Mintha kicsit felértékelődött volna mostanában a mesék szerepe! A tudatos, vagy csak ösztönösen jó szülők sokat mesélnek, a könyvkiadók számára ők jó célközönség, jó piac. Aztán most hirtelen téma lett. A mese.

Eszembe jutottak a saját gyerekeim, az, ahogy nekik meséltem. Sokat. Rengeteget!

Mert mesélni jó!

Már régen olvastak maguk is, amikor még mindig. Mert az olyan jó volt! Odabújni melléjük és elvarázsolódni együtt. Ők is igényelték, én is élveztem. Két fiú, négy év korkülönbséggel. És mégsem ugyanazokat a meséket szerették, kérték.

Na szóval, van ez a Meseország mindenkié. Ez a 'dúródórás', balhés könyv, amiről már rengetegen írtak pro és kontra. Félelmetes, hogy ez az LMBTQ-s téma ennyire ki tudja verni a biztosítékot! Mintha ez új lenne! Bár kicsit erősen fogalmaz, mégis hasonlót gondolok, mint egyik kedvenc oldalam, a Diértás Magyar Múzsa, ahol a szerző így intézi el egy mondatban a lényeget: "Elborult bigott idiótának kell lenni ahhoz, hogy valaki ezekben a mesékben fenyegetést lásson." Megjegyzem, előtte elolvasta a könyvet! 

Egyszerűen azt nem értem, hogy mit kell ezen ennyit rugózni? Ha valaki nem érintett, akkor őt miért izgatja annyira a téma? Mert azt képzelem, hogy aki érintett, az megérti, miért olyan fontos. De miért izgat ez sokakat jobban, mint mondjuk a közbiztonság, vagy a felmelegedés, vagy a légszennyezettség, netán a tanárhiány, a korrupció, vagy a covid? Félnek, hogy valaki a gyereküknek, unokájuknak majd elolvas ebből a könyvből egy mesét és ez visszaveti a gyerekeket a fejlődésben? Vagy ettől lesznek ferde hajlamaik? Ez annyira abszurd, hogy nevetni sem lehet rajta.

Nem tudom, miért nem kelt ekkora visszhangot az, amikor családon belüli erőszakról, iskolai zaklatásról, abúzusról hallunk, amikor a gyerekszegénységről, pláne a gyerekpornográfiáról olvashatunk híreket? Ezek miért nem verik ki - legalább ennyire - a biztosítékot?? 

De hogy jön ide Pécs?

Esküszöm, nem akartam írni erről a témáról!

De Pécsett voltam a minap és vasárnap kimentünk a piacra, amelynek van egy bolhapiacos része. És ott megláttam egy szőnyeget az 'áruval'. Mint akit fejbekólintottak. Íme (alább saját fotók):

Olyan volt ott számomra ez a sok barbi, mint egy horrorfilm plakátja. És erről a látványról eszembe jutott, hány fiatalt érintenek manapság az étkezési zavarok? Mennyi fiatal lányt tesz tönkre az érzés, hogy ő nem elég karcsú, nem elég szép, nem elég szabályos? Hány fiatalnak torzul el az ízlése, mert egy divatmajmoló világban élünk, mert ilyen ízléstelen, ronda babákkal töltötték a fogékony éveiket? Mert az óriásplakátokról, de még a probiotikumos, vagy a lábgombás reklámokból is ezek a tökéletes nők néznek ránk és üzenik, csak akkor érsz valamit, ha így nézel ki, mint én!?

Nem beszélve arról, hogy hány anyuka tölti inkább műkörömépítéssel, hajhosszabbítással, vagy plázázással, kórós vásárlással, vagy különböző arc-, test- és bőrtökéletesítő programokkal az idejét, ahelyett, hogy legeltetné a gyerekeit a szabadban, vagy mesélne nekik? Mert már az anyukák is a barbikon nőttek fel?... És nem akarom azt üzenni, hogy bűnös dolog a szépségipar, az, ha valakinek fontos a külső megjelenés! Elfogadom, hogy ebben sem vagyunk egyformák!

A viszonyítás kedvéért megmutatom nektek, Teri barátnőm (anno banki főkönyvelő volt, ma nyugdíjasként - többek között - babákat varrogat az unokáinak...) ilyet készített a kisunokájának:

Ha a különbséget zongorázni lehetne...

Mi a káros?

Amikor azzal magyarázzák ezt  a 'veszélyes' mesekönyvet (nem a barbisokról van szó!), annak kártékonyságát, hogy nem a hagyományos családmodellt támogatja, hanem azzal szembe megy, akkor vajon miért nem néznek körül, ne adj'isten miért nem néznek a tükörbe? Miért nem bántja őket, hogy annyi egyéb negatív hatás ér minket, amely káros a hagyományos családmodellre nézve? Miért van az, hogy egyre bátrabbnak kell lenni ahhoz, hogy gyereket vállaljanak, hogy családot alapítsanak a fiatalok? Persze, van csok és vannak különféle programok és akciók, de a biztos - érzelmi, társadalmi, oktatási - háttér nagyon sokak számára nincs meg, elérhetetlen. Az is igaz, hogy vannak, akiket ez nem akadályoz meg a gyerekvállalásban, hisz tudjuk, vannak olyan társadalmi csoportok, ahol ma is születnek gyerekek nagyon korán és szép számban, dacára a kilátástalanságnak. Ez pedig aztán pláne frusztráló egy helyzet... De a roma kérdést most semmiképp nem szeretném itt kiemelni, csak önmagában is kapcsolódik a témához, hisz ők is kisebbségek.

Eszembe jutott egy csodálatos film, a Kódjátszma. Kedves kételkedők, különösen kedves tanárok, akik nem láttátok még ezt a filmet! Feltétlenül ajánlom, nézzétek meg ezt a valós történeten alapuló filmet, gondolkozzatok el rajta, ítélkezhetünk-e bárkiről? Gondolkozzatok el rajta, mennyi értékes embert nyomorítottak már meg amiatt, mert valamiért kilógott a sorból! Tényleg ezt akarjátok? Szerintetek a tiltás, az úgy csinálunk mintha... hozzáállás a célszerű? Ti nem lógtok ki semmilyen sorból? Ki az, aki semmilyen sorból nem lóg ki? Ha van ilyen, az rémes lehet...

Mégegyszer: nem kötelező olvasni ezt a könyvet! Nem kötelező megvenni sem! Pláne, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel állítólag elfogyott... Annyiféle meséskönyv van, meggyőződésem, hogy köztük rengeteg olyan is, amelyben bőven lehetne találni szakmailag kivetnivalót. Hogy a tankönyveket ne is említsük...

Vissza Pécsre!

No, de menjünk inkább vissza Pécsre! Egyik kedvenc városunkba! Mennyivel jobb sorsra érdemes ez a csodás fekvésű város is! Sajnos nem nagyon van ipara, kiesik a vérkeringésből, pedig igazán szép, gazdag látnivalókban, izgalmas helyekben. Ott van a Mecsek, közel van Orfű, Villány, Szekszárd, Harkány, Szálka, stb.  És micsoda történelme van!

Egyik legjobb példa erre, a történelmi korok forgandóságára, a fenti fotón szereplő dzsámi!

Aztán a nagymúltú egyetem! Ez tényleg valahogy benne van a levegőben, ma is komolyan meghatározza a város jellegét az, hogy egyetemi város. Tele a város fiatalokkal! És ez jó!

Pécs történelme - a legújabbkori is - változatos, viharos. Ha a falak mesélni tudnának...

Szerencsére a piacon úgy láttam, nem nagyon voltak igazán kelendők a barbik...

Én optimizmussal tekintek a mai fiatalokra, nem hinném, hogy félteni kell őket. Reméljük, többségüknek olvastak sok mesét a szüleik (anyuka és apuka is), reméljük, többnyire egészséges családmodellek vették őket körül (bár tudjuk, hogy nem... és kérdés, mi az egészséges), és reméljük, el tudják dönteni, mi a jó és mi a káros. Igaz, nincsenek könnyű helyzetben. Ennyi frusztrált és szemellenzős felnőtt, szülő, nagyszülő mellett... Elnézést, ha nem voltam méltó módon asszertív, de néha kell a szókimondás, az erősebb fogalmazás, már csak a kellő hatás kedvéért is.

Jó mesehősöket, jó meséket minden gyereknek! Legyenek meg az alapok, mert minden jel arra mutat, hogy nem lesz könnyű dolgotok, gyerekek!

Szép napokat!

Vigyázzatok magatokra! És a családotokra!

Koskovics Éva

Eszembe jutott egy régebbi, Pécshez kapcsolódó írásom is, ha esetleg még bírjátok, olvassátok el ITT.