Kire bíznád a megoldást?
2020. március 25. írta: CoachCo

Kire bíznád a megoldást?

human-1375482_960_720.png

Ha most rábízhatnánk egyvalakire a problémák megoldását, akkor ki lenne a kiválasztott? Vagy kikből állítanánk fel egy ilyen 'vének tanácsát'?

Mi kellene hozzá, mihez értsenek? A tudás, a pozíció, a hovatartozás, vagy a tekintély alapján döntenél? 

A magam részéről mindig az olyan főnököt szerettem, akiben meg tudtam bízni, mindig azok tudtak meggyőzni a maguk igazáról, akik alá tudták támasztani az érveiket és másokat is meghallgattak. Most is így vagyok ezzel. De a legfontosabb, hogy nem szeretem, ha egy valaki diktál. Azt tartom célszerűnek, ha a megoldásokat mindig csapatban keressük. Ez a hatékony forma, a kockázatmentes megoldás. Nehezebb tévedni, kikerülhetjük a manipulációt, a félrevezetést.

Egy régi üzenet

Itthon téblábolva a napokban (bevallom, gyakran rajtakaptam magam), véletlenül rátévedt a szemem az egyik eldugottabb könyvespolcon egy kis könyvre: Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne.

Konrad Lorenz 1903-ban született Bécsben, az orvostudományok és a filozófia doktora volt, professzor, aztán az összehasonlító pszichológiával és etológiával foglalkozott. 1973-ban elnyerte az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat. 1974 után az Osztrák Tudományos Akadémia összehasonlító Viselkedéskutató Intézete Állatpszichológiai Részlegének volt az igazgatója. 1989-ben hunyt el. Élete önmagában is érdekes lehetett, hisz katona volt a második világháborúban és amennyire kiderül, nem is nagyon voltak mindig ellenére a nemzeti szocialisták ideológiái. Aztán szovjet fogságban töltött négy évet és onnan már úgy jött haza, hogy azt az időt is kutatásnak szentelte. Megrögzött tudós, gondolkodó, kutató volt.

Emlékszem, amikor olvastam ezt a könyvet. Pontosan megragadt bennem, hol voltam, hogy feküdtem, milyen meleg volt és emlékszem, hogy hogy éreztem magam közben. Vagyis, hatással volt rám, nem kérdés. Meg az is lehet, hogy már ilyen erős a hosszú távú memóriám... mert ez nagyon régen történt. Volt már némi fogalmam az ökológiáról, hisz ekkor még a vízügyben dolgoztam. De a többi téma, amikről itt röviden, de nagyon hatásosan írt, emlékszem, eléggé mellbevágóan hatottak rám akkor.

Ez az élmény kb. a rendszerváltás évében, vagy azt követően történt (a magyar nyelvű fordítás 1988-as kiadású). Lorenz nevét a másik könyvéből (Salamon király gyűrűje) már ismertem. Azt az egyetemi pszichológia tanárunk ajánlotta, az elsősorban etológiai témájú, de nagyon jó humorral, emberséggel megírva. Az én 1983-as könyvem már a harmadik magyar kiadás volt.

img_20200325_163420_resized_20200325_054408395.jpg

1989?

Amikor a nyolc bűnről olvastam – ez a mű 1973-ban íródott speciálisan egy alkalomra, Eduard Baumgarten barátja 70. születésnapjára – úgy éreztem, ezt sokkal komolyabban kellene venni, erre a témára sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni. De a fókusz akkor nagyon nem ezen volt. Én magam is épp munkahelyek között mozogtam, keresgéltem a helyemet. Szerencsém volt, jobbnál-jobb lehetőségeket kaptam. Ment az egyéni utam, mint kés a vajban. Megkapott a világvége kilátása, de fiatalként, pályám elején, az új rendszer izgalmával és lehetőségeivel élve mégsem lettem lelkes Greenpeace-es aktivista, vagy politikus (pedig akkor nem sok kellett hozzá).

Jött a rendszerváltás, felfordult minden, leomlott a vasfüggöny, teljes átrendeződés történt mindenhol: a háztartásokban, a munkahelyeken, a településeken, az országban és Európában egyaránt. Sőt!

Érdekes viszont végignézni most, közel 50 év elmúltával, mit üzennek ma nekünk Lorenz intelmei, mennyire tartjuk helytállónak a gondolatait, van-e köztük, ami túlhaladottá vált? Vagy tévedett-e dolgokban, volt-e, amit nem látott, vagy rosszul ítélt meg?

Mik is ezek a fő bűnök?

Íme (összefoglalom a könyv összefoglalóját):

  1. Túlnépesedés. Sajnos ennek következtében nő bizonyos értelemben az embertelenség is (hisz védelemre kényszerülünk), és a zsúfoltság miatti agresszió.
  2. Elpusztulnak a természetes életterek. Leromboljuk a környezetünket, megfosztjuk magunkat a felettünk álló természet szépségétől, értékeitől, annak tiszteletétől.
  3. Versenyfutás önmagunkkal. A technológiai fejlődés belesodor minket egy folyamatba, amely egyben megfoszt minket az emberi léptékektől, emberi minőségektől.
  4. Ezt szó szerint: „Minden mély érzelem és indulat eltűnik az elpuhulás, a technológia és a farmakológia előrehaladása következtében. Ez növekvő intoleranciát okoz bármely, a legcsekélyebb kellemetlenséget okozó dologgal szemben is. Így eltűnik az embernek az a képessége, hogy átélje azokat az örömöket, melyek csak keserves erőfeszítéssel, akadályokat leküzdve érhetők el.”
  5. Hiányzik egyfajta szelekciós nyomás a szociális viselkedésnormák fejlesztésére és fenntartására, amelyre társadalmilag szükség lenne. Félő, hogy ennek következtében genetikailag „széthull” az emberiség. A jogi tradíciók ezt a hiányt nem helyettesíthetik.
  6. A tradíciók megbecsülésének hiánya, a generációk közti meg nem értés, gyűlölködés.
  7. Az emberiség befolyásolhatósága. A közvéleményt befolyásolni képes technikai eszközök fejlődése elvezet az emberiség nagy csoportjainak manipulálásához, a káros dogmák terjedéséhez.
  8. Az atomfegyver veszélyei. Bár, ezt úgy véli, könnyebb elkerülni, mint a fenti 7 veszélyt.

Hát, ha másban esetleg nem is, de ebben igaza volt. Ezt elkerültük.

earth-216834_960_720.jpg

 

Mit mondana most Konrad Lorenz?

Milyen érdekes lenne, ha látná most a világunkat és végigfuttatná a saját gondolatait, mennyire látja igazolva őket.

Ami engem ebben leginkább elgondolkodtat, elszomorít, hogy hiába látunk negatív folyamatokat, hiába figyelmeztetnek tudósok, modellezik le azt, hova vezet a rablógazdálkodás, a természet felélése, az emberek manipulálása vagy a gyűlöletkeltés, mégsem történik meg a fékek behúzása.

Illetve néha igen, néha vannak dolgok, amelyek megnyugtatóan zárulnak, folyamatok, amelyeket megállítanak. De ezek mindig sokkal több energiát vesznek el, mint maga a rossz folyamat. A pénz, a hatalom, a lobbik, a harács mintha nagyobb erővel bírnának, mint a hosszabb távú érdekek, vagy a társadalom egésze, legalábbis többsége érdekeinek figyelembe vétele.

Vagy egy ilyen sokk, mint most a koronavírus járvány, amire senki nem számított. Illetve voltak akik igen, hiszen lehetett hallani, hogy világjárványok fenyegetnek, de ki tudja ezt elhinni, komolyan venni, amikor el kell dönteni, hova utazzon aktuálisan jó messzire az ember, vagy milyen márkájú autót vásároljon, hogy menjen el a körmöshöz munkaidőben, mikor cserélje már le a bébiszittert egy jobbra... 

Szóval, azért ez a mostani helyzet remélem, mindenkit elgondolkoztat! Mert megrémiszteni biztos, hogy megrémiszt. Remélem, azért annál sokkal több hatással van a gondolatainkra, a jövőképünkre, a terveinkre!

Embernek lenni

Végül, hogy megmutassam azt is, Konrad Lorenz milyen széles látókörű volt, mennyire érzékelte, hogy az emberiség jövője nem csupán a javakon és a gazdagodáson, de nem is csak a tudáson múlik, hanem a kulturális fejlődésen is, idézek egy nagyon szép gondolatát még a könyvéből:

„A szépérzék és az erkölcsi érzék nyilvánvaló módon szorosan kapcsolódik egymáshoz…

Belátható, hogy mind a természet, mind pedig az ember teremtette kulturális környezet szépségére szükség van ahhoz, hogy az ember szellemileg és lelkileg is egészséges maradhasson. A manapság mindennemű szép iránt gyakran tapasztalható érzéketlenséget már csak azért is komolyan kell venni, mert ez a lelkibetegség fásultságot okoz az erkölcstelenséggel szemben is.

Az esztétikai mérlegelések egyáltalán nem játszanak szerepet azoknál, akik arról döntenek, hogy felépüljön-e egy egész környék szépségét örökre tönkretevő út, erőmű vagy gyár. A községi tanácselnöktől a miniszterig véleményegység van abban a tekintetben, hogy a természet szépségéért nem szabad semmiféle gazdasági vagy politikai áldozatot hozni.”

– hát, ebben nem sokat változott a világ azóta sem. Pedig elvileg a környezetvédelem szerepe az ötven évvel ezelőttihez képest nagyon megnőtt. De nem eléggé.

Ebből is látszik milyen érdemes turkálni a régi könyvek között!

 

Jó gondolatokat, előrevívő terveket és felelős vezetőket, felelősségtudatot kívánok mindannyiunknak! 

Minden korábbinál nagyobb szükség lesz rá!

 

Vigyázzatok magatokra!

 

Koskovics Éva

 

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr9415557126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása