Alattunk a föld, belőle nő a fa, felettünk a nagy, szabad ég...
2019. december 10. írta: CoachCo

Alattunk a föld, belőle nő a fa, felettünk a nagy, szabad ég...

p1050151.JPG

Milyen gyönyörű tud lenni egy fa! Milyen csodás tud lenni az égbolt!

Milyen nagy áldás, ha valaki ezeknek az egyszerű szépségeknek örülni tud, ha bele tud feledkezni a természetbe, ha érzi azt a fantasztikus összhangot, egységet, ami ezekben - néha bennünk is, velünk együtt - megvan!

Persze, hogy eszembe jutott erről Weöres Sándor remekműve, A teljesség felé.

Így írta ezt le Weöres:

"SZEMBE-FORDÍTOTT TÜKRÖK
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég,
benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."

 

Minden, a föld is, a fa is, az ég is milyen változatos! Különösen, ha figyeljük őket, ha nyitva van a szemünk rájuk!

Tudom, van akit ezek a látványok nem hatnak meg, de azt is tudom, van, akit életben tart ez a körforgás: várja a tavaszt, hogy még egyszer láthassa virágozni kedvenc fáját, hogy még egyszer megélhesse a tavasz csodáját, még egyszer szüretelhessen a szőlőjében, láthassa a fáját, amit ő ültetett, milyen szépen fejlődik, évről-évre mennyivel több termést hoz.

Ennél csak az tud nagyobb örömet okozni, ha a gyerekeinket látjuk felnőni, ha megéljük, hogy unokáink is lesznek. Velük annyiban mégis más ez a dolog, hogy ők megannyi aggódással is megtöltik az életünket, ha valami problémájuk van, azt mi is sokkal nehezebben éljük meg, mint ha mondjuk a fánkat megtámadja valami élősködő, vagy ha több napig köd ereszkedik le és nem tudunk gyönyörködni a tájban, a természetben.

Idén is volt sok élményem - a természet adta élményeken túl - mind a családommal (és persze nehéz napok is, főleg idős, beteg anyukámmal), mind a barátaimmal, illetve azokkal, akikkel dolgoztam. 

Boldogság látni, ha valakinek sikerült segíteni, ha visszajelez, hogy mennyit kapott, mennyire nagy lendületet kapott a beszélgetéseinktől. Az is nagyon jó, amikor csoportokkal dolgozva úgy mennek el, úgy válunk el egymástól, hogy ők is, én is gazdagodtam, sok jó megélés, jó pillanat volt a nap folyamán. Legyen a téma akár a konfliktuskezelés, vagy céges esetmegbeszélés, rezilienciás csoport, kezdés-újrakezdés stb.

p1020432.JPG

Az van, hogy a természet számomra nagy segítség. Szerencsés vagyok, hogy karnyújtásnyira van, amikor csak szeretném, beleszagolhatok, kimehetek egy sétára munka után, sőt, néha munka közben is, ha kapható rá az ügyfél.

Van ez a két csodás fa a kertünkben, egy óriási kőris, amit sikerült megóvnunk az építkezés alatt is, illetve egy kisebb hárs, ami nagy tempóban nő. Többször is fotózgattam őket év közben, és most néhány képet ezek közül megosztok veletek (minden fotó saját). 

tavoli_koris_kicsi.JPG

Sőt, még nyírfáink is vannak!

De ne gondolja senki, hogy óriási kertünk van, szó sincs róla. Csak körbeveszik a fák a házat és vigyázunk rájuk, örülünk, hogy ők is vigyáznak ránk, nem hagyják, hogy nyáron égessen a nap. Ősszel pedig hozzájárulnak a fittségünkhöz, bőven van mit összegereblyézni...

Szerencsére idén nagy lendületet kapott a faültetés, elindult a 10 millió fa akció, ugyan még mindig lehet vitatkozni, hogy van-e klíma(vész)helyzet, vagy nincs, de azt már talán mindenki elhiszi, hogy ha a városokban kevés a fa, akkor nyáron elviselhetetlen lesz ott élni. Ehhez tényleg nem kell tudományos háttér, nagy szakértelem.

Azt mondta a minap valaki, hogy azért tetszett meg neki a nyolcvanas években Nagykovácsi, mert - egyebek mellett - olyan nagy, szabad égbolt volt fölötte. Lehet, hogy ez furán hangzik, de mégis lehet benne valami, mert én is sokszor érzem ugyanezt.

Azt kívánom, minél többen tudjanak örülni ezeknek a dolgoknak!

Körforgásban

Az én kedvenc fáim így alakultak az idén:

Téli kőris (háttérben fenyőkkel), hárs:

 

img_20191202_102836.jpg

 

img_20191202_135756.jpg

 

Valahogy a január mindig nagyon hosszú, nehéz, szerencse, ha van hó. Persze ha túl sok, az okoz némi nehézséget, de mostanában azon sem csodálkozunk, ha januárban tavaszias idő köszön ránk.

Aztán már a február bizakodó, tudjuk, az legalább rövidebb. Ki van ez találva... Már alig várjuk, hogy tavaszodjék, hogy rügyezzenek a fák. Igaz, a március, de még az április is tartogathat meglepetést, akár hóviharokat, nagy fagyokat. 

 

Márciusi kőris:

img_20190314_150235.jpg

 Majd a májusi:

 

majus30.jpg

 

Aztán nyár elején a hárs megajándékoz minket a virágaival, amikből télre elteszünk jó adagot, alapos szárítást követően:

img_20190614_122536.jpg

 

Ősszel szinte napról-napra változik a 'ruházat':

img_20191026_084843_1.jpg

 

img_20191023_171014.jpg

 

img_20191106_073755.jpg

 

Ha jön egy hidegebb éjszaka, hirtelen változás történik:

 

img_20191117_111355.jpg

 

Aztán a téli forma is kialakul:

img_20191123_082512.jpg

 

A kőrisünk nem engedi olyan könnyen lecsupaszítani magát, ragaszkodik a részeihez akkor is, ha azok már nem sok életjelet mutatnak. A háttérben látszik, a nyír a legmakacsabb: ő sokáig aranylik még akkor is, ha már mindenki kopasz körülötte. Még a hónak sem adja könnyen magát, pedig idén kapott abból is egy jó adagot.

 

img_20191106_073830_1.jpg

Íme a kitartó, ragaszkodó természetű nyír:

img_20191206_093846.jpg

 

img_20191115_081050.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr6915345126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.