagykovácsi másik oldalán laktunk, más kedvenc helyeink és gyakori túraútvonalaink voltak. De amióta átköltöztünk ide, a Nagy-Szénás oldalára, adódott, hogy ez a legkézenfekvőbb irány. Ha átlagos tempóban megyek, egy órán belül megjárom és még a kedvenc médiás hobbimnak is hódolhatok közben. A férem szerint néha olyan vagyok, mint Süsü, aki pillangókat keresett folyton: én fotózok, és szép pillanatokat, látványokat örökítek meg.
Elárulom, az is bennem van, hogy ha felteszek ezekből néhányat, hátha kedvet tudok vele csinálni másoknak is, menjenek fel a hegyre, menjenek a természetbe, mozogjanak, nincs is annál jobb. Legalábbis én így érzem. De tudom, nem vagyunk egyformák.
A látvány
Akkor most bemutatom, milyen változatos tud lenni a hegytető a különböző évszakokban. És nem lesz benne semmi hatásvadász dolog, hisz csak egy telefonnal fotóztam, a tetőről, nagyjából ugyanonnan.
Csak dőljetek hátra és nézzétek! Aztán ne fogjátok vissza magatokat!!
2018. február 14 és 2019 február 15 képei:
A Szeles utca vége nagyon különböző képet mutatott! Nem különben a csúcs:
Talán a tél tud a legváltozatosabb lenni, annak ellenére, hogy a növényzet téli álmot alszik, nincsenek szinek, szürkék a fák, a talaj. De a légköri viszonyok, a napsütés, a nagy időjárási különbségek nagyon extrém különbségeket tudnak télen produkálni. Isteni dolog egy szeles és hideg napon felmenni a hegyre, olyan, mintha valami vad sarki tájon lennénk, néha alig látni valamit, egészen vad, kalandos érzése tud lenni ilyenkor az embernek! Kipurgál a szél, a hideg. Persze jól fel kell öltözni hozzá!
És ne mondjátok, hogy ilyenkor az ember a kutyáját se viszi ki, mert de!
Itt úgy tűnik, mintha nem élvezné, pedig nagyon!
És hogy mit látunk fentről?
A csillaggal jelölt település Piliscsaba egy része, a bekarikázott Pilisvörösvár, a felkiáltójel a Pilis-tető, Dobogókő. A Pilis legmagasabb csúcsa, 756 m. Egyébként a Nagy-Szénás csúcsa 550 méter magas. Nem tűnik soknak, de a Szeles utcából jó meredek kaptató visz fel (piros jelzés) és szerintem felér egy közepes kardió edzéssel, nagyon ajánlom!
Hogy tisztább képet is kapjatok:
Vagy mégse? Itt tiszta, de ott már nem, amott meg megint? Ilyen ez!
Aztán jön a tavasz! Így örülünk neki:
Nem állom meg, hogy a tavaszhoz egy kicsit eltávolodjak a csúcstól, bemenjek az erdőbe, ami itt a környéken tényleg egy csoda tud lenni! Odvas keltikékkel tele az erdő alja, mézes illatuk kábító!
Aztán vadzsálya és egyebek. Sokszor olyan virágokból látunk rengeteget, amit előző évben nem láttunk, legalábbis akkora mennyiségben biztos nem.
Bevallom, nyáron megyek fel a legritkábban, főleg a kánikulás időszakban.
Pedig olyankor is van látvány bőven! Látjátok? Ott van a csúcsunk (mármint a Pilis) a háttérben!
És az egyéb hegylakók? Erről jut eszembe: őzikével gyakran találkozunk, persze fotózni lehetetlen, elfut. Vaddisznók nyomaiból rengeteget látni. Tavaly volt egy vicces történetünk. Kb. ilyenkor kirándultunk helyi barátokkal és a srác mondta, ő is sok állatot látott már, de például nyulat még sosem. Erre, kb. fél perc múlva egy akkora vadnyúl futott át előttünk az úton, hogy nem hittünk a szemünknek!
Ősszel aztán a színek és az elviselhető hőmérséklet miatt sokkal gyakrabban megyünk, valahogy a tavasz és az ősz mindig kész csoda! Igaz, a tél is. A nyár csak a nagy meleg miatt szorul le a dobogóról.
Szóval, alattunk a falu, távolban a város:
Én pedig hol egyedül, hol a férjemmel, hol másokkal, rendületlenül!
Néha lógó nyelvvel, de megyünk!
Egyébként egyre népszerűbb 'sportág' ez a menés! Itt is többen hódolnak neki, vannak ismerősök, akik minden vasárnap reggel, évek óta. Másik kedvenc helyemen, Mádon is egyre többen ráéreztek ennek az ízére, különösen, hogy az is csodás hely.
Az erőnlétem nagyon jó, amióta figyelek rá, hogy minimum heti 2 alkalommal sikerüljön felmenni (van, hogy többször is). A legjobb ötleteim is ott jönnek, jó gondolkodni is menet közben, illetve néha leülni egy szép kilátó ponton és bambulni. Időnként még coaching-ra is ajánlom ezt a formát, nagyon boldog vagyok, ha van rá fogadókészség.
Ma jó reggelem volt: hétköznap ellenére többekkel is találkoztam fenn, illetve útközben. Ez nagyon ritka.
A férjem újabban este, már sötétben megy fel, mert ő is eléggé rászokott erre a dologra. Este is érdekes, csak egy fejlámpa kell még hozzá.
És a Te csodás helyed hol van?
Csodás helyet szerintem mindenki találhat magának, csak körül kell nézni.
Ajánlom, ne késlekedjetek! Jön a tavasz, a legjobb időszak egy ilyen új szokás bevezetéséhez.
Ha még egy kis lelki támasz hiányozna hozzá, itt vannak Weöres Sándor szavai:
"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
Mondhatnám azt is, nekem ez a si-sum. Hogy az micsoda? Az is egy izgalmas dolog, olvassátok el!
Köszönöm Wifi kutyámnak, hogy hozzájárult a képek közléséhez! Lefizettem egy jutalomfalattal (amit a csúcson is mindig megkap).
Koskovics Éva
közgazdász, coach (a hegyen is!)
www.kokart.hu
www.treevision.org
