Miért fontos, hogy megtaláljuk az örömöt a munkánkban? Lehet ez kérdés? Aki már dolgozott úgy, hogy erőből "nyomta" és mondjuk, csak a pénz lebegett a szeme előtt, az tudja, egy ideig lehet bírni, de sokáig nem. Fantasztikus tud lenni, ha időnként meg tudjuk élni munkahelyünkön is azt a - szinte - gyermeki örömöt, amire szívünk mélyén vágyunk (sajnos sokszor már el is felejtettük, milyen az).

Sokszor tudatosodott már bennem, hogy a vezetői munka és a gyereknevelés között sok hasonlóság van. Ugyanakkor vigyázni kell, ne viselkedjünk vezetőként úgy, mintha szülői szerepben lennénk, illetve beosztottként ne játsszuk a gyereket, ne legyünk szófogadatlan vagy épp túlkontrollált gyerekek, ne hisztizzünk, ne várjuk a főnökünktől, hogy anyánk helyett anyánk legyen.

Lépjünk bele a másik cipőjébe!

A szempontváltás sokszor segítségünkre lehet, nem csak a konfliktushelyzetek megoldásában. Egy vitás szituáció, egy valakivel fennálló tartós feszültség esetén is sokszor elég belegondolni abba, vajon mit gondolhat a másik, mi lehet az ő megélése, mi lehet a viselkedése mögött? Ha kicsit is empátiával közelítünk a munkatársunk, a beosztottunk, netán a főnökünk felé, az az esetek többségében jól sül el. Nő a bizalom, csökken az összefeszülés, javul az együttműködési készség. Ha az a szándékunk, hogy megtartsuk a kollégákat, ne akarjanak elmenni, érezzék jól magukat nálunk, legyenek lojálisak a cég iránt és irántunk, akkor gondoljuk el, nekünk magunknak milyen igényeink lennének/vannak a munkahelyünkön. Gondoljunk bele, mi milyen vezetőt szeretnénk magunknak, mivel okozhatna nekünk örömöt a főnökünk?

Mikor lesznek elégedettek a beosztottak, mi kell ahhoz, hogy örömmel dolgozzanak?

Több vezetőt megkérdezve (első Vezető Szalonunk során, melyet Novák Ágnes kolléganőmmel és a SMART Business Coachok csapatával indítottunk el), vezetőként mit tehetnek annak érdekében, hogy a beosztottak elégedetten, örömmel végezzék a dolgukat -, az alábbi konszenzusos lista jött létre:

• fontos, hogy megfelelő munkakörülményeket biztosítsunk számukra;
• empátiával kell közelíteni a kollégák, beosztottak felé;
• visszajelzés adása és kérése (igen, az is fontos, hogy érezzék, kíváncsiak vagyunk a véleményükre);
• reális és világos elvárások (a következetesség és a világos fogalmazás, a megfelelő kommunikációs stílus fontos vezetői erények!);
• személyiség, képességek figyelembe vétele (mi is jobban járunk, ha azt várjuk el a beosztottaktól, amiben a legjobbak, ha nem támasztunk feléjük olyan elvárásokat, amikre netán képtelenek);
• nyílt kommunikáció (őszintén, nem játszmázva);
• elérhetőség (egy megközelíthetetlen, alig látott vezető ne várja, hogy odateszik érte magukat az emberei);
• sikerek megosztása (nem kell kicentizni, kinek pontosan mi köszönhető a sikerből, de fontos, hogy mindenki érezze, volt benne része – nem sok visszataszítóbb és szánalmasabb viselkedés lehet egy vezető részéről, mint ha minden sikert a sajátjaként, az ő nagyszerűsége bizonyítékaként állít be…);
• önállóság (természetesen attól is függ, milyen munkáról van szó, de a magasabban kvalifikált munkák esetében a többség nem bírja a kézivezérlést, nehezen teljesítenek, ha nincs önállóságuk, ha nem érezhetik bizonyos fokig a szabadságot; kreativitás, innovációs ötletek nem is várhatóak el e nélkül)
• együttműködés (ahol már egynél több embernek kell együtt dolgoznia, nem képzelhető el a munka a megfelelő együttműködés nélkül – és mégis látunk rá példákat!)

Az örömteli munkavégzés egyéb aspektusairól, a pályaválasztásnál és pályamódosításnál felmerülő kérdésekről itt írtam.

Mindenkinek sok örömöt kívánok a munkájához, illetve kellő bátorságot, ha azt érzi, váltania kell.

Koskovics Éva

coach (aki saját tapasztalatból is tudja...)