Mikor érezhetjük magunkat hitelesnek? Ha nem erőlködünk, nem játsszuk meg magunkat.
Mik ennek a jelei? Mennek a dolgok szinte maguktól, azt érezzük, a helyünkön vagyunk.
/Ez ugyanakkor nem biztos, hogy anyagi sikerben is megnyilvánul. Azon is múlik, hol tartunk az egyéni fejlődési utunkon. Lásd spiráldinamika! De erről majd máskor, máshol./
Vezetőkkel dolgozva persze abból indulunk ki, hogy a munkában elért siker komoly fokmérő. Ha az emberünk sokat tett és tesz azért, hogy betöltse ezt a pozíciót, sikeres legyen benne, netán magasabb pozíciót is szeretne elérni, akkor általában vezetőként, a vezetői szerepben kell őt megerősíteni, netán fejleszteni.
De mitől lesz ő jó vezető? Hiteles vezető? Kiváló vezető?
Izgalmas kérdések. Számtalan összetevője van, többek között a hatékonyság, az arányérzék (és persze ez NEM CSAK VEZETŐKNÉL szükséges!).
Ismerjük azokat (sőt, netán kicsit magunkra is ismerünk…), akik hajlamosak arra, hogy túlbonyolítsanak dolgokat. Minden döntés előtt megpróbálnak minden lehetséges megoldást a végletekig kielemezni. Aztán addig vacakolnak, hogy kifutnak az időből és már késő (erre mondja mindig István kollégám, hogy a rossz döntés is sokkal jobb a nem-döntésnél). Vagy mindig valami feltételhez kötik a dolgokat, ami aztán mégsem úgy, mégsem akkor teljesül, az idő közben halad, már maguk sem tudják, mire várnak és miért - és a végén nem is veszik észre, hogy esetleg ők gondolták rosszul, hanem elsősorban a külső körülményekben látják az okokat.
Simon Tyler A karizmatikus vezetés könyve című hasznos összegző munkájában azt írja, akkor van szükség aktív személyes fejlesztésre, ha az alábbi jellemzők közül több is jellemző ránk nézve:
- A stressz és a szorongás szintje nő (vagy időnként egyértelműen kicsúcsosodik).
- Ingerlékenyebbek vagyunk (sokszor különösebb ok nélkül is).
- Nehezebben leszünk motiváltak, és egyre rövidebb időre (legfeljebb pár órára).
- A többiek motiválása meghaladja az erőnket.
- Munkakörnyezetünk egyre szervezetlenebb.
- Egyszerre háromnál több fül/fájl/e-mail van nyitva a számítógépünkön.
- Minden sürgősnek tűnik: amin éppen dolgozunk, a beérkező iratok és e-mailek, és minden, amire összpontosítani próbálunk.
- Egy feladatra legfeljebb tíz percig tudunk koncentrálni (ezután figyelmünk könnyen elterelődik).
- Belebonyolódunk a részletekbe, amelyekről később kiderül, hogy jórészt irrelevánsak.
- Tétovázunk és halogatjuk a döntéseket (így a döntésre váró dolgok listája egyre nő).
Akire netán valamennyi jellemző igaz, ő a fő-túlbonyolító. Látnak maguk előtt ilyen vezetőt? (Netán ilyen vezetőnek dolgoznak? Együttérzésem!)
Ezzel a működéssel mekkora esélye van arra, hogy elérje a mások és maga által felállított célokat? Hogy ne menjen az egészségére a dolog?...
Ha az első négy kérdés jellemző ránk, akkor pihenésre, nyugalomra, önvizsgálatra van szükségünk.
Ha az 5-7. kérdéseknél ismertünk magunkra, akkor egy kis tudatos elszakadást kell tanulnunk és el kell gondolkodnunk azon, valójában mi a fontos és mi a mellékes.
Az utolsó három kérdés azt jelzi, érdemes lenne kicsit hátra lépni, megvizsgálni a helyzetet minél objektívebben, tanácsot kérni.
Vagy csak fogadjuk el, hogy senki nem lehet tökéletes. Még mi sem! Viszont akkor nem várhatjuk ezt el másoktól sem… akkor hogy is van ez???
Koskovics Éva
coach
A SMART Business Coachok és a Coachok Szakmai Szövetségének tagja
http://smart-business-coachok.hu/
