Tegyük fel, van egy jó alap, amiből ki lehet hozni valami fantasztikus eredményt, illetve el lehet szúrni úgy, hogy használhatatlan lesz, sőt, legszívesebben sírnánk a látványától, a kapott eredménytől.

Már ha észrevesszük. Ha van rá szemünk. Mert az is lehet, hogy elmegyünk mellette, fel sem vetődik bennünk ez a kérdés. Hogy jól is alakulhatott volna...

Hogy miről is beszélek?

Igen, többször is foglalkoztam már az építkezés témájával, épületekkel is, az ÉPÍTÉS maga egy jó kifejezés, sok témára használható, mint ahogyan most is magasabb perspektívából, más kérdésekre is szeretném kiterjeszteni ezt a fogalmat. Remélem, mindannyiunk épülésére!

Három példát írok hozzá, az első különösen látványos, szerintem a másik kettő is, csak nem biztos, hogy tudatosodik bennünk.

Örökségeink

Horvátország. Ahányszor ott járunk, mindig elképeszt, milyen csodálatos a tengerpart, milyen szerencsés ország, hogy ilyen természeti környezetük van, ilyen értékek jutottak nekik, mint Adria parti országnak. Ugyanakkor azt is észleljük, hogy nem kellene sok törődés, egy kis odafigyelés, kicsivel több szemetes, infrastruktúra, figyelemfelhívás azzal a céllal, hogy kulturáltabban, tisztábban, magasabb színvonalon tölthesse ott a nyaralását az a töménytelen turista, aki nem kevés pénzt költ el azokon a helyeken. 

Az építészetüket, a mait, még nem sikerült felfedezni, valójában még nem láttunk figyelemreméltó modern épületet, sem családi ház, sem szálloda, középület formájában. Az is igaz, nem jártuk még be Horvátországot, de ahhoz viszont sok helyen voltunk, hogy ezt a magam véleményeként ki merjem jelenteni. Ugyanakkor, akár mint a Velencei Köztársaság, vagy a középkori változatos történelmi helyzet adta egyéb fennhatóság alatt, de a tengeri kikötői státuszokból adódóan is, a legtöbb tengerparti település óvárosa valóságos kincsesbánya, csodálatos építészeti kultúrával, örökséggel. Persze tudom, ez nehézségeket is jelent, hisz a karbantartás, az infrastrukturális fejlesztés tekintetében óriási terhekkel is jár. Valószínűleg sokkal több pénz kellene a látványos eredményekhez, mint amennyi rendelkezésükre áll. A délszláv háborúk is visszavetették a fejlődést, sőt, óriási károkat okoztak, gondoljunk csak Dubrovnikra. De a gazdag történelmi múlt tagadhatatlan, csak egy izgalmas példa rá Senj, ahol most jártunk. Néhány saját fotó a tapasztaltakról:

A város képe a várból.

Aztán a városban:

A főtér egyik épülete, amelyben még laknak!

Ugyanez másik oldalról (a beszakadt tetőt is láttuk fentről):

A város szívében lévő éttermek között egy udvar, úgy-ahogy lekerítve:

Az egyik szabad strand:

Nem értem, hogy költődik el az a rengeteg pénz, ami a turizmusból befolyik, nem értem, miért nem lehet kicsit jobban odafigyelni, karbantartani a meglévő épületeket, odafigyelni a tisztaságra, kicsit igényesebbnek lenni!?

De nem akarok igazságtalan lenni, nem akarom ezt csak a horvátokra rányomni, csak még frissek a tavalyi, olasz emlékek. Például egy kisvárosból, Treviso-ból:

De hozhatnék példákat közelebbről is, saját lakóhelyünkről, tényleg ne érezzétek célzatosnak a horvát esetet, csak annyira friss bennem és tényleg nem értem, miért, miért nem...?

Született tehetségek

Egyik kedvenc mondatom: minden ember csupa tehetség, tudás, tapasztalat.

A másik példám ehhez kapcsolódóan, egészen pontosan a gyerekekre vonatkozik. Mivel foglalkozom tehetséggondozással és pályaválasztási témákkal, látom, mennyire nehéz téma ez. Hisz minden gyerekben van tehetség valamire, minden gyereknél megfigyelhető, mi az, amivel szívesebben foglalkozik, ami érdekli és mi az, amihez nincs született tehetsége, ami nagyon távol áll tőle, a lelkétől, amitől szenved, amiben csak kudarcokra számíthat, még ha igyekszik is a maga módján.

Látom, hogy azoknak a szerencséseknek az esetében, ahol ezt felismerik, hagyják, ahol erre hangsúlyt fektetnek (egy-egy tanár, szülő, egy-egy alternatív iskola), ott a kiegyensúlyozott és sikeres fiatallá, boldog emberré válásnak sokszorosan nagyobb az esélye, mint ott, ahol erre nincs mód, nincs igény, ahol ezt nem ismeri fel sem a család, sem az iskolai közeg. Sajnos ez a nagy, túlnyomó többség. Ők korán elveszítik a motivációjukat, a kiváncsiságukat és sok pofont kapnak az életben.

De szerencsére túlélők vagyunk, sokan megtaláljuk a megoldást, ha csak időszakosan is, de vannak sikereink az életben és azokból tudunk építkezni, azokból tanulva élhetünk jó életet, örülhetünk kisebb-nagyobb sikereknek. De mennyivel több lehetnek ezekből, ha időben, ha tudatosan...!!!

Anyagi alapok

A harmadik változat ami erről az alap és felépítmény párhuzamból eszembe jutott, az anyagi erőforrások témája. Kezdhetném a példákat a mesékből (pl. A tücsök és a hangya), hozhatnék rengeteg családi és nagyobb vállalkozást példának, ahol óvatos, organikus fejlődéssel, tudatos építkezéssel jutottak előbbre és hoztak létre életképes, értékes cégeket, amelyek aztán a kellő alapokon – ha nem jött közbe semmi váratlan, kedvezőtlen esemény, nem ütött be a krach – hosszú távon életképesnek bizonyultak. De mondhatnám az EU-s pénzügyi támogatásokat is, amelyeket el lehetett költeni értelmes célokra és sajnos elköltöttek rengeteg értelmetlen, nem eléggé megalapozott célokra is. Arról már nem is beszélve, hogy bizonyos arányát (ki tudná megmondani, mennyit is…) egészen más csatornákon és másra használtak fel.

Tehát a kérdés:

tudunk-e bánni a ránk bízott értékekkel, különösképpen a tőlünk függetlenül rendelkezésünkre álló, kvázi ajándékba kapott dolgokkal (legyen az a saját tehetségünk, egy tehetséges gyerek, egy megörökölt vagyon, antik dolgok, épületek, természeti környezet, pénzösszeg)?

Azt látom, sokkal jobban értékeljük ezeket a dolgokat, ha tennünk is kell érte, ha erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy rendelkezhessünk ilyesmivel, illetve ha van kellő tudatosságunk, ha értelmesen tudunk bánni a dolgainkkal, az embereinkkel, a családunkkal, az életünkkel.

Biztos hallottatok történeteket arról, hány ember életét tette tönkre egy lottó telitalálatos, hány ember családját verte szét az örökségen való marakodás, hányan kerültek börtönbe a telhetetlenségüknek, kapzsiságuknak köszönhetően (talán ez nem túl jó példa, hagyjuk is…).

Egy kis agyalást megér a dolog.

Érdemes lehet elgondolkodni rajta, a mi életünkben milyen lehetőségeink vannak, amelyeket nem használunk ki, amelyekre nem figyelünk oda eléggé, amelyeket nem becsülünk meg, amelyeket nem kezelünk a helyükön. Mert abban biztos vagyok, hogy vannak ilyenek!

Amikor emberekkel, cégekkel, vezetőkkel dolgozom, szinte soha nem marad el az a mondat – még ha túl szimplának, sablonosnak is hangzik -, miszerint: mindig több lehetőségünk van, mint gondolnánk!

Tanuljunk meg bánni a lehetőségeinkkel, fedezzük fel a saját alapjainkat, az értékeinket, és építkezzünk tudatosan!

Mert lehet! Higgyetek nekem!

Koskovics Éva

közgazdász, coach