Egy év elröppent, huss, szinte észrevétlenül. Vagy nem? 

Nem is tudom, melyik az érdekesebb: mit csináltam, mit nem csináltam, merre jártam, mit olvastam, hogy vizsgázott az egészségem, mit gondolok a világról, vagy az, milyen szép volt idén is a lilaakácunk és milyen jókat kirándultunk megint.

A szakmai dolgaimról, munkáimról nem sokat meséltem ebben az évben. Pedig dolgoztam, nagyon érdekes emberekkel és izgalmas módokon, de nem úgy, ahogy korábban általában, és nem csak olyan munkákat, amiket magamnak terveztem volna. Szinte ajándékként éltem meg az új lehetőségeket és bár jó lett volna több azokból a típusú megbízásokból, amelyek az ezt megelőző években túlsúlyban voltak, mégis azt mondom, szakmailag kifejezetten jó volt ez az év. Sokat tanultam és sokat dolgoztam. És főleg fiatalokkal. Ez tényleg nagy ajándék nekem.

Jöjjön is ide egy szép tavaszi kép:

Hatvanegy éves vagyok, már nem mondhatni, hogy bimbózó kor. Ha úgy vesszük nagyon sok, ha nem úgy veszem, akkor pedig még rengeteg időm van. Inkább az utóbbira igyekszem fókuszálni. Ezért idén elkezdtem megint tanulni, beiratkoztam az Explorer Trénerképzésre, amit nagyon élvezek. Már évek óta dolgozom trénerként, de mindig jó dolog felfrissíteni a tudást, inspirálódni és különösen azt élvezem az ilyen képzések során, hogy bekerülök olyan szakemberek közegébe, olyan csapatba, akikkel biztos, hogy jó lesz együtt lenni, egymástól is tanulni. Szuper a csoport is és természetesen az oktatók is. Róluk sokat hallottam korábban, ezért is mentem oda. Átértékeltem már sok dolgot, a legfontosabb, amit eddig megtanultam, hogy én általában mindent gyorsabban akarok. Le kell lassulnom, időt hagyni dolgokra. Még ha hatvanegy évesen nem is annyira könnyű ez... Nem fura? Mások épp azért lassulnak, mert elérték ezt a kort... én meg fordítva... Na, hát ez az! Nem vagyunk egyformák, és nem is várhatjuk el egymástól, hogy ugyanúgy működjünk.

Még a lilaakác is minden évben más! Ilyen szép még sose volt, mint idén:

Idén a civil aktivitásom tovább nőtt, ezt elsősorban a Civil Bázisban fejtettem ki. Nem volt könnyű évünk, de büszke vagyok a csapatra és minden akciónkra, megnyilvánulásunkra. Az áradó Tisza persze elvitte a fókuszt, most mindenki őket figyeli, de nem baj ez, mi csináljuk tovább a dolgunkat, olyan témákon dolgozunk, amelyekben hiszünk, amelyeket fontosnak tartunk.

Feltettem egy kérdést!

A korábbi három facebook posztomban (Kokart Coaching) megkérdeztelek titeket, mit gondoltok a SZABADSÁG-ról, mit jelent számotokra a FEJLŐDÉS és egy szóval kifejezve milyen volt nektek ez a 2024-es év.

Egyáltalán nem hasonlítható ez egy reprezentatív felméréshez, de mégis érdekesnek találom a kapott válaszokat. Különböző helyekről jöttek a válaszok, megpróbáltam áttekinthetően, érthetően összegezni őket.

 Ha úgy tetszik, ez az én ajándékom számotokra év végén, gondoltam, hátha segít elgondolkodni titeket is azon, ki hogy viszonyul ezekhez a dolgokhoz, mennyire akar változtatni a hozzáállásán, mit vár a következő évtől, és egyáltalán, milyen érzés számára ezt így megnézni, elolvasni.

A szabadság fogalmáról kapott válaszokat az alábbi szófelhőből láthatjátok. Kicsit furcsa lett, Chat GPT barátom valamiért borsot tört az orrom alá, de nem haragszom rá, még az is lehet, hogy szilveszter előtti viccelődés a részéről…   de biztos érthető.

A FEJLŐDÉS-ről ilyeneket írtatok:

• önismeret, felismerés, hogy van rá képességem, módom
• idő
• tanulás (ezt többen is írták)
• jobbá válás
• előre tekintés
• motiváltság
• célok
• kíváncsiság
• nyitottság

Az egyik legérdekesebb, bővebb válaszból viszont idéznék, mert az annyira érdekes volt: 

"A fejlődés számomra egy folyamat. Egy állapotból eljutni egy másikba, egy szerintem - jobb állapotba. Persze mindenkinél máshogy néz ki. Van, akinél látványos, van, akinél láthatatlan, belső. És van, amikor a fejlődés nem is igazán haladás, hanem csak megértés, egy pillanat, amikor tisztábban látom magam vagy a helyzetem. Persze, az számít, hogy miben nőttünk fel, milyen eszközeink vannak, és milyen ajtók nyílnak meg előttünk. Néha egyszerűen túlélni kell, nem fejlődni. Van az az élethelyzet, amikor fontosabb a túlélés a fejlődésnél, bár igazából magával a túléléssel is már fejlődsz. Azáltal, hogy jobban ismered az aktuális képességeid, korlátaid, lehetőségeid. Ezért ebben az állapotban inkább takarékon égsz, míg túl nem jutsz a viharokon. Máskor, a motiváltabb, fejlődőképes időszakban meg annyi erőnk van, hogy szinte szárnyalunk. A szemléletmód is sokat jelent. Elhiszem-e, hogy fejlődhetek? Hogy változhatok? És felismerem-e, hogy a hibáim nem végzetesek, hanem tanulságosak? Vagy egyáltalán, ha felismertük, képesek vagyunk-e változtatni a dolgokon, vagy inkább tespedünk és várjuk a csodát? Sajnos én személy szerint, ha valami fontos nekem, abba még akkor sem biztos, hogy bele fogok tenni mindent. Legyen az a saját mentális egészségem, egy kapcsolatom, a karrierem vagy egy álom. Talán nálam a legnagyobb probléma az az önkontroll hiánya, önmenedzselési, halogatási, időbeosztási problémák.

A fejlődés tudatossága néha nagyon az. Célkitűzések, tervek, naplók, mérföldkövek. Máskor meg ösztönösen történik – megtanulok valamit egy fájdalmas helyzetből, vagy csak azt veszem észre, hogy máshogy gondolkodom, mint régen. Vagy épp azt veszem észre, hogy hát igen... Azt kéne csinálnom, de mégsem teszek érte. Majd ekkor meg akkor... És ez az ördögi kör dominál.

A kor nem feltétlenül számít szerintem. Talán az számít, hogy éppen hol tartok az életben. Fiatalon lendületből fejlődöm, idősebb koromra a tapasztalataim vezetnek. De szerintem fejlődni bármikor lehet. Egy új szokás, egy új nézőpont, vagy akár egyetlen gondolat is elég hozzá."

Ez szerintem zseniális leírás és azért idéztem be ide, mert tapasztalataim szerint sokan élik meg hasonlóan azt, hogy milyen nehéz az önmenedzselés, az önkontroll gyakorlása, az idővel úgy bánni, hogy elégedettek lehessünk. De legalább egy kicsivel jobban…

És akkor térjünk át a harmadik témára:

Milyen volt a 2024-es évetek?

Ilyen válaszok jöttek:

szédítő, csendes, sűrű, kötéltánc, bakancslistás, kiszámíthatatlan, élménydús, hullámvasút, sz@r, fura, stabilizáló, megerősítő, sodró, reményt keltő.

És a tiétek? Az milyen volt?

Én azt kívánom, a következő ne legyen rosszabb, de ha lehet, legyen inkább sokkal jobb!

Igen, lehullanak a levelek. De aztán nőnek újak. Igen, néha fagyos, hideg. De aztán lesz megint nyár, meleg.

Minden rosszban van, lesz jó is. Hiába lapos ez a mondás, akkor is igaz. Többnyire. Vannak sajnos olyan veszteségek, amelyeket semmi és senki nem tud pótolni. Ezekkel muszáj együtt élni.

Tudom, sokszor nem rajtunk múlnak dolgok. De amelyekre van hatásunk, talán azokkal érdemes kicsit elbíbelődni.

Ha szakmailag szeretném kifejezni magam, akkor azt javaslom, ha nem vagy annyira tudatos, hogy évet értékelj és pontos terveket készíts 2025-re, akkor is érdemes év elején kicsit elgondolkodni és legalább rögzíteni magadnak néhány elérendő célt. Leírni, felírni, betenni az éjjeliszekrény fiókba, felküldeni a felhőbe, kitenni a falra az íróasztal fölé, tőlem akár tetkó is lehet belőle. Mert ha már rögzítettük valahol valahogyan, akkor egy lépést tettünk felé.

Vigyázzatok magatokra!

Sikeres, békés, a lehetőségekhez mérten nyugalmas 2025-ös évet kívánok!

Saját képekkel, természetesen.

Koskovics Éva

https://kokart.hu/

#mádróljöttem