Nyugi, lesz benne némi pornó, de semmi 18 pluszos tartalom! Nem szokásom. Azért még jó lenne, ha elolvasnátok!

Megint egy téma, amin lehet rugózni, ahelyett, hogy valódi kérdéseken gondolkodnánk. Gattyán.

Bajban vagyok vele. Mármint Gattyán Györggyel. Zsigerileg taszít a pasi. Helyesbítek: nem a pasi, hisz őt nem ismerem személyesen, nem lehetek ilyen ítélkezős. Az taszít, amit most csinál. Pedig amikor hallom beszélni, mint például a Friderikusz interjúban, tetszenek a gondolatai. Értékelni tudom, hogy azt mondja, nem jó ez így, ahogy most mennek a dolgok, váltani kell, digitalizálni kell, új szín, új szemlélet kell a politikába, az életbe, a társadalomba.

Talán ma már mindenki tudja, ő az a nagyon gazdag ember, aki a pornó iparból gazdagodott meg, lett az egyik legvagyonosabb magyar. Nem érdemes belemenni, hányadik leggazdagabb, mert nem tudhatjuk, mennyi vagyon került ki az országból ilyen-olyan utakon és nem tudjuk, mennyi vagyon van strómanok kezében. Az biztos, hogy sok. Mindenesetre ő a hivatalos vagyona alapján nagyon elől van. Annak jó, akinek ezekről, főleg a gyanús vagyonokról nem sok fogalma van. Vagy mégsem? Na, itt kezdődnek a nehéz kérdések. De én most nem ezt fogom taglalni. Isten ments!...

Megvilágosodás?

Első reakcióm Gattyánra az, hogy aki ilyen területen épít bizniszt, aki az emberi gyengeségre, lelki sivárságra, hovatovább beteges hajlamokra, a nők áruba bocsátására, tárgyiasítására építve (még ha férfiak is szerepelnek mellettük) használja fel tehetségét és kreativitását, azt én nehezen tudom szívből tisztelni a sikereiért. Még akkor sem, ha később ebből sokat fordít vissza a társadalom felé, jótékony célokra. Persze, pozitív, ha megszólal a lelkiismeret, de adhat-e felmentést? Egészen odáig elmegy már, hogy akár még a miniszterelnökséget is elvállalná. Mondta szerényen a minap. Merthogy pártot alapít. Megoldás Mozgalom. MM. Ja. Alig hajaz a Mindenki Magyarországa Mozgalomra, röviden MMM-re. Biztos senki sem keverné össze őket… Még akkor sem tetszik ha tudjuk, valószínűleg Márky-Zay Péterék nem ezen a néven fognak szerepelni a választási listán. De a választók gondolkodása és napi tájékozottsága tudjuk, hagy némi kívánnivalót maga után. És azt is mondta, hogy ha sikerül elhitetnie az ország népével, hogy ő a megmentő, a nyerő ember, akkor egye fene, félreteszi az üzletet, lemond a további ’építkezésről’, helyette jön, és megmenti ezt a rossz útra tévedt országot. Ő már csak tudja, milyen az a rossz útra tévedés. Bár, most ez elgondolkodtat. Lehet, hogy épp ezért kellene esélyt adni neki? Lám, én is hova el nem tévelyedtem, nézzétek, meg lehet változni, ki lehet verekedni magunkat a pokolból, a bűnös életből, a kártékony közegből. A bűnös városból… (láttátok a filmet? jó!)

Tudom, rengeteg reklám viszi tévútra a célközönséget, sokan manipulálják napi szinten az elménket, és azt is tudom, hogy minden kérdésben megoszlik a véleményünk, nincsenek abszolut rossz és jó dolgok. Azért a pornó ipar mellett nehéz pozitív érveket felhozni. De ne én mondjam meg, mi a baj vele. 

Egy kis tudomány

Amilyen okos, olvasott ember, mármint Gattyán György, biztos vagyok abban, hogy még olvasta is a tevékenységéhez kapcsolódó szakirodalmakat, például Philip Zimbardo könyveit, írásait. Zimbardo Nikita D. Coulombe-bal írt könyve, a Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak c. könyv például alaposan körbejárja a témát.

Zimbardoék kutatásokat végeztek és más kutatások eredményeivel vetették össze saját eredményeiket arról, milyen hatása van az online pornónak a férfiak teljesítményére, életére. Lesújtó végeredményekre jutottak. Már a digitális világ is komoly kérdéseket vet fel önmagában. Erről most mi is sokkal több benyomást szerezhettünk a járvány időszakában. Még ha sokféle módon meg is könnyíti az életünket, a kapcsolattartást, biztonságos, energiatakarékos sok esetben, azért lássuk be, nagyon elsivárosítja az emberi kapcsolatokat. Megfoszt minket egy rakás élménytől.

Zimbardoék hivatkoznak a könyvben a Maslow piramisra. Tudjátok, ez a rendszer szemléletesen mutatja be az emberi szükségleteket. A piramis legalsó, legszélesebb részén vannak a fizikai, fiziológiai alapszükségletek, majd onnan felfelé haladva juthatunk el a legmagasabb szintű szükségletekhez, a hierarchia csúcsán lévő három – sajnos nem mindenki számára reálisan elérhető – szükséglettípushoz, amelyek: a szeretet, az elismerés és az önmegvalósítás.

Felteszik ehhez kapcsolódóan a kérdést:

„Elképzelhető-e, hogy ezeket a digitális világban is kielégítjük? Elérhetünk-e a digitális világban a kiteljesedettségnek ugyanarra, vagy még magasabb fokára, mint a valóságban? A válasz: igen is, meg nem is. Kétségtelen, hogy bizonyos szükségleteink kielégülésre lelhetnek a digitális világon belül, ám éppen azért, mert vágyaink itt a következmények legcsekélyebb kockázata nélkül teljesedhetnek be, és ráadásul gyakran szociális elszigeteltségben – mintha csak az élet jelmezes főpróbáján lennénk -, az is előfordulhat, hogy például egy egyedül játszó személy sikeresen kielégíti az elismerésre irányuló szükségleteit, miközben még sosem találkozott a valakihez tartozás érzésével, és a saját szeretetszükségletét sem ismeri fel.”

Végkövetkeztetésük ehhez a gondolatsorhoz így szól:

„…a kapcsolódási készségek, és különösen a társas készségek hiánya eltorzíthatja bennünk azt a képességet, melynek segítségével megbecsülhetnénk a saját szociális kompetenciánkat és sikerünket.”

Azaz, hiába a digitális tér, az on-line siker, valójában az igazi életben csakis mások szemében lehetünk valakik.

Zimbardo-ék könyve komplexen kezeli a problémát. A férfiak helyzetét nehezítő tényezők tekintetében nem mondhatni, hogy ’együgyű’ a könyv, nem csupán a pornóban látja a problémákat. Foglalkozik az iskolahelyzettel, a csonka családokkal, a családi háttérrel, a férfi szerepekkel, az elvárásokkal, az egyéb lelki tényezőkkel is. Mégis, amit még idéznék belőle, az - ha már ennél a témánál vagyunk - egy pornófüggő tanácsa lenne. Gabe Deem azt javasolja a hozzá hasonlóknak, akik még benne vannak nyakig ebben a problémában, hogy jobban teszik, ha távol tartják magukat a pornótól, mert, ahogy ő fogalmaz: „soha nem fog kielégíteni benneteket, és végül éppen azt az egy dolgot veszi el tőletek, aminek az ígéretével kecsegtetett: az élvezet képességét.”

A pornó tehát leépíti az érzelmi világot, az érezni tudás képességét. Eldeformálja azokat, akik rákattannak. De a játékfüggőség, az on-line térben való túlzott időtöltés is komoly következményekkel jár Zimbardo szerint. Ezek miatt ugyanis az agyunk eldeformálódik. Elillan az elmélyült gondolkodásra való képesség, amely például a nyomtatott anyagok megértéséhez és a hosszas beszélgetésekhez szükséges. Így ezekről is leszokunk szép lassan. Ezeknek következménye, hogy csökken az empatikus képességünk, egyre kevésbé leszünk képesek egyebek mellett a részvét érzésére is. A sivár érzelmi élet, az érzelmek kifejezésének nehézségei, a mások iránti elköteleződés hiánya összességében megakadályozhatják a jövőbeni társas és szerelmi kapcsolatok kialakulását. Sajnos sok példa van rá, csak körül kell nézni, figyelni kell kicsit.

Persze nem akarom mindezt Gattyán nyakába varrni. Mert ha ezt tenném, akkor belefuthatnék számtalan hasonló, legfeljebb kevésbé látványos, kevésbé feltűnő példába. Valahogy mégis azt érzem, szívesebben bíznám az ország vezetését olyanra, akinek nincsenek kétséges előzményei: se pornó (még ha nem is űzte, ’csupán’ üzletet épített rá), se gyanús üzletek, se nem beteges hazudozó az illető.

Arról nem is beszélve, hogy amikor véres verítékkel hónapok munkája az ellenzéki összefogás, az előválasztással megtalált, akárhogyan is kritizálható, mégis legitim miniszterelnök jelölt, ilyenkor mindig van egy rossz érzés az emberben. Kamu? Nem kamu? Most akkor mit akar? Lehet neki hinni? Elterelés? Megzsarolták? Játszma? Bábu?  stb. - határ a csillagos ég, a fantáziánk korlátlan.

Arra a forgatókönyvre nem gondolok, hogy esetleg ő már jobban ismeri az emberi működést, mint én, mint mi sokan. Hogy neki a saját területéről jóval nagyobb empirikus tapasztalata gyűlt össze, mint nekem (ez biztos). Remélem, a többség még képes az elmélyült gondolkodásra, az olvasott szöveg megértésére, az olvasásra, az érzelmek megértésére és kifejezésére! Mert ha tévednék, akkor tulajdonképpen mindegy is. Vagy nem?

Eszembe jutott egy gondolat Máté Gábortól, a magyar származású orvos, lélekgyógyásztól. A test lázadása című könyvéből. Azt hiszem, nagyon illik ide és a lényeg benne van:

Szóval, éljen a szabadság!

Nyugodtan gondolkodjatok rajta, titeket mi korlátoz a szabadságotokban. Érdekes felismerések jöhetnek. Innen már csak az első lépést kell megtenni...

Koskovics Éva