Talán kezd lecsengeni a választások utáni elemzés-cunami. A szavazatszámlálók élménybeszámolói, a politológusok, elemzők interjúi, cikkei, videói olyan nagy számban jöttek ki az elmúlt két hétben, hogy ember legyen a talpán, aki bírta követni.

Én is megírtam a magam szavazatszámlálós élménybeszámolóját, de az enyém kilógott a sorból. Ugyanis nem egy számomra ismeretlen terepen kötöttem ki (még ha nem is így terveztem), hanem Mádon, a szülőfalumban. Ezért nem tudtam és nem is akartam teljesen objektív, mindenre kiterjedő, rácsodálkozó elemzést adni. Én tényleg inkább élménybeszámolóként írtam meg azt a bizonyos napot, azokat a friss gondolatokat, amelyek engem közvetlenül utána foglalkoztattak.

Most azonban, már kellőképpen megemésztve az eredményt, a többiek beszámolóit, az országos tanulságokat, megint elkapott a kényszer, vessem össze két kedvenc településem, a jelenlegi és a korábbi lakhelyem eredményét, a tanulságokat. Persze Budapestet is kicsit a magaménak érzem, hisz a két ’falu’ között ott éltem hosszasabban, a munkám ma is jórészt oda köt, és egyébként is Nagykovácsi sok tekintetben olyan, mintha egy budai kerület, mondjuk a 2/A meghosszabbítása lenne.

Ha valakit érdekel a két település múltja, történetének alakulása, erről korábban, a helyhatósági választások kapcsán már írtam ITT. Persze az sem volt tudományos elemzés, inkább a számomra érdekes folyamatok, történelmi háttér összefoglalása, szubjektív leírása.

2022 április 3.

A szavazásra jogosultak száma jól leírja a két település, a két község közti méretkülönbséget: Mádon 1652, Nagykovácsiban 6154 lakos mehetett el most szavazni. Előbbi helyen 72 %, Nagykovácsiban 83 %-os volt a részvételi arány. Ez utóbbi messze magasabb az országos átlagnál, vagyis arra utal, itt nagyon részt kívántak venni a lakosok a döntésben. Mégsem volt elég a szavuk. Hiába szavaztak ugyanis a 7 választási körzetből 6 esetében Szél Bernadettre (még ha nem is elsöprő nagy különbséggel), a Pest2-es körzetet a fideszes jelölt, Menczer Tamás nyerte meg. Mád lakossága ehhez képest nyugodt lehet, biztos nem tekint rá a nyertes oldal fekete bárányként a jövőben, mert az ottani eredmények egyértelműen erősítették a győztes, Koncz Zsófia pozícióját (pedig az időközi választáson két évvel ezelőtt itt nem ő nyert, hanem a Jobbikos Bíró László).

Nagykovácsi renitens viselkedését a népszavazási eredmények is jól mutatják. Míg Mádon a szavazóknak csupán 19,23 %-a adott le érvénytelen szavazatot, addig Nagykovácsiban ez 38 % volt. Pedig itt aztán olyan sok a gyerek, mint égen a csillag! Az ország egyik leggazdagabb települése nem csak a lakói jövedelme alapján döntöget csúcsot évek óta, de a gyerekszám, a születések száma tekintetében is. Úgy látszik, a falu népe mégsem érezte elemi, elsöprő erővel, hogy ez lesz a legmegfelelőbb módja annak, hogy a gyerekek jövője, biztonsága garantált legyen.

Azt tudjuk, hogy a kormánypártok sokkal többet tudtak költeni a kampányra. Mégsem nagyon tűrték az ellenzéki megjelenést. Rengeteg, a fentihez hasonló üzenettel találkozhattunk szerte az országban. Valahogy sokkal jobban érezhető volt most a düh, az elszántság, az indulat. Persze nagy volt a tét. Na de ekkora? Főleg most, így visszatekintve...

De mi van mindezek hátterében? Milyen folyamatok vezettek az eredményre itt és ott?

Hiába a nagyon eltérő geopolitikai helyzet, vagy a jövedelmi, életkorbeli különbözőség, mégis meglepően sok a hasonlóság is a két településen! 

Én itt, a mádi iskolában voltam szavazatszámláló (igez, ez nyári kép... ugye milyen szép?):

De kezdjük még előbb az előválasztással!

Egyik helyen sem volt ez egy olyan nagy jelentőségű ügy, mint más településeken. Az ellenzéki összefogás Borsod 6-ban nem is tudott több jelöltet felmutatni, csak Jézsó Gábort, aki Tiszaújvárosban él, polgári búcsúztató, és tagja a városi képviselőtestületnek. Őt az MSZP delegálta. Amennyire tudom, ezen túlmenően a térség életét nem bolygatta meg túlzottan az a lehetőség sem, hogy szavazhattak a lehetséges miniszterelnök-jelöltre.

Nagykovácsiban Szél Bernadett ellenében volt ugyan egy DK-s jelölt, de nem volt kérdés, hogy az ismert, rendkívül aktív, hiteles, az elmúlt választásokon mindössze kétszázvalahány szavazattal veszítő Bernadett megnyeri az előválasztást. Ennek ellenére mégis nagy részvételt, aktivitást váltott ki a lakosságból annak lehetősége, hogy elmondhatjuk a véleményünket, kit szeretnénk látni kormányváltás esetén a miniszterelnöki székben. Sokszor települtek ki a sátrak valamennyi településen, így Nagykovácsiban is, mindkét forduló idején. Bernadett már itt is sokszor jelen volt, lehetett vele találkozni. Ő egyébként is egészen másképp fogja fel a képviseletet, mint a legtöbb politikus: nemhogy elérhető, de egyenesen keresi az alkalmakat, hogy a lakossággal találkozzék, hogy megismerje a véleményüket.

Az előválasztás után aztán mindenki megtapasztalta azt, hogy leült a kampány.

Mádon, és gyanítom, jónéhány más érintett településen sem, még februárban sem tudták, ki is az a Jézsó Gábor.

Az, hogy ki a kormánypárti jelölt, az egyik helyen sem volt kérdés egy percig sem. Mivel Koncz Zsófia megnyerte a korábbi időközi választást, nem volt kérdés, hogy őt indítják. Már itt, az időközin kiderült, hogy jó a fényképarca, jól mutat a plakátokon, illetve az is, hogy a kedves, vidéki emberek, főleg az idősebb korosztály, hihetetlenül hálás tud lenni a szép mosolyért, azért, hogy időnként ellátogat a településére egy ilyen fontos ember, még beszédbe is elegyedik pár szó erejéig az ottaniakkal. Ha megkérdeznénk most a rá szavazókat, mit tudnak a képviselőjükről, biztos érdekes eredményt kapnánk. 

Itt Pest 2-ben, Menczer Tamás gondolataival elsőként mi nagykovácsiak a helyi Tájoló újságban találkozhattunk, amikor komoly javaslatokkal látta el Nagykovácsi lakosságát a járványkezelés témájában. Ekkor tudtuk meg sokan, nem csupán egy újabb járványszakértővel van dolgunk, de ő lesz a jelölt. Hiába, a média jól bevált eszköz, tudja ezt mindenki. Itt, Nagykovácsiban különösen. 

Mindkét településen egyértelműen beálltak a polgármesterek a kampány mögé, még ha valamikor függetlenként indultak is. Tudom, hogy Nagykovácsi polgármesterasszonya, Kiszelné Mohos Katalin közben KDNP-tag lett, tehát nem párton kívüli. Mád polgármestere, Tatárka József tudtommal még mindig független. Elvileg. Azért amikor 42-ből 39 választókerületi polgármester összeállt a fotózásra és megüzente a népének, hová kell szavazni, ki garantálja majd a biztonságot és a jövőt, akkor az számomra kemény üzenet volt. Ilyenkor gondolom azt, hogy nem lehet könnyű ez a pozíció. Kell hozzá pragmatizmus, rugalmasság, ez-az. Kinek mi. Nem zárom ki, hogy voltak köztük, akik igaz hittel tették ezt, és miért is ne. Azért van egy olyan sejtésem, hogy nem egy alulról jövő kezdeményezést láthattunk. Nagykovácsiban is meglátjuk majd, mennyire lesz fontos a település az új képviselő számára a választások után. Eddigi tapasztalataink nem jók e téren.

A másik fő támogató, az egyház szerepe viszont ennél is sokkal kérdésesebb. Mármint nem az, hogy részt vettek-e, mert nagyon is beleálltak a kampányba, hanem az, hogy mennyire van ez rendben. Tényleg ez lenne a dolguk a papoknak, lelkészeknek? Ezzel erősítik az egyházukat, a hitéletet? Nem tudom ezt elképzelni. Rám egészen másképp, kontraproduktívan hatnak az ilyen egyházi emberek, hitéleti vezetők.

Pártosan?

Érdekes a pártok szerepe mindkét településen. Én úgy tapasztaltam, ezek súlya, részvétele szemmel alig látható. Nem tudok hiteles, elfogadott, jelentős háttérrel rendelkező alapszervezetről egyik helyen sem, egyik párt részéről sem. De az is lehet, hogy én vagyok tájékozatlan. Az biztos, hogy nem látszanak, nem aktívak. A pártpolitika valahogy még mindig olyan fővárosi pártközpontos huncutságnak tűnik inkább, szegény Márki-Zay is biztos tudna most erről mesélni. De tudom, ilyen a berendezkedés, ez a mi demokratikus rendünk. Hát, sok sebből vérzik, ez is egy.

Civilek

Nem mondható el ugyanez, vagyis a láthatatlanság a civil szervezetekkel kapcsolatban. Igaz, Mádon nem ismerek ilyeneket, talán csak a Katolikus Karitász-ról olvastam többször is a fb-on, de Nagykovácsiban kifejezetten sok ilyen szervezet van, egyik-másik már komoly múlttal rendelkezik, komoly tényező a településen belül. Leginkább valamilyen cél, értékek mentén szerveződnek (Nagykovácsi természetvédők, sportegyesületek, nagycsaládosok, Összekovácsoló Egyesület, Zéró Waste, stb.).

De valamennyire a civil élet megnyilvánulásának, lazább formájának érzem a helyi facebook csoportokat is. Mádon csak néhányat ismerek, Nagykovácsiban rengeteg ilyen van. Persze ez utóbbiból sok valamilyen praktikus témában szerveződött, de van olyan is, ami kifejezetten a politizálásra jött létre. Igaz, azért, mert máshonnan ezt a tevékenységet kitiltották. Mindezek mögött természetesen ott van az is, hogy egészen más a két település lakosságának összetétele. Nem találtam rá adatot, de az átlagéletkor biztos, hogy sok-sok évvel alacsonyabb Nagykovácsiban, mint Mádon. És – részben ennek köszönhetően, részben a főváros-közelségnek, a település egyéb adottságainak köszönhetően - sokkal nagyobb a magasan kvalifikált lakosság aránya Nagykovácsiban. Azt hiszem, kijelenthető, hogy a szellemi tőke tekintetében ez a település kiemelkedő még országos összehasonlításban is.

És ha már a fb-ot emlegettem, akkor azt is megemlítem, hogy Nagykovácsinak van egy helyi bloggere is, aki hosszú évek óta írja a település legújabb kori történelmét, életét. Elképesztő részletességgel, és tényfeltáró újságírókat is túlszárnyaló kritikai szemmel teszi ezt, olyannyira, hogy a fb-ról sikerült is őt kitiltatni. Írásai azonban így is sokakhoz eljutnak. Ha keresnétek, a Zordidők.blog.hu oldalról van szó. Itt aztán nincs lényeges történet, ami ne kerülne megörökítésre. Igaz, benne van a szerző szubjektív látásmódja, sajátos stílusa is, de ez természetes. Én kifejezetten tisztelem a szókimondást.

Fontosak vagyunk-e?

Saját választókerületén belül egyik település sem döntő, kiemelkedő. Mégis azt gondolom, hogy jelentősek. Mád azért, mert rengeteg pályázati pénz ment oda, óriási fejlődés látható a településen. Különleges, felújított, kibővített épületekben kapott ott helyet a Debreceni Egyetem, és sok ismert, vagy nem ismert befektető kezdett bele a borászkodásba ezen a híres hegyaljai településen. Van egy magnetikus ereje, az biztos.

Nagykovácsiban sokan élnek kiemelkedően magas színvonalon. A többség tehetős, stabil egzisztenciával rendelkező család. Élnek itt neves művészek, üzletemberek. Elképesztő ingatlanárak vannak. Állítólag 50 millió alatt már nincs telek… Az autóállomány is átlagon felüli. Fogalmam sincs, milyen arányban laknak a NER legbelsőbb köreihez köthető, nekik dolgozó emberek, de feltételezem, hogy sokan vannak ilyenek. Az biztos, hogy az elmúlt időszak pénzesőjéből, a családi adókedvezményből, a rezsicsökkentésből Nagykovácsi lakossága rengeteget gazdagodott. Ha megnézhetnénk, egy lakosra mennyi ilyen jellegű jövedelem jut Mádon és mennyi Nagykovácsiban, akkor – már elnézést a kifejezésért, de - biztos, hogy dobnánk tőle egy hátast. Valószínűleg volt is ennek hatása. Mégis, ha csupán 47-43 % arányban is, de az ellenzéki jelölt kapott több szavazatot.  

Egyáltalán, mennyit számított a jelölt személye? Ha megnézem a négy jelöltet, Koncz Zsófiát, Jézsó Gábort, Menczer Tamást és Szél Bernadettet, utóbbi úgy emelkedik ki közülük, hogy arra nincs is hasonlatom. Mégsem jutott be. És ez elgondolkodtató.

Vidék-vidék

A sok vidéki elemzés, rácsodálkozás, a megint szárnyra kapó Budapest-vidék reláció után nem akarok én is ezzel jönni. Én annyira nem csodálkozom ezen, azt hiszem, sokkal reálisabb képem volt eddig is erről a témáról, hisz bennem még mindig van egy kettős identitás, én még mindig tudok (valamennyire) kritikusan viszonyulni a pesti értelmiségi szövegekhez, okoskodásokhoz. Bocsánat, nem mondom, hogy ennek ne lenne helye, csak ugye a mellékelt ábra mutatja, valami mégsem stimmel vele. Ugyanakkor látom, érzékelem, mennyire más a világ például ott Tokaj-Hegyalján is.

Csak annyit tennék még ehhez hozzá, hogy szerintem sikerült a vidékből kiirtani a kevés kritikai gondolkodást is. Mindaz a problémahalmaz, ami a gyenge oktatási rendszerben, a gyatra közmédiában csúcsosodik ki, oda vezetett, hogy a vidéki emberek jelentős része gyermeki létben él, függő viszonyban a hatalommal szemben. És itt nem csak a közmunkásokra gondolok. Igaz, ez volt a kádári rendszerben is, volt ennek már jó alapja a korábbi időkben is. A gyermek biztonságra vágyik, könnyen idomul a szabályokhoz, ha megmondják neki, mit kell csinálnia. Főleg, ha nincs is más minta körülötte. Úgy is fogalmazhatunk, még mindig nem történt meg a polgárosodás. A polgárosodás egyéb feltételei pedig eleve kevésbé vannak meg vidéken. Gondolok itt elsősorban a kulturális lehetőségekre. 

Sokan vitatják a média szerepét, azt mondják, ma már mindenhol elérhető minden. Nem tudom, az eszetekbe jutott-e, tudjátok-e, hogy a tévécsatornák közül az M1, a Duna és a TV2 azok, amelyek ingyen is elérhetőek. Én nem tudtam. Hiába van ATV mindenhol, akinek nincs rá pénze, az nem nézheti. És akkor tudjuk, mi a helyzet a Kossuth Rádióval, illetve a Klub Rádióval. Ennek ellenére ismerek Mádon is olyanokat, akik nagyon tájékozottak, képesek követni a híreket és képben vannak a világ dolgairól. És Nagykovácsiban is ismerek olyat, aki nem! Tehát óva intem magamat is az általánosításoktól! De a fentieket mégis fontosnak tartom.

Mindkét településre jellemző, hogy vannak ugyan nagy jövedelmi különbségek a lakosságon belül (bár  Nagykovácsiban sokkal nagyobbak a különbségek), a mélyszegénység egyik helyen sem jellemző. Egészen marginálisan van csak jelen. Nincs jelentős roma lakosság, nem kell ilyen kényelmetlen kérdésekkel is foglalkozni. Kényelmetlenségre ott van, ott lenne a múlt (a kitelepített svábok és a holokauszt áldozatai), de róluk inkább csak szőrmentén beszélünk, ha muszáj.

 Részlet a mádi zsinagógából, egy koncert után

Mi lesz?

Nagy kérdés most, hogy mit hoz a jövő. Lehet, hogy teljesen mindegy, mi lett most az eredmény. Hisz itt van ez a háború a szomszédban, ami mellesleg egy adu-ász volt a fidesz kezében, elhitette az egyszerű halandókkal, hogy ez a Márki-Zay háborúba vinné a fiait (ennél egyszerűbb, abszurdabb üzenetet a legkreatívabb választási tanácsadók sem találtak még ki a történelemben).

Számomra az a nagy kérdés, hogy ha minden jól alakul (itt a háborúra gondolok és nagyon-nagyon bízom benne, hogy hamarosan lezárul végre), akkor mire kell számítanunk.

Mi lesz az önkormányzatiság sorsa, mi lesz az önkormányzatokkal? Főleg azokkal, akik ’büntibe’ kerültek most. Budapest, meg azok a Nagykovácsihoz hasonló települések (Budaörs, Törökbálint stb.), ahol ellenzéki jelölt győzött, de a választási körzetben nem. Mert a mai kijárásos pályázati rendszer, az egyre központosítottabb finanszírozás komoly kockázatot jelenthet a számukra. Kifejezetten aggódom a fővárosért. Az is kérdés, jön-e végül pénz az EU-ból, sikerül-e valahogy kiegyezni, kikönyörögni a további apanázst.

Mi lesz Máddal? Ott már mindent megépítettek, felújítottak, még talán toronyóra lánccal nincs, ugyanakkor nem látok új munkahelyeket, előremutató projekteket. Most, hogy felvonult előttem (szavazatszámlálóként) a falu lakosságának jelentős aránya, azért komoly benyomásokat kaptam. Mit lehet ott tenni azért, hogy jobb legyen az élet? A családi borászatok száma csökken, a szőlőkben dolgozni hajlandó és képes lakosság száma is. Turisztika? Az egyetem? Meglátjuk.

A képen balra a Royal pincészet, jobbra a Debreceni Egyetem-hez került épületek egy része, amely a Borsai Kastély felújítása és bővítése után találta meg ezt a funkciót (a megfogalmazás nem tőlem való)

És Nagykovácsi? Itt mindenki talál munkát. Közel van Budapest, sokan ott dolgoznak, problémát is jelent, hogy bizonyos feladatokra itt helyben nem lehet embert találni. Innen is sokan kinn  dolgoznak külföldön, a fiatalok közül is sokan kinn tanulnak. Megjegyzem, a jómódú családok gyerekei nagyon nagy arányban nem az állami iskolarendszerben tanulnak. A NER-es szülők gyerekei sem! Budapesten sok alternatív lehetőség van, sőt, van Nagykovácsiban is és persze egyetemek külföldön.

Sokan várják, hogy alakul a Cserkész Kastély projektje. Menczer Tamás ígéreteket tett, a falu lakossága szkeptikus, megosztott, de inkább nem szeretne semmilyen fejlesztést, építkezést. Most ugyan lett némi új út és járda a faluban, sokan mondják, ez Nagykovácsi krumplija…, de hogy lesz ilyen több? Megint kell várni négy évet?

Meglátjuk. Kivárjuk, mint Csörge bácsi a kígyót – mondanák erre a mádiak. (Az öreg napszámosnak melege volt, inkább hűsölt a kőgát árnyékában. Erre mondta neki a vincellér, vigyázzon Csörge bácsi, mert abban a kőfalban egy veszedelmes kígyó lakik. Mire az öreg így válaszolt: „Nem baj, kivárjuk!”. Bölcs volt.) Sose tudhatjuk, lehet, hogy minden épp így jó, ahogy van. Vagy ha nem, hát úgy.

Koskovics Éva

/A fotók sajátok/