Nekem a csend! A csendre való vágyakozás maga!
Tudom, nagyon gonosz dolgot művelek most! Mert nem azt adom, amire talán sokan számítanak, ha látják, MP. Nem, nem egy emberről fogok most mesélni, nem, nem mondom meg, hogy szerintem beépített ügynök, vagy maga a messiás. Inkább kicsit utazzunk a történelembe, gyertek velem, aztán csendesedjünk le és meglátjuk...
Gyertek el velem, velünk Majkra!
MP, azaz Majkpuszta.
A képen a kastély freskója. Szerencsére az idők viharát ezek a festmények túlélték! Van ott egy érdekes alak, balról a negyedik. Majd még róla mesélek később!
Mi Oroszlányból indultunk, Zámbó Kornél mai otthonából, amelynek bejáratát egy boszorkány őrzi, a falon pedig saját készítésű képek, grafittók, melyekhez hasonlóak sok helyen feltűnnek az oroszlányi középületeken. Ezek többnyire a régebbi idők bányászainak életét, munkáját örökítették meg.
Hát, mit mondjak, erról a képről is asszociálhatnék egészen friss témákra, de most ezt már nem erőltetném.
Inkább Zámbó Kornélhoz térek vissza, Oroszlány 86 éves, még mindig nagyon aktív festőjéhez. Ez itt a műterme:
Régen járt Majkon, régen volt az, valamikor a hetvenes évek legelején, amikor néhány évig használhatta a kastély egy részét, mint műtermet.
Nem látta még ilyen felújított állapotban.
Valaha itt volt a műterme, mutatja:
Ilyen volt, ilyen lett:
Sok dologra használták ezt a kastélyt is (magyar kastélysorsok…), a korábbi szerzetes lakásokban pedig családok laktak ezekben az időkben.
Nekem most egy könyvről jutott eszembe, hogy el kellene újra menni Majkra, mert én is csak egyszer jártam ott korábban, már nagyon régen:
A 13-as cella, vagyis szerzetesház lakója egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig Esterházy Móricné, született Károlyi Margit volt. Társa húga, Emma volt, ő egy évvel korábban távozott. Mesélte Kornél, hogy jól ismerte őket, nagyon barátságosak voltak mindenkivel, szerettek beszélgetni. Egyszer őhozzá irányítottak egy orosz, azaz szovjet újságírót a Pravdából, hogy segítsen neki készíteni egy interjút a grófnővel. Mert, mondta az újságíró, náluk is voltak korábban grófok és más arisztokraták, de már nincsenek. Nagyot nézett aztán az újságíró a szerény, rettenetesen szerény, inkább szegényes berendezés láttán, amihez kellő kontrasztot szolgáltatott a sok olajfestmény, amelyek valahogy megmaradhattak és többnyire a család korábbi nagyjait, őseit ábrázolták. Forgács József könyvében sok régi történetet idéz fel. Emberi történetek, többnyire szép emlékek, emberségesek. De arról is, hogyan hordták szét a család muzeális darabjait a környék lakói (na igen, történelmi időkben ezek is megszokott dolgok), és hogyan reagált a két idős hölgy, ha mondjuk valakinek eszébe jutott, hogy egy kisasztalért pár évvel később mégis vinne fizetségül egy kis disznózsírt. A kisasztal mellesleg egy XIV. Lajos-tól származó nászajándék volt. Ki tudja, mi lett aztán a sorsa? Lehet, hogy egy falusi szerszámos bódéban végezte, mint praktikus tároló?
Majk
Majkpuszta a török dúlás áldozata volt, korábbi lakói, köztük a szerzetesek is elmenekültek innen. Gróf Esterházy József, Komárom megye főispánja, későbbi országbíró vásárolta meg és adományozta aztán a kamalduli szerzetesrendnek. A 17 cellaházat megépítésüket követően a némasági fogadalomban élő remeték kapták meg, épült hozzá saját kis kápolna és tartozott hozzá kert. Itt éltek, imádkoztak, kézműveskedtek, gyógynövényeket termesztettek.
Ez itt a hátsó kapu:
A lakócellák falán ma is láthatóak a címerek, ki volt az adományozó család. Értük imáikkal mondhattak köszönetet a szerzetesek.
A szerzetesrendet 1010 körül, Arezzo-ban alapította egy férfi, aki gyermekként tanúja volt annak, ahogyan apja és nagybátyja örökös vitája elmérgesedett és gyilkosságban végződött. A fiú nem tudta ezt feldolgozni, egész életében vezekelt érte saját apja helyett, majd egy álmot látva ennek hatására hozta létre a rendet.
Az első monostor:
Máig sok országban működnek. A Krakkó melletti szerzetesek életéről érdekes fotókiállítás látható a kastélyban.
Nálunk viszont nem érhettek meg hosszú időt, mivel 1782-ben II. József feloszlatta a szerzetesrendeket.
A majki tervrajz másolata is a kastélyban lévő gazdag kiállításon látható:
A kamalduliak némasági fogadalomban élnek. Évente kétszer beszélhetnek, három napot. És most térek vissza a kezdőképhez, ahol nézzetek rá a negyedik alakra, mit is mutat a kezével? Egyikkel kettőt, másikkal hármat!
Miért is lehet jó, lehet néha jó a némaság, a csend?
Többször is találkozhatunk a sétánk során hasonló üzenetekkel, az eredetekből, de akár Esterházy Pétertől is.
Egyébként a kastélyban a vadászjelenetek képei is megcsodálhatóak a szépséges kályhákkal együtt:
A rendház közös vagyona az államkincstár tulajdonába került, a templom berendezési tárgyaival pedig a környékbeli templomok gyarapodhattak. Az 1800-as évek első felében posztógyártó üzem települt ide, a házakba a dolgozók és családjaik kerültek, a főépületből lett az üzem. 1828-ban vásárolta aztán vissza Esterházy Miklós János. A posztógyár a hatvanas években tönkrement, a remetelakokba házatlan majki zsellércsaládok költözhettek be. A gróf halála után fia, Móric lett a birtok ura, majd az ő halála után, már a megerősödött Csákvár-gesztesi uradalommal együtt és a felépült kastéllyal kiegészülve lett örököse a következő Móric, Károlyi Margit férje 1925-ben.
Ilyen volt a kastély a felújítás előtt, a kétezres évek elején:
De ugorjunk kicsit vissza még az időben!
Mielőtt még Móric családot alapított volna, belekerült a politikába. Az első világháború utáni zűrzavaros, nehéz helyzetben, a Tisza kormány válsága után kellett valaki, és bár Andrássy Gyula volt a fő esélyes, IV. Károly király mégis a 36 éves Esterházy Móricot tette meg miniszterelnöknek. Kisebbségben vállalta, hogy szociális és általános választójogi reformot visz véghez. Reménytelen helyzet volt, az intrikák (akkor is) működtek, úgyhogy két hónap után, látva, hogy semmi esélye a feladat megvalósítására, lemondott. Ekkoriban nősült meg, vette feleségül Károlyi Margitot.
A kastély kevés megmaradt eredeti darabjából az egyik különlegesség, Móric íróasztala:
Margit szülei, Károlyi Gyula és Károlyi Melinda (igen, ők unokatestvérek voltak) 1894-ben Velencében voltak nászúton és többek között két díszes kútkávát hoztak onnan haza, Nagykárolyban lévő kastélyuk parkjába. Amikor Margit lányuk férjhez ment, ebből az egyiket nászajándékként megkapták, és ez díszíti a majki kastély parkját:
Esterházy Móric apja és nagyapja fejlesztették fel Majkot, és vele párhuzamosan a csákvári uradalmat. A majki kastélyt a XIX. század vége felé vadászkastéllyá, a kertet angolparkká, a szerzetesi cellákat uradalmi dolgozók házaivá alakíttatták, az egyikből általános iskolát (!!) rendeztek be.
1925-től lett Esterházi Móric (1881-1960), Károlyi Margit férje a majki uradalom gazdája, összesen 50 ezer hold földbirtok örököse. Majknak pedig az utolsó gazdája. Ő egyébként Bécsben hunyt el, mivel 1956-ban a lányával együtt itthagyta az országot.
A párnak három fiú és egy leány gyermeke született. Első fiúk Mátyás, 1919-ben az első Esterházy volt, aki rang és mód nélkül született, köszönhetően az épp aktuális történelmi eseményeknek. Ő volt egyébként Esterházy Péter író édesapja. Remélem, sokan olvasták a Harmonia Celestis-t! És a folytatását...
Később még két fiú született, Marcel és Menyhért, egyikük a háborúban vesztette életét, másikuk 1954-ben, a kitelepítésből visszatérve, 32 évesen a gyermekparalízis áldozata lett. Született egy lányuk is, Mónika, aki 2015-ig élt, Bécsben.
Móric 1931-ben visszatért a politikába, apósával, Károlyi Gyula gróffal és Bethlen Istvánnal többször is adtak tanácsokat Horthy Miklósnak, aki aztán rendszerint ennek ellenkezőjét tette. Együtt próbálták például rábeszélni a kormányzót a budapesti zsidóság deportálásának megakadályozására.
A második világháború kitörése után Kállai Miklós kiugrási kísérletét is támogatta, úgyhogy mindennek az lett a vége, hogy őt is deportálták a mauthauseni koncentrációs táborba, ahonnan az amerikai csapatok szabadították ki rettenetes állapotban.
Ha ma megyünk fel a templomtoronyba, a felfelé vezető lépcső mentén gyakorolhatjuk az alázatosság fokait.
Ez az első:
1945-ben a kastélyt kifosztották, előtte katonák, mindenféle katonák vonultak át rajta, volt, hogy orosz hadikórház működött benne. Aztán 1951-ben a családot kitelepítették, lányukat pedig koholt vádak alapján internálótáborba zárták. A kitelepített családba már beleértendő a csecsemő Esterházy Péter is! Hortra, Heves megyébe költöztették őket. Hogy Margit és húga, Emma hogy maradhattak Majkon, annak csupán adminisztratív oka volt: nem volt budapesti bejelentett lakcímük! Márpedig a törvény szerint csak fővárosi lakosokat kellett „kitakarítani”. Sztálin halála után 1953-ban hagyhatták el a kényszerlakhelyüket és térhettek vissza Majkra.
Az ország harmadik legnagyobb földbirtokosa (50 ezer hold) a háború utánra 100 holdnál kevesebbel rendelkezhetett. Majd ebből csak 11 hold maradt, később ebből is leadtak párat, hogy kevesebb legyen a fizetendő adó. Végül Margit, nem tartva Móriccal Bécsbe, másfél hold földdel gazdálkodott, amelyből pár részt kiadott néhány majkinak, akiktől cserében kapott krumplit és némi pénzt. Mivel testvére az erdészetben dolgozott, így nem haltak éhen.
A templom egyébként földrengésnek esett áldozatul, csak a torony látható ma, illetve az eredeti hajó alaprajza. Fel is mentünk a toronyba, onnan készült a fotó:
Nem csoda, hogy az 56-os menekülthullámot a család több távolabbi tagja is kihasználta, illetve a gróf és lánya, Mónika is Bécsbe menekültek. De a grófné és húga életük végéig maradtak Majkon. Elképzelhetetlen szerény körülmények között éltek, rengeteget dolgoztak. Mivel Emma az erdészetnél vállalt munkát, így neki később lett némi nyugdíja is. Margitnak nem volt jövedelme, de a külföldön élő családtagok tudták valamennyire támogatni őket.
A ’nagymama’ a sok munka mellett komoly levelezést folytatott több nyelven is, elsősorban a rokonokkal, Budapesten élő unokáival, de az egykori uradalom plébániáinak papjaival is, vagy XII. Pius pápával, akivel 1938-ban ismerkedett meg az Eucharisztikus Kongresszuson. Rendkívül vallásos asszony volt és rendkívül magyar. Ahogy unokája fogalmazott a könyvben: „Mi is megkérdeztük, hogy: Nagymama, miért nem tetszett elmenni a nagypapával?, és azt mondta, hogy ő magyar, és ő nem akar elmenni innen, itt van itthon, és nem tudná elképzelni az életét Bécsben. Konok, megátalkodott következetességgel imádta Magyarországot, meg imádta, hogy magyar! Evvel nincs mit kezdeni, ez szerelem. És ő valószínű, hogy szerelmes volt.”
1973-ban egy rádió interjúban ismerhették meg sokan a történetet, köszönhetően a fenti könyv szerzőjének. Ebben ezt is kérdezték:
- „Mi volna a három kívánsága?
Mire ő: Az első: az egész családnak jó egészséget kívánok. Második: a megmaradt egyetlen fiamnak jó egészséget és a munkájában előmenetelt, a gyermekeiben örömet; a harmadik, legfőbb kívánság: Magyarországnak a jó előmenetelét és történelmi hivatásának teljesítését.”
Testvére 1974-ben, ő ’75-ben halt meg. Sírjuk a fóti római katolikus templomban van, mely templomot Károlyi István, a reformkori fejlesztések és jótékonysági ügyek nagy mecénása Ybl Miklós tervei alapján építtetett. Urnájára a Szózat első két versszaka került.
„…Itt élned halnod kell.”
Hát, azt hiszem, ezután jól esik egy kicsit csendben maradni.
El kell menni Majkra!
És olvasni kell Esterházy-t!
Koskovics Éva
