Megint hatás alá kerültem. Köszönhető ez ismét egy jó könyvnek, illetve annak, hogy másokat is hasonló dolgok foglalkoztatnak, mint engem: mitől válhat valaki sikeres emberré, kiemelkedő vezetővé, hitelessé; miként lehet leélni egy életet úgy, hogy valakinek a hobbija a munkája és ezt még a magánélete sem sínyli meg. Mitől működik jól egy szervezet, mi lehet a titka? 

Egy világszerte - igaz, elsősorban fociberkekben - ismert, skót úriembernek, Sir Alex Fergusonnak köszönhető ez az élmény, akinek életét és munkásságát a Manchester Unitednél az a Michael Moritz segített könyv formájában bemutatni, aki már Lee Iacoccáról és Steve Jobsról is megosztotta tudását és gondolatait a világgal. Nem véletlen, hogy Sir Alex volt a következő választottja. Az „öreg” rászolgált arra, hogy megírja valaki a történetét és elemezze, mi lehetett ennek a kimagasló sikernek a titka.

Alex Ferguson és Michael Moritz: Vezetés /Az életem és a Manchester Unitednél eltöltött éveim tapasztalatai/

Mivel magam is szervezetfejlesztéssel és vezetőfejlesztéssel foglalkozom, ráadásul a focit (a jó focit!) is nagyon szeretem, a nagyobbik fiam pedig fanatikus MU szurkoló, több indokom is volt rá, hogy elolvassam a könyvet. Korábban – hasonló megfontolásból és pláne kíváncsiságból vezetve - már írtam Dárdai Pál könyvéről is ITT, ami szintén tanulságos volt, ráadásul annak magyar tanulságai is voltak.

Érdekes módon sok párhuzamot látok a két ember között, de az is lehet, hogy ez valójában természetes és nem is lehet véletlen. 

Mielőtt megosztanék néhány érdekességet a könyvből, kiemelnék egy olyan dolgot, amin nincs nagy hangsúly a könyvben, számomra mégis óriási jelentőséggel bír és talán a legemberibb oldalát mutatja meg ennek az edző-legendának. Feleségével fiatalkoruk óta együtt vannak, három gyereket neveltek fel – majdnem azt írtam: ’együtt’, ami azért nem lenne teljesen igaz. Sir Alex elmeséli, hogy gyakorlatilag a gyerekei nélküle cseperedtek fel, a felesége és a srácok alig látták őt hét közben, hét végén pedig pláne a meccsek miatt, rengeteget dolgozott és a munka mindig felette/előtte állt a családi dolgoknak. Ugyanakkor érződik, hogy volt (van) egy olyan harmónia és biztos érzelmi bázisa a kapcsolatuknak, ami végig kitartott, jó bázis lehetett, ami segítette őt, nem kellett pazarolnia az energiáját családi viszályokra, problémák kezelésére. Persze ez így leírva nagyon egyszerűnek és még akár hihetetlennek is tűnhet, de a lényeg mégis valahol ez lehet. Nem használ nagy szavakat, hogy megköszönje, hogy ajnározza és magyarázza a felesége szerepét (aki mellesleg állítólag életében nem volt az Old Trafford-on…). Valószínűleg nem kellett párterápiára járniuk, hogy egymás igényeit, sérelmeit, szeretetnyelvét, miegymást megfejtse valami szakember, hanem kötöttek egy szerződést az út elején, ami mély érzelmekre épült és amit komolyan gondoltak, mondhatni, végigvittek. Bár még remélhetőleg sokáig nem lesz vége. /Egyébként ebben a tekintetben is hasonló a történet Dárdaiéhoz, még ha ők sokkal fiatalabbak is./

Milyen érdekes lenne, ha valaki megírná ezeket a történeteket a feleségek szemszögéből is! Hogyan telt mindeközben az ő életük? Ők miben találták meg az örömüket, hogyan élték meg a nehéz időszakokat, amikor mondjuk kudarcok jellemezték férjük pályáját, amikor alig tudtak velük megbeszélni családi dolgokat, mert a foci lekötötte minden percüket, vagy amikor a férjük több időt töltött újságírókkal és utazással, mint velük? Mennyire élték meg áldozatként, mennyire büszkék a férjükre, mennyire voltak erre felkészültek és mit üzennek másoknak, akik hasonló cipőben...?

Szóval, számomra a legszebb az egészben, hogy a végén Sir Alex milyen módon bizonyította be a világ előtt, hogy a felesége mindennél fontosabb számára. Az történt ugyanis, hogy ugyan már megfordult a fejében a visszavonulás gondolata, de még adott magának néhány évet. Ekkor azonban váratlanul meghalt a sógornője, felesége nővére és egyben legjobb barátja, ami akkora lelki teher és sokk volt, hogy érezte, a feleségének most valóban szüksége van rá. Ennek hatására vonult vissza. Én nagyon felnézek Sir Alexre, óriási egyéniség, sokszorosan bizonyított, de nálam ezzel a tettével nyerte el a maximális pontszámot.

Az angol nyelvben az edzőket úgy nevezik, COACH. Nem véletlen. Amikor időnként próbálják a coach-ot és a coaching-ot ’átfordítani’ magyar nyelvre (holott maga a szó véletlenül épp magyar eredetű, Kócs község nevéből eredeztethetően), akkor személyi edzőt és hasonlókat szokás felhozni, mint lehetséges megoldást. Persze sántít a dolog, hiszen sok különbség van egy edző és egy coach munkájában, ugyanakkor sok a hasonlóság is.

Néhány megállapítását és hozzá pár idézetet szeretnék most megosztani veletek a könyvből, amelyekről azt gondolom, mind a magánéletben, mind a munkában, mind a vezetésben hasznunkra lehetnek, érdemes megfontolni a tartalmukat, üzenetüket.

Ezzel együtt mindenkinek ajánlom a könyvet és még csak nem is kell, hogy focikedvelő legyen. Persze leginkább azok számára élvezetes, akik követik is valamennyire a világ futballját, hiszen rengeteg háttérinformáció, műhelytitok tárul elénk. Nekem valahogy az emberi oldal volt a legerősebb, az őszinteség, az a szándék, hogy tovább akarta adni, amit megtanított vele az apja, a foci, az élet, mások példája. Ez fogott meg benne leginkább. De az, hogy kire hogyan hat egy könyv - tudjuk jól - az olvasón, magán is múlik, nem csak a leírtakon...

Remélem, tudok én is közvetíteni, átadni néhány olyan gondolatot belőle, amelyek mások számára lesznek hasznosak, élményszerűek.

Néhány fontos téma tehát, ahogy nekem ...és ahogy én nektek:

ÖNISMERET

„Elképeszt, hogy mennyi előítéletet cipelünk, és ezek befolyásolják, hogy mit látunk, pontosabban mi az, amit látni vélünk.”

Kiemeli már az elején, mennyire fontos egy edző, vezető számára, hogy ismerje önmagát, mert akkor fogja tudni megérteni a saját embereit is, sőt, az ellenfeleket, a vetélytársakat. Felhívja a figyelmet arra, érdemes odafigyelni az emberekre. Szerinte sokszor nem használjuk sem a szemünket, sem a fülünket.

„Ha egy céget vezetnék, mindig a legtehetségesebb fiatalok ötleteit hallgatnám meg, mert ők látják legjobban az adott kor valóságát és azt, hogy mit hoz a holnap.”

Mind a mások megértését, mind a tanulást azzal tudjuk tovább erősíteni, ha sokat olvasunk. Saját bevallása szerint számára az OLVASÁS (életrajzok, hadtörténet, vállalatirányítás, szakkönyvek) volt mindig az egyik leghasznosabb tevékenység.

„Rájöttem arra is, hogy mások meghallgatása, a megfigyelés és az olvasás mellett sok más tényező is alakít bennünket. Mindannyian véletlenszerű áldozatai vagyunk szüleink DNS-ének; sorsunkat éppen úgy alakítja a vakszerencse, mint a körülmények, amelyek között felnőttünk, vagy hogy milyen iskolába jártunk. Mégis van két olyan nagy hatású eszközünk, amelyet tökéletesen ellenőrzésünk alatt tartunk: a szemünk és a fülünk. Mások megfigyelése, a tanácsaik meghallgatása és az olvasás mások életéről, a három legjobb dolog, amit az életben valaha is tettem.”

„Akire egy csoport vezetését bízzák, legyen erős személyiség. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden beszélgetésben neki kell vinnie a szót vagy éppen teli torokból kell üvöltöznie. csendes embereknek is lehet erős személyiségük, és amikor az ilyen emberek mondanak valamit, mindenki elhallgat. Az erős személyiség belső erőt és tartást sugároz.”

Az önismeret része számomra az is, hogy valaki nem száll el a saját eredményeitől és nem tulajdonítja a sikereket kizárólag saját magának. Ez az önmérséklet, a szerénység és egyben az önteltség elkerülése:

„Az önteltség csúnya kór, különösen a sikeres emberek és szervezetek esetében… Azt gondolják rólam, hogy én vagyok a nyerő menedzser, de elég megnézni a statisztikákat. A Unitednél 1500 meccsen irányítottam a csapatot, ebből 267-et veszítettünk el, 338 döntetlent játszottunk és 895 meccset nyertünk meg. Ebből pedig az következik, hogy minden alkalommal, amikor kifutottunk a pályára, még 60%-os esélyünk sem volt a nyerésre.” – Hát nem hihetetlen ez a hozzáállás, ez a szerénység?!

CSAPATMUNKA, MOTIVÁCIÓ

Mint fociedzőnek, világéletében a csapatmunka erősítése volt a célja, ez állt a fókuszban. Erről így ír:

„A csapat minden tagjának meg kell értenie, hogy ők csupán ez kirakós játék darabjai. Ha egyetlen darabot elmozdítunk a helyéről, akkor az egész kép felbomlik. Minden játékosnak tudnia kell, mik a csapattársai erősségei és képességei. A fociban amúgy nyolc ember nyer meg egy mérkőzést, nem tizenegy, mert mindenkinek lehet rossz napja, és szinte lehetetlen elérni, hogy egyszerre mind a tizenegy ember tökéletesen játsszon. Abból a 2131 meccsből, amelyeken 40 éves menedzseri pályám során különböző csapatokat irányítottam, talán 20 olyan meccset tudok felsorolni, amikor minden focista csodálatosan játszott.”

Csodálatos, ahogy nyomon követhetjük az ő személyes tanulási folyamatát, ahogy felismerte, hogyan kell emberekkel bánni, visszajelezni, motiválni őket, hogyan kell a technikai és tudományos fejlődés eredményeivel élni, azokat elfogadni és használni és egy komoly, jelentős szervezet, cég élén (de nem az első számú vezetőjeként!) elkötelezetten végezni azt a dolgot, amit ránk bíztak.

„Az embereket nem lehet korbáccsal a legjobb teljesítményre ösztönözni. A legjobb módszer, ha kivívjuk a tiszteletüket, hozzászoktatjuk őket a győzelemhez, és meggyőzünk mindenkit, hogy képes jobb teljesítményre. Egyetlen olyan menedzserről sem tudok, aki szigor alkalmazásával ért volna el hosszú időn át sikereket. Kiderülhet, hogy a leghatékonyabb mondat az, hogy „Jól csináltad”. A vezetés leginkább arról szól, hogy kifacsarjuk az emberekből azt a plusz 5%-ot, amelyről még ők maguk sem tudnak.”

 „A dicséret mindig többet hozott ki a játékosokból, mint ha ostoroztam volna őket.. A focistákat, mint minden embert, érzelmek befolyásolnak, ezek a belülről fakadó bizonytalanságtól egészen a túlzott magabiztosságig terjedhetnek. … Ha embereket akarunk motiválni, akkor tudnunk kell, hogy a bizonytalanságukra építünk, vagy éppenséggel a magabiztosságukat erősítjük. Az emberek akkor teljesítenek a legjobban, amikor tudják, hogy kivívták a vezetőjük bizalmát.”

Saját példáján megtanult és alkalmazott szabály:

„Beláttam, hogy semmi előny sem származik a nyilvános kivégzésekből. Semmit sem nyerünk vele. Az áldozatot megszégyeníti, de nem bátorítja a többieket. Ezrét lefektettem magamnak néhány szabályt. Noha a pillanat hevében néha elfeledkezem magamról, mégis igyekszem a játékosoknak szóló legsúlyosabb megjegyzéseimet négyszemközti beszélgetésekre tartogatni. A kritikámba mindig próbáltam bátorító szavakat vegyíteni: „Tudom, hogy jobb teljesítményre vagy képes.”

KUDARCOK

„A vereség megtapasztalása, jobban mondva a kudarcra adott reakció létfontosságú alkotóeleme a győztes személyiségnek…. Esetemben valóban igaz volt a régi mondás, hogy az ember többet tanul a vereségekből, mint a győzelmekből….Mindig azt tartottam, hogy a válságos pillanatokban nekem kell védenem a játékosaimat.”

VEZETÉS, IRÁNYÍTÁS

„A vezető, aki keresi az irányítás lehetőségét, sokban különbözik attól, aki hatalomra vágyik.

Jelentős különbség van irányítás és hatalom között. Bármely csoport vezetőjének általában jelentős hatalom van a kezében, és ezzel könnyen vissza is élhet. A hatalommal való visszaélés egyik mellékhatása általában az, hogy a vezető a félelem vagy a megfélemlítés eszközével irányítja a csoportot. Az idő múlásával én is megtanultam, hogyan tartsam kordában a haragomat….rájöttem, a harag kimutatása sokkal hatékonyabb, ha csak ritkán élünk vele… nem hiszek abban, hogy az emberekből úgy tudom a legtöbbet kihozni, ha állandó rettegésben tartom őket.”

A jó vezető azt is tudja, nem irányíthat mindent ő. Tud delegálni:

„A felelősségem az, hogy rendkívül magas mércét állítsak fel. Az a feladatom, hogy segítsek másoknak elhinni, hogy képesek olyan dolgokat is elvégezni, amelyekre addig nem is gondoltak… Nekem kellett mindenkivel megértetnem, hogy a lehetetlen is lehetséges. Ez a különbség a vezetés és a menedzselés között.”

ÉRTÉKTEREMTÉS

Manchesteri pályafutása ideje alatt a Klub teljesítménye fokozatosan javult, ezzel egyben az értéke is. A 2013. évi bevétel: 363 millió font, 2014-ben 433 millió font, összesen 800 alkalmazott közreműködése mellett, minden mérkőzésen megtöltve a 75 ezer férőhelyes stadiont.

A MU értékének alakulása: 1989: 20 millió font, 2015: 1,98 milliárd font (ennek sikerét szinte kivétel nélkül mindenki hozzá, személyéhez köti).

BÖLCSESSÉG, A HOSSZÚ ÉLET TITKA

Amikor visszavonult, valaki ezt a tanácsot adta neki:

„Ne húzzál papucsot! Ez a mondat nem megy ki a fejemből. És ezért reggeli után mindig felveszem a cipőmet.” – utalva ezzel arra, hogy számos dolgot csinál, aktív, egyáltalán nem él unalmas nyugdíjas életet.

Bár aktív életet él, ugyanakkor nem vesz részt a Klub életében, átadta a stafétát, nem akarja rányomni a bélyegét az utódjára. Nem szól bele az utód munkájába, ettől persze rezzenéstelen arccal néz meg minden mérkőzést ott, a helyszínen, a VIP páholyban számára fenntartott, névre szóló székből, de élvezi azt is, hogy több dolognak hódolhat, ami érdekli és amire korábban kevés ideje volt (elsősorban a lovak és a vörösborok a kedvenc hobbija).

11 unokája van, akiktől szintén tud tanulni. Azt írja a könyvben, a hálózatépítést az unokái mesteri szinten űzik (FB, twitter stb.)... Ebből is látszik, az igazán nagy emberek egyben kíváncsiak és mindig, mindenkitől tudnak és akarnak tanulni.

Sokszor viccelődnek azzal, mennyire szereti a finom borokat. Ugyanakkor az is kiderül a könyvből, életében nem ivott whiskey-t, ami pedig a skótok nemzeti itala. Mit is lehetne ehhez hozzáfűzni? 

A társszerző külön fejezetben írja meg gondolatait Sir Alex-ről, amit majd legközelebb foglalok össze úgy, ahogyan az számomra átjön, tanulságos és mások számára is gondolatébresztő, inspiráló lehet.

/Addig is: Köszönet Gergő! Kicsit én is MU szurkoló lettem.../

Koskovics Éva

közgazdász, szervezetfejlesztő coach

www.lelkizona.blog.hu

www.treevision.org

http://smart-business-coachok.hu/