Még mindig bízom a világbékében, bár mostanában egyre nehezebb. Azt látom, hogy a srácok folyamatosan küzdenek, harcolnak, a helyzet fokozódik. Mindenki a maga módján próbálhat tenni ez ellen, most én is próbálkozom. Ennek a képnek például határozottan pozitív üzenete van! (forrása: Pixabay)

Vágjunk bele! Csatt!

Nagy érdeklődés övezte az ATV Csatt című műsorát, ahol a covid témát vitatta meg a két oldal. A szigorúan vett szakmai, tudományos oldal: Boldogkői Zsolt biológus, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető professzora, Falus Ferenc tüdőgyógyász, volt országos tisztifőorvos, illetve a másik, hát hogyan is nevezzem, legyen alternatív oldal: Tamasi József belgyógyász, természetgyógyász, korábbi egyetemi oktató és Gődény György szakgyógyszerész.

Az a helyzet az ilyen témákkal, azért veszélyes is őket nyilvánosság elé vinni, mert az emberek nagy többsége nem ért hozzá, fogalma nincs a legalapvetőbb információkról sem. Viszont valahogy mégis kialakul véleménye, gondol róla valamit. Sőt, vannak, akik kevés tudásuk ellenére is abszolút biztosak magukban (a hitükben, nem a tudásukban!), és bátran nyilvánítanak véleményt. Ugyanakkor hasznosak a jó, nyilvános viták, mert:

- eleve hasznos, fontos a nyilvánosság és nekünk, laikusoknak legyen meg a jogunk, hogy tájékozódhassunk;

- meghallgatva több véleményt, megtanulhatjuk, láthatjuk, hogy semmi sem olyan egyszerű, egyértelmű, mint amilyennek esetleg gondolnánk elsőre.

Még ha nem is érthetünk meg belőle mindent!

Vannak egzakt tudományok, ahol bizonyos kérdések nem lehetnek vitatottak, de vannak olyan területek is, ahol olyan sok a változó, előre meg nem jósolható tényező, hogy inkább csak találgatni lehet, különböző forgatókönyveken gondolkodni és számolni a valószínűségeket (leegyszerűsítve). Egy ilyen helyzet ez a mostani  járvány is, amikor egy új és folyamatosan változásban lévő dologgal állunk szemben. Ahogyan mi is láthatjuk, akik átlagos érdeklődőként figyeljük a híreket, követjük az eseményeket, talán nem kérdés, hogy itt nagyon nehéz biztosat mondani. Itt láthatóan még a hozzáértőknek sem világos minden, rengeteg kérdés merül fel, változnak az információk, a kutatási eredmények és maga a vírus is változik, ahogy erről olvashatunk.

Sokszor látunk olyat, amikor a tudás és a vélemény kinyilvánítására való belső kényszer teljesen fordítottan arányos.

Sőt, akik járatosak valamilyen témában, megélték már, hogy valamibe beleásták magukat, azok értik, milyen nehéz helyzetben vannak azok, akik sok tudással rendelkeznek. Hisz ők nem intézhetnek el egy határozott kijelentéssel egy-egy elhangzott fals véleményt, egy butaságot, hisz ahhoz, hogy a tudásukhoz méltó módon beszéljenek, ahhoz általában bővebb, bonyolultabb megközelítésre lenne szükség. Erre pedig sem idő, sem figyelem, sem nyitottság nincs a másik fél részéről.

Nem tudom megállapítani és távol álljon tőlem, hogy ebben véleményt nyilvánítsak, a négy szakemberből ki mennyire felkészült, ki mennyire hiteles szakmailag. Olvasva cikkeket az orvoskongresszusról (ami kiverte a biztosítékot korábban), van nekem is véleményem, de nem értek az orvosláshoz és a járványügyhöz, ezért ezt inkább megtartanám magamnak. De nincsenek jó érzéseim.

Viszont nem állom meg, hogy a vita, a műsor kapcsán felmerülő gondolataimat ne osszam meg. Hozzá egy kis segédanyag:

Ezt a cikket ajánlom!

A vitát is megnézheti aki szeretné, aki bírja, itt!

A jó vita ismérvei

Miután végigszenvedtem este a műsort, foglalkoztatott, hogy mi volt itt elszúrva, mit csináltak rosszul. Mert rémes volt, az biztos! Vagy nem?

Pusztán szakmai oldalról kiindulva (kommunikáció, konfliktuskezelés alapjaira hivatkozva) összegyűjtöttem, milyen problémáim voltak a műsorral. Talán hasznos lehet valakinek, talán segíthetek abban, mire ügyeljünk, ha hasonló szituációba keveredünk, ha be akarnak húzni a csőbe, ha érteni szeretnénk, milyen dinamikája van, kellene legyen egy ilyen vitának.

Szóval, az én meglátásaim:

Ahhoz, hogy érdemi vita alakulhasson ki, amit ráadásul nyilvánosan is közvetíteni szeretnénk, a következőkre van szükség:

• Közös célra!

Mi volt a műsor célja, miért ült le a két oldal egy moderátor műsorvezetővel? Természetesen a tévé célja a nézettség növelése. Ez biztos jól teljesített. De már a műsor címe is sugall egyfajta háborús vagy falbaütközős feelinget, hisz a Csatt-ban benne van, hogy összetűzünk, egymásnak ugrunk, aztán lepattanunk egymásról. Véletlenül sem az a címe, hogy pl.: Üljünk össze, Beszéljük meg, vagy Értsünk szót egymással!…

Az ATV kereskedelmi tévé, nincs közszolgálati szerepe (bár az is külön téma lehetne, mit jelent ma a közszolgálatiság, és ki mennyiben felel meg annak az elvárásnak). Az biztos, hogy a jó vitaműsoroktól teljesen elszoktunk, nagyon ritkán lehet ilyet látni, ami van, azok általában nézhetetlenek. Engem az bosszant a legjobban ezekben, ha bárhol belenézek egy ilyenbe, hogy vagy a riporter sugall, alákérdez, vagy másodpercek vannak egy-egy válaszra és a meghívott emberekbe belefojtják a szót, lekeverik őket. A vitakultúránkra pedig nagyon ráférne némi fejlesztés, jó lenne, ha lennének értékes, érdemi viták! Sajnos ez sem volt most az.

De vissza a célhoz:

Mi volt a másik két fél, a vitatkozók célja? Megvédeni saját álláspontjukat. 100 %-ban. Mennyiben lehettek ők nyitottak a másik oldal szempontjaira, érveire? 0 %-ban. Hisz már régi keletű ez a vita, minden bizonnyal ismerik egymást régóta, ha másképp nem, hallomásból, hírből (valószínűleg a két tudós ember nincs benne a vitamin bizniszben és azt sem tartom valószínűleg, hogy esténként valóságshow-kat néznének a tévében).

Tehát a közös cél nem igazán volt adott. Mi lehetett volna? Például az, hogy mindenki fejtse ki a saját álláspontját, annak lényegét, aztán bizonyos időkeretben reagálhassanak egymásra.

• Nagyjából egyenrangú felekre, akik elfogadják egymást, vagy legalábbis megpróbálkoznak ezzel, tiszteletet adnak egymásnak.

Mivel itt eleve volt egy ellentét a két oldal között, Boldogkői professzor ezt a legelején ki is hangsúlyozta, az a kevés esély is elolvadt rögtön az elején, ami elméletileg meg lehetett volna.

A kollégákkal mi azt szoktuk mondani, rá kell menni egymás térképére, alkalmazkodni kell tudni a másik szintjéhez, felfogó képességéhez, szóhasználatához stb. Ezt láthatóan érezte már a professzor, hogy neki ez nem fog menni. De voltak benne bőven előítéletek is, hisz betámadott azonnal, próbálta magát így megvédeni a szakmaiságában, ez azonban nem volt igazán működőképes taktika, az én véleményem szerint. Ugyanakkor megértem ennek a hátterét, az ő nehéz helyzetét.

A konfliktuskezelési tréningeken azt szoktam hangsúlyozni, milyen fontos a kapcsolódó képesség: az, hogy meg tudd találni azt a pici fonalat, közös ügyet, kapaszkodót, célt, amibe mindkét fél bele tud kapaszkodni, amelynek mentén elindulhat valami közös megoldáskeresés, értelmes vita.

Érdekes volt, ahogy a professzor az elején el is mondta, óva intették őt ettől a műsortól, ne menjen bele, ne vállalja, mert ezzel felemeli a másik oldalt. Valahol meg is tudom érteni, de mégsem. Mert a laikus, kívülálló néző számára nem derült ki, nem derülhetett ki, miért van a másik oldal lejjebb, mi a gond a másik oldallal. Ahogy ezt kimondta, felépített egy falat kettejük közé, ítélkezett, sőt, indulatokat is indukált, ami szintén nem tett jót a továbbiaknak.

A tanácsadói, barátai valószínűleg arra is gondolhattak, miközben óvták a vitától, hogy nem a legerősebb oldala a professzornak a kommunikáció. Gondolom, féltették őt két ilyen dörzsölt, profi 'sales'-essel szemben, akik ha valamiben profik, az épp a meggyőzőképesség, az élőbeszéd.

A maszk sem tett jót nagyon a párbeszédnek, még ha azt is gondolták, ettől nő a hitelességük. Ezt megoldhatták volna úgy, hogy az elején rajtuk van, elmondják, milyen fontos ez és ők mindig hordják, de az érthetőség kedvéért most hátrébb ülnének 2 méterrel és levennék a maszkjukat csupán a tévénézők kedvéért. Csúszkált, oxigénhiánnyal küzdöttek, erősen hátráltatta a megértést, a követhetőséget.

Talán egy-két dolog miatt mégis volt értelme a műsornak, például megnyugodhattunk, hogy nincs háttérhatalom. Az is lehet, hogy folytatódik ez a diskurzus, de sajnos az élet is produkálhat olyan dolgokat, amelyek hatására átkereteződik minden.

Talán mégis volt egy közös szál, legalábbis Gődény György biztosította róla a másik oldalt, hogy mindannyian felelősségteljes szakemberek (sőt, szülők és nagyszülők), és érzik a dolog súlyát. Kicsit persze nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a sokat hangoztatott immunrendszer erősítés és az ehhez ajánlott vitaminok szedése óhatatlanul behoz ide egy üzleti szálat is, amely az ’alternativ’ oldal esetében nem kerülhető meg. De mindenki eldöntheti, jóhiszeműen viszonyul ehhez, vagy sem.

Jó lenne, ha már a gyerekeket megtanítanánk arra, kérdezni szabad, sőt kell is, és nincs buta kérdés. Jó lenne, ha nem kinevetnénk azt, aki nem tud valamit, de kíváncsi és érdekli, hanem az ő szintjén válaszolnánk, ha tudunk. Jó lenne tanítani, milyen az értelmes vita, jó lenne fejleszteni a vitakultúránkat! Sokat segíthetne a jövő nemzedékének! Ha maradunk ennél a primitív ítélkezős, gyűlölködős, uszítós szinten, akkor nem sok jó elé nézünk.

Mindenesetre mi, aki teheti, aki kicsit is igényes, azok próbáljunk jól kommunikálni! Nemrég írtam erről egészen konkrét javaslatokat is itt. És mindenképp vigyázzunk magunkra, lehetőleg hordjunk maszkot és cseréljük is rendszeresen!

Koskovics Éva

coach, közgazdász