Tényleg van olyan, amikor valaki foggal-körömmel ragaszkodik a nyűgeihez, a megoldhatatlan (legalábbis annak vélt) problémáihoz?
Én egyre több ilyet látok. Sajnos.
Persze ahány ember, annyiféle problémahalmaz, annyiféle megküzdendő harc, megemésztendő kudarc. Belátom én ezt. Magam is megküzdöttem ezzel-azzal már.
Ugyanakkor sok olyat is ismerek, aki nagyon tudja élvezni az apró örömöket, a gondok mellett is felméri, sokkal több jelentőséget kell, LEHET (!) adni a pozitív oldalnak, a hangyányi jó dolgoknak. Hisz az élet annyi szépet jelent, annyi boldog, örömteli pillanat van, csak meg kell élni, észre kell venni!
"Elképzelem, hogy egy napon felelni kell. A szigorú bíró ezt mondja majd: "Ne hazudj. Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás, reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra. Nevezd meg ezt a pillanatot."
Mit felelek majd? Lehajtom fejem, fülem vakarom. Nagy zavarban pillantok magam elé. Ezt felelem: "Igen, voltam boldog is. Egészen biztosan voltam boldog is. Még emlékszem is a boldogságra, itt van szájamban az íze, orromban illata, idegeimben feszültsége. Mikor is volt? A gyermekkorban? ... Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat bántottak. Az ifjúkor, a férfikor? ... A komor emlékek erősebbek, mindent eltakarnak. Mégis, mikor voltam hát boldog?... Most már tudom: a pillanatban, mely oly közömbös volt, hogy nem is emlékezem reá."
- írta Márai, aki persze saját élményből is dolgozott és itt is kicsit magáról írt (Bölcsességek januártól decemberig című művében).
A kedvetlenségnek, érdektelenségnek, boldogtalanságnak sok oka lehet:
- lehet objektív, valamilyen tragikus életesemény miatt;
- okozhatja egy nehéz személyiség, alkat, amikor valaki tényleg nem születik reziliensnek, nincs elegendő lelkiereje, ráadásul később sincs szerencséje, nem kerül olyan közegbe, ahol ezt megtanulhatná, megélhetné;
- lehet, hogy alacsony az érzelmi intelligencia szint, nincs belső motiváltság, nincs nyitottság, kíváncsiság, érdeklődés;
- lehet, hogy valaki egyszerűen lusta, nem képes tenni a dolgok jobbra fordulásáért, nem tanulta meg, hogy egy kis energiát befektetve dolgokba, milyen sikerélményeink lehetnek (lehet, hogy túlféltették, kiszolgálták, túlkényeztették);
- lehet egy depresszív állapot, amibe beleragadt valaki;
és még számtalan ok állhat a háttérben.
Azt hiszem, sokan vagyunk, akik ha kívülről látnánk magunkat, nem is értenénk, miért az elégedetlenség, miért a rosszkedv, miért nem élvezzük eléggé azt, ami van? Azt, hogy egészségesek vagyunk, van hol laknunk, van családunk, szeretnek minket és mi is szeretünk, kimehetünk a természetbe, megszagolhatunk egy virágot, ihatunk egy finom limonádét, kávét, netán egy pohár bort, készíthetünk egy nyári, fantáziadús vacsorát, megnézhetünk bármikor egy jó filmet, beszélgethetünk egy jót a barátainkkal.
Vagy csak 'közömbösen' nézhetünk ki az ablakon, ülhetünk a teraszon, a kertben, és érezhetjük, hogy igen, ez mekkora egy csoda! Ez az élet!
Nincs meg az élmény? Akkor ajánlom, gondolkozz el rajta, talán még utolérheted, talán még nincs túl messze!!
Sokszor csak az első lépést nehéz megtenni. Ha már elindul valami jó folyamat, beszélgetünk valakivel, vagy rávesszük magunkat valami változásra, már az elegendő és kilendít a negatív spirálból. Próbáljátok meg!
Legyetek boldogok! Ha csak pillanatokra is!
Én például mindig boldog vagyok, amikor a természetben vagyok és fotózgatok. Ilyeneket, mint amikkel most is színesítettem ezt a bejegyzést. És még sokszor máskor... Hála az égnek! Na és hála másoknak, akik fontosak nekem. Na és persze hála magamnak is! Ezt sem árt néha tudatosítani, elismerni.
Koskovics Éva
www.kokart.hu
