Annyian kérdeztétek, milyen volt Marokkó,
hogy nem állom meg, muszáj egy kis élménybeszámolót összedobni. Igyekszem kevés szöveggel és több képpel illusztrálni, milyen érdekes ez az ország. Igaz, mi most nagyon keveset láttunk belőle, hisz csak egy hét volt (persze, egy hetet sokféleképpen el lehet tölteni, és akik ismernek minket, tudják rólunk, elég hatékonyan tudjuk kihasználni a rendelkezésünkre álló időt). Marrakeshben töltöttük a hetet, két napot kirándultunk. Az én nagy álmom az volt, hogy aludjunk egyet a sivatagban, egy berber sátorban, és láthassuk onnan a csillagokat. Ezt el kellett halasztani a következő alkalomra. Van ilyen lehetőség, kétnapos túrákat szerveznek, illetve mit is mondok, lehetőség mindenre van! Ez a lehetőségek országa, ahol nem ismerik a lehetetlent!
Egyébként könnyű többet olvasni és megtudni róla, mostanában mintha a csapból is ez folyna, divatos lett tél végén Marokkóba menni. Nem csodálom, jó hely!
Alább saját fotók lesznek! Nem tökéletesek, de a hangulatot talán jól visszaadják.
Előzetes vallomás
Nem tagadom, szorongtam. Féltem, mennyire lesz tiszta, nem kapok-e el valamit, milyen a közbiztonság, elég lesz-e az angol nyelv (merthogy nem szervezett úttal mentünk).
Semmi gond nem volt, a köztisztaság nagyon vegyes: az utcák eléggé zsúfoltak, félig ott élik az életüket, ezért estére van is minden, de nem rosszabb, mint más nagyváros, de reggelre minden tiszta. Pedig itt aztán kevés a hely, nincs hely a kukásautónak, nem is tudom, hogy oldják meg ezeket, de láthatóan megvan rá a módszer.
A közbiztonság nagyon jó, sok a rendőr (őket tilos fotózni!!), szerintem sok a civilruhás is, mert egyszer sem láttunk semmi akciót (amit pl. Barcelonában, vagy Olaszországban már többször is, hogy valakiről letépik a táskáját, ilyesmire gondolok). Ellenben istenként tisztelik a királyukat, aki tartja a rendet, elkötelezetten dolgozik az ország gazdagodásán és a tudás eljuttatásán a tömegek felé. Ott még az analfabétizmus megszűntetése is téma. Ami nekem nagyon átjött: lehet, hogy a tudásuk a mi fogalmaink szerint nem olyan magas színvonalú, mint mondjuk átlagosan Európában, de a kezükben benne van minden! Egy kecskének minden porcikáját fel tudják dolgozni, a kőből és a fémből csodákat tudnak létrehozni. Nálunk már ezekre nagyon kevesen képesek.
Amikor a csodás reptér után a taxi vitt a szállásra, volt egy-két hely, ahol nem hittem el, hogy oda be fog menni a kocsi. De úgy látszik, a fizika törvényeit mi sokszor túl mereven értelmezzük.
A vadonatúj reptér:
A taxiban ülve:
Aztán a szálláson szájtátva láttuk, még szebb, mint a honlapon! Elárulom, nagyságrendileg nem volt drágább, mint a síeléskor egy osztrák apartman (itt is, ott is reggelivel, de az itteni sokkal izgalmasabb volt):
Riad Bellamane:
és még jacuzzi is volt, de nem borzolom tovább...
A legnagyobb élményem (ezzel mégis borzolom...) - itt a szálláson - utolsó nap egy igazi hammam volt (spéci hőkamra, locsolgatnak, radíroznak, pakolások, víz, aztán egy csoda masszázs, illatok, csodás atmoszféra, amolyan ezeregyéjszakai...), amitől megfiatalodtam, megszépültem (állítólag), isteni volt!!! Sajnos már nem érzem a hatását, de ha bármikor arra jártok, ne hagyjátok ki! (Úgy tudtam eddig, ez egy török fürdési rituálé, mindenesetre Marrakeshben sok helyen láttam kiírva.)
Aztán, másnap az utcára kilépve jött az a bizonyos kultúrsokk! Az élet a marrakeshi utcákon intenzíven zajlik (a Medina, vagyis az óváros gyakorlatilag egy óriási bazár, piac, a szokásos elemekkel, értem ezalatt elsősorban az alkudozást, mint kötelező lépést, mielőtt vásárolnál):
Ugyanez este:
A háztetők is sokat elmondanak (kakaskukorákolás, kutyaugatás a nád mögül):
A szállásunk utcáját erről a benzinkútról lehetett felismerni (én egy hét után sem tudtam kiigazodni - szerencsére a férjem sokkal jobb ebben és különben is, google barátunknak nagy hasznát lehet ilyenkor venni). Egyszer későn értünk haza, majdnem elpasszoltuk, mert bezárt és betolták a kapu mögé...
Számomra egészen megható volt látni, hogy a boltokban nem csupán árulják a portékát, de a vevőkre várva hasznosan töltik az időt, folyamatosan készülnek a kézműves csodák. Ott kalapálják a mesés lámpákat, mozaikokat. Nincs külön eladó, mindent a tulajdonos intéz. Ő viszont úgy dolgozik ott, hogy - egy személyben PR, HR, marketing, sales, product management stb. - lehetetlent nem ismer! Nyakig poros a kőportól, de ha látja, hogy gyönyörködsz egy mozaik asztalban, már az ár után rögtön hozzáteszi azt is, hogy nincs akadály, ne aggódj, el tudja juttatni hozzád, a postacímedre.
Voltunk bőrcserzőben (az durva volt, de nagyon érdekes), szőnyegfonóban, argámolaj (és abból előállított különböző étkezési és kozmetikai szereket) készítő női szövetkezetben (ahol elvált nők dolgozhatnak és élhetnek együtt!!), voltunk mozaikos műhelyben és beláttunk rengeteg kis varrodába, ahol az egy szem férfi ördöngős ügyességgel varr a maga kis 4 négyzetméteres birodalmában. Kézzel persze, mi mással?!
Minden este elmentünk egy bácsi mellett, aki az utcán állt hosszú kaftánban, néhány szál fonalat tartott magasan a kezében, és folyamatosan néhány lépés előre, hátra (a fonal vége az egyik műhelyben volt), miközben a másik kezében egy hajszárítót tartott és azzal is csinált valamit (gondolom, szárított). Mindezt olyan büszke testtartásban, elményedve (szerintem flow-ban!!), hogy öröm volt nézni. Csak a fene evett minket, hogy nem tudjuk, mi a túrót csinál.
Ha valaki nem tudná és egyszer szüksége lesz rá, mondom, szamaras kocsival ugyanúgy kell beparkolni, mint mással!
A legjobb szórakozásunk az volt, hogy feltelepedtünk egy épület tetején egy kávézóba (majdnem mindegyiken kialakítottak egyet) és onnan néztük a lenti életet. Érkezik egy kocsi, rajta eper, menta, citrom, lilahagyma, kaktusz gyümölcs, mandarin, kenyér (mindenből egy szekérnyi). Jönnek, jövögetnek az emberek, beszélgetnek, alkudoznak, próbakóstolások, megállapodások.
Rengeteg menta teát ittunk, idén bővítem is a menta ültetvényemet.
És finom kuszkuszt ettünk:
No alkohol!
Lássuk be, sokakban él egyfajta előítélet az iszlámmal szemben. Nálunk. Ahol nem sokat tudunk róla. Sőt, minél kevesebbet, annál inkább.
Elmondanám, azért az érdekes tapasztalat, hogy nem lehet alkoholt kapni! Pedig nem egy nagyon vallásos ország, de ez olyan mélyen gyökerezik a kultúrájukban, mint nálunk kb. a tízparancsolat. Vagy ez nem jó példa?... Hagyjuk is.
Szóval, amikor esténként a tömeggel sodródtunk (néha, különösen a Fna terén, ami a legnagyobb tér és egy őrület, ami ott van, ott azért néha kicsit be voltam rezelve, bevallom férfiasan), egyszercsak tudatosodott bennem, jé, itt nincsenek részeg emberek! Nem kell attól tartanod, hogy belefutsz egy bepiált bandába, vagy egy agresszív, részeg turistát sodor eléd a tömeg. Olvastam, hogy sokat heroinoznak, fognak kínálgatni szereket, de semmi ilyesmit nem tapasztaltunk. Sőt, most az egyik videon láttam, hogy milyen drákói a szigor, hogy civilruhás rendőrök, ál-dílerek árulnak cuccot, aztán ha valaki bedől nekik, az megnézheti magát.
Amikor imára szólít a mecset, látod, hogy néhányan arrafelé sietnek, de nem tömeges a vallásgyakorlók száma (Mostárban sokkal többnek tűnt!).
Az öltözködés is nagyon vegyes, a fiatalok között sokan teljesen európai stílust követnek, nagyon lefátyolozott nőket nem sokat láttunk. Gondolom, vidéken még nagyon más lehet ez is.
Kirándulás
Azért az egy óriási élmény, amikor a nagyvárosban sétálva felnézel és meglátod a távolban a 4000 méteres hegycsúcsokat! Az Atlasz-hegység nincs messze déli irányban és úgy vonz, mint a mágnes!
Befizettünk egy egynapos túrára az Ourika völgyébe és ez egy csodás nap volt, nézzétek:
Egy órát sem kell autózni, míg eléred a folyó völgyét, ami itt egy nagy pihenőpark, nem hittünk a szemünknek!
És túra végén milyen jót ettünk! A lábunkat nem áztattuk, mert hideg volt a víz, de lehetett volna. Az én fügés csirkém ilyen volt:
Ez valami csodaszép volt! A völgyben végig diófák, amelyek még nem zöldelltek, de elképzeltük, milyen gyönyörű lehet az egész, amikor azok is teljes színükben pompáznak!
A kirándulók is nagyon sokfélék voltak, néhol a túrautat bazársor zárta el (át kellett rajta hatolni), és lehetett látni a megépített vízvezetéket, ahol szabadon zuhog le a krisztálytiszta víz a völgybe, ahol ezt isszák, ezt használják locsolásra (mellesleg nagyon szép kerteket láttunk útközben!).
Kérdeztük, mi van, ha jön egy zivatar, vagy hirtelen olvad a hó? Megnyugatattak, hogy mára kiépített riasztó rendszer működik, mert korábban volt, hogy vitt mindent a víz.
És a föld ilyen vörös:
A másik irándulásunk az óceán partjára vitt, egy halászvároskába, Essaouriába:
Na bevallom, ebből ettünk és én valami olyat is, amitől aztán pár napig nem volt kedvem enni. De a férjemnek semmi baja nem volt. Hiába, én tartottam ettől... Grillen sütötték meg, amit kiválasztott a vendég.
Bírjátok még?
Kultúra
A Bahia Palota, a múzeumok mind gyönyörűek, visszajöttek a dél-spanyolországi mór építészeti emlékek.
De amit muszáj itt megmutatni, az az Yves Saint Laurent Múzeum és annak kertje. Óriási élmény volt!
Néhány saját élmény:
Már az épület önmagában is jó látvány. De aztán a kiállítás, a kert, a büfé, a bolt, az egész egy másfajta kulturális sokk volt!
Mivel a francia filmekben is sokszor dolgozott ruhatervezőként, mozis élményeket is nyújt a kiállítás, nem is akármilyeneket (olvadozó férj, de elnézzük neki):
A divattervező minden évben maga tervezte üdvözlőlapokkal lepte meg szeretteit:
Ez a fantasztikus árnyalatú kék a majorelle kék, ami a Majorelle villa vezérmotívuma is egyben, sokszor visszaköszön, felvidítja a gyönyörűséges növényvilágot, ad egy varázslatos hangulatot az egésznek. Nagyon egyedi! /Mellesleg életem első parfümje egy Yves Saint Laurent volt, egyetemistaként kaptam a Hadas családtól, amikor próbálkoztam Krisztával kicsit megkedveltetni a matekot. A parfüm nem a nagy sikernek volt köszönhető, amennyire emlékszem... (a fő gond ott lehetett, hogy én sem szerettem annyira. Mármint a matekot! A parfüm jó sokáig kitartott, nagy, kék-fekete díszítésű üveg volt!)./
Bocsánat, elkalandoztam, pedig még annyi minden lenne hátra!
Itt a kék:
De nem!
Nem lehet visszaélni a türelemmel!
Úgy gondolom, ez így is elég volt!
Még egy-két kép és hagylak titeket, remélem, nem bánjátok meg, hogy kicsit kinyitottatok Marokkó felé.
Itt is írtam már egy másféle élménybeszámolót erről az útról, ha még van kedvetek, olvassátok el azt is.
Még néhány fotó akkor, befejezésképpen:
Közlekedés (autópálya, a zöld sávban közlekedhetnek a csacsisok, ne lepődjünk meg, ha valaki megfordul, vagy ha gyalogosok kelnek át, sétálnak az út mentén, bicikliző iskolások, birkanyájak, stb.):
Királyi paloták, titkok kertje, egyéb csodás helyszínek, ahol felfedeztünk egy divatot, szokást: piros ruhában szelfizni, készíttetni a 'portfóliót'.
Persze nem véletlen, hogy Yves Saint Laurent-t is megfogták a színek, teljesen elvarázsolta Marokkó!
Minket is!
Sajnáltam, hogy nincs piros ruhám...
Ismerősök épp Iránban voltak, csodás képeket tettek fel a fb-ra, miközben mi is utazgattunk. Csoda egy világunk van és nagyon szerencsések vagyunk, hogy láthatunk belőle egy-egy helyet. Becsüljük meg!
Koskovics Éva
közgazdász, coach
(persze szakmai téren is sok inspiráció és információ jött ezen a héten, de erről már tényleg nem kezdek bele a mesébe...)
www.kokart.hu
www.treevision.org
