Lehet, hogy sokan képzelik magukat James Bond-nak (a fenti címet ő ihlette), gondolják, mindent túlélnek, rájuk nem hatnak a fizikai és pszichikai terhek. Figyelmeztetem őket: a temetők tele vannak velük!
A minap arról a témáról készítettünk egy mini, nem reprezentatív felmérést, hogy milyen módon kezelik az emberek a kríziseiket, stresszes helyzeteiket, kiktől kérnek segítséget. A legtöbben azt mondták, erőből megoldják. Összeszorított szájjal, lenyelve a mérget, a keserűt, visszafogva az érzelemnyilvánítást, fegyelemmel. Nem részletezem a többi választ, az sem lepett meg, hogy bár tanult, többnyire vezető beosztású emberekről volt szó, mégis nagyon kevesen mondták azt, hogy szakértő segítséget vesznek igénybe, pszichológust, coachot.
Nincs meg ennek a kultúrája, nem épült még be a szokásokba, kicsit gyanakodva, szégyenlősen állunk ahhoz, hogy másoknak beszéljünk a dolgainkról. Inkább erőből megoldjuk. Vagy legalábbis azon vagyunk. Aztán legfeljebb belebetegszünk, rosszabb esetben idő előtt belehalunk.
Tudjuk, hogy a magyarok egészségügyi kilátásai a legrosszabbak között vannak világviszonylatban, és azt is, hogy a lelki problémák, a tartós stressz megbetegítenek.
A nagy multinacionális cégek közül már sokan felismerték, hogy a siker titka a dolgozói elégedettség. Próbálkoznak stratégiák kiépítésével, elindítanak olyan programokat, amelyek ezt a célt tűzik ki maguk elé. Nem könnyű még ezeken a szinteken, a legfejlettebb országokban sem végigvinni egy ilyen programot, hisz nagy anyagi és egyéb áldozatokat igényel, szemléletmód változásra, szokások átalakítására van szükség. De megéri. Akik rászánják magukat, viszonylag hamar érzik a hatását is. Nem egyszerűen mérhető, de megoldható a mérés és konkrét, számszerű eredményekben lehet követni, mi hogyan változik.
A csapból is az folyik mostanában, hogy munkaerőhiány van, nagy a fluktuáció a cégeknél, a képzett, jó munkaerő megtartása nehéz, szinte lehetetlen feladat, amit csak tovább bonyolít a generációs helyzet, a fiatalabb generációk hozzáállása, megváltozott értékrendje.
Nem szaporítom a szót, inkább javaslom, ha érzed, hogy megszólított ez a téma, ha magad sem vagy teljesen elégedett a helyzeteddel, a munkáddal, az életeddel, adok most egy egyszerű lehetőséget, nézz rá, mit is tehetnél a legegyszerűbb módon?
Itt van néhány kérdés, fusd végig őket és válaszd ki közülük, melyik szól hozzád, melyiket kellene megválaszolnod (elsősorban magadnak):
- Ha te lehetnél önmagad főnöke, mit és hogyan kérnél magadtól?
- Ha szeretnél magadnak egy olyan munkahelyet, ahol legalább öt évet ott szeretnél dolgozni, akkor mit kellene, hogy ’tudjon’ az a hely?
- Ha belelátnál mások fejébe, meghallanád a gondolataikat, kinek a közelében tartózkodnál legtöbbet? Kinek a fejébe szeretnél belelátni? Mire lennél kíváncsi? És mivel lennél előrébb, ha megtudnád azt, ha értenéd őt?
- Ha arra vágysz, hogy ép testben ép lélekkel még sokáig,… akkor mivel kellene felhagynod? Mit kellene máshogy csinálnod?
- Ha őszinte akarsz lenni magadhoz, mi lenne az a kérdés, amit ideje lenne megválaszolnod a magad számára?
- Ki az, akivel több időt kellene töltened, akire több figyelmet kellene szentelned?
- Mi az, amiben fejlődni szeretnél? Mit kellene még mielőbb megtanulnod?
- Mi az, ami leszívja az energiád?
- Mi az, amiből töltekezhetnél? Mi kellene hozzá, hogy élni tudj vele?
- Van problémád az életeddel? Tudod mi az? …………………..
Biztos vagy benne?
Nem könnyű, de talán érdemes gondolkodni a saját válaszokon. Sőt, másoknak is felteheted. Ha netán vannak beosztottaid, olyan családtagjaid, akiken segítene egy jó, kiadós beszélgetés, valamelyik barátodnak esetleg…
Ha megvannak a fontos kérdéseidre a válaszaid, már 'csak' az kell, hogy:
- tudasd azokat az érintettekkel is,
- próbáld meg tudatosítani magadban, kezd hozzászokni a válaszodhoz,
- tegyél érte legalább egy apró lépést, egy pici változtatást.
Mert ha elkezded és csinálod, rájössz, képes vagy rá. Ha el sem kezded, akkor vagy nem akarod igazán, jó neked az a régi rossz, vagy nem tudod megcsinálni egyedül, önerőből.
Ha pedig azt mondod erre, nálad máshol van a gond, a közeg, a hely, ahol dolgozol nem normális módon működik, olyan elvárások vannak, netán olyan morál, amely nem etikus, nem vállalható, akkor a fő kérdés az: miért éri meg mégis ott lenned? Meddig tudod ezt még csinálni? Hány életed van? Megéri?
Az élet szép! Csináljátok bátran!
Koskovics Éva
