Év végén nem jutott időm összegezni a tavalyi olvasmányaimat.

Nem mondom, hogy faltam tavaly a könyveket, jónéhány várakozik az éjjeliszekrényen, amelyeket régen tervezek már olvasni, de részben az időhiány, részben a szemem állapota nem engedi, hogy annyit lubickoljak ebben a hobbimban, mint amennyit szeretnék. 

De gondoltam, ha már egyszer elkezdtem egy ilyen hagyományt, akkor idén sem szakítanék vele. Legfeljebb csúszkálok kicsit a szilveszter előtti-utáni napok között. Most úgyis csúszkálós napok voltak, legalábbis a Mecsekben, ahol töltöttük őket. Mellesleg Pécs az egyik legkedvesebb városom, és róla mindig Péntek Orsolya könyve jut eszembe, a Vénusz jegyében: Pécs regénye. Ez nem idei olvasmány volt... Ha már itt tartok, akkor egy friss, esti pécsi fotómmal emelem a hangulatot:

25??

Konkrét jegyzetem huszonöt könyvről van, de biztos vagyok benne, hogy volt még néhány, amelyeket nem írtam fel magamnak és elfelejtettem. Bármennyire röstellem, ilyen is előfordul... Nyilván azok nem is hagytak bennem annyira mély nyomokat, ha most sem jutnak eszembe. Néha az is előfordul, hogy amikor olvastam egy isteni könyvet, kell néhány nap, amíg újat kezdek. Mert még dolgozik bennem az előző, még jólesik a hangulatában lenni, visszagondolni rá, olvasgatni róla mások megéléseit. És ilyenkor adok magamnak kicsit több időt arra is, hogy más dolgokat elolvassak, amelyek esetleg elmaradtak az izgalmak, a türelmetlenség hatására, amivel behúzott az aktuális könyvem. Cikkek, elemzések, blogok...

Nem akarok most sorrendet felállítani. Arra jutottam, azokat a könyveket említem meg, amelyek a legjobban tetszettek és amelyek a legnagyobb hatást tették rám az idén. Nem írok róluk többet, mert többről írtam évközben és szerintem mindről lehet találni bőven anyagot. Én pedig úgysem tudok olyan jókat írni, mint pl. Kuszma, vagy a Moly-osok.

Szóval, az én top-listám (időrend szerint):

Nem is tudom, percek óta gondolkodom, melyik legyen a harmadik dobogós, talán Ferrante regénye. De abban van egy kis plusz töltés is, hiszen épp Nápolyba vittem magammal, szóval erősen hatott rám a szubjektív megélés is. Írtam róla itt.

De tetszett nagyon Rachel Cusk trilógiája is, Iréne Sola is új felfedezése az évnek, jó volt nagyon Ungváry Rudolf eszmélésének története, Kukorelly Endre Ház, háború, halott-ja is hatott rám erősen, de sorolhatnám még...

Ha már Ungváry Rudolf, akkor róla eszembe jutott 1956, úgyhogy a pécsi képeim közül hozok ide egyet, a Mecsek kapujából ezt:

Volt olyan könyv is, ami nem irodalmi mű, mégis fontos olvasmánya volt az évnek, Várhegyi Évától A bankrendszer elfoglalása. Hú, az egy időutazás volt, kicsit visszakirándulás a régi életembe, és helyenként gyomortáji szorítás-érzés.

Na igen, ahogy a Mester, Péterfy Gergely mondta egyszer nekünk, nem az a jó könyv, ami beszippant és befalod gyorsan, hanem az, ami rendesen megdolgoztat. Amitől időnként szenvedsz, esetleg vissza kell lapoznod, kell benne kis pihenő, még tán hozzá is kell olvasnod máshonnan.

Azért az sem baj, ha beszippant, mint Szlavicsek két krimije, amit az év végén olvastam el pikk-pakk. A Doszpot Péter-es egészen különleges volt, az is rendesen visszautaztatott a kilencvenes évekbe. 

Szóval, ennyi. A könyvekkel is az a helyzet, kell a változatosság, jó időnként kirándulgatni mindenféle műfajok között. Mindenkinek a maga igényszintjétől függően.

Most is nagyon jót olvasok, Závada új könyvét, de erről majd természetesen később fogok mesélni. Sőt, erről a 'Mádról jöttem' oldalon fogok mesélni, mert ő is ott, Mádon mesélt nekünk róla nyáron, egy irodalmi programon (Jó éjszakát, Mád). 

Ezen a képen nem olvasok, hanem sétálgatok január elsején Orfűn, a tóparton. Másik kedvenc tevékenységem...

A tavalyi listámat ITT találjátok!

Legyen olyan boldog az új évetek, amilyen csak lehet, olvassatok sokat, azt nem veheti el tőletek senki! 

/A képek tehát sajátok, a borító képet a nagykovácsi Tandem Könyvesbolt és Kávézóban fotóztam./

Koskovics Éva