Természeti csodák, izgalmas helyek a Cserhátban
2023. május 30. írta: CoachCo

Természeti csodák, izgalmas helyek a Cserhátban

image4_1.jpeg

Bizony, nem túlzok, ha azt mondom, tekintetünk mérföldeken, lelkünk századokon túl barangolt a napokban!

Sajnos magam nem vagyok ennyire költői, elárulom, Petőfitől loptam a megfogalmazást. Csak kicsit átragoztam. Hiába, ahogy ő le tudta írni, úgy csak kevesen tudják. De erről majd később.

Egyébként a fenti képen egy szép nagy gévagomba látható. Egyszer a káptalantóti piacon vettem ilyet üvegben, savanyítva, isteni volt. Élőben még soha nem találkoztam vele. Nem gondoltam, hogy épp a Cserhátban futunk majd össze. Már itt szólok, hogy minden kép saját. Nem tökéletesek, de remélem, élvezhetőek!

image6_1.jpeg

Az elmúlt hétvégi csodás túráink előzménye még a pandémiához és annak nehéz téli hónapjaihoz kapcsolható. Nem volt elég a járvány, még igazi téli időjárást sem élvezhettünk. Ezért aztán, amikor 2021 egyik hétvégi, februári reggelén olvastuk, hogy Nógrádban nagy hó esett, nem teketóriáztunk, hanem lerongyoltunk Salgótarján mellé, a Medvesbe, hogy túrázzunk egyet friss hóban. Nagyon jól tettük, csodás nap volt. Azóta is készültünk ide vissza, mert tudtuk, tele van szép túrautakkal a környék. Jól gondoltuk, hogy májusban különösen szép lesz.

Somoskőújfalun szálltunk meg a Révész Vendégházban. Nagyon rendben volt, csendes, szép helyen, szaunával. Innen túráztunk egyet a Karancs tetőre, aztán egy másikat a Salgó várához, onnan át a Somoskőre, közben láthattuk a Zagyva forrásvidékét is, amire én rácsodálkoztam, valahogy eddig nem esett le, hogy ez itt van. Végül hazafelé úton megálltunk még Kazár mellett, hogy megnézzük a riolittufa képződményeket.

Sokszor jártunk közben a határ túloldalán, részben, mert ott vitt a túraút, részben azért, mert ott volt a legjobb étterem, a Malom.

image2_1.jpeg

Néhány saját fotót mutatok majd, és ahogy általában szoktam, néhány gondolatot, élményt osztok meg ezekhez kapcsolódóan.

Első reflexiók

Elsőként azt, hogy tényleg annyira gazdag ez az ország látnivalókban, és vétek nem élni ezekkel a lehetőségekkel.

Másodikra pedig azt, hogy sajnos hiába a sok szépség, ha nem a Balaton-felvidékre, vagy valami menő borászati, vagy egyéb kiemelt turisztikailag felturbózott desztinációba utazunk, akkor sajnos nem lehet megúszni azt, hogy belefussunk szegénységbe, frusztrációba, valami kellemetlenségbe is. Ezzel nem szeretném elvenni senki kedvét a hazai programoktól, inkább azért mondom, mert jó lenne, ha ezekkel is törődnénk, nem csak a kirakattal, a pénz elköltésével. Már ha van pénz…De tudjuk, az igazán értékes dolgok nem mérhetőek pénzben! Vegyük csak rögtön a vizet például!

forras.jpeg

Nincs is annál jobb, mint amikor a vezetékes vizünket lecserélhetjük a túraúton talált forrásvízzel!

image1_1.jpeg

A Margit-kápolna kedves hely, még egy kis zarándok barlang is meghúzódik alatta, ahol néhány priccs áll a zarándokok rendelkezésére. Komfort semmi, de hát ez az igazi zarándoklat.

img_9211.jpg

Ezek a képek a falon, ezek a szobrok! Milyen ismerősök mind!

A mi kis csapatunk igazán nem mondható kimondottan spirituálisnak, mégis valahogy elkapott minket a hely hangulata és hosszan, csendesen elidőztünk. Jólesett.

image1_2.jpeg

Szóval, a Karancsra felmenni szép teljesítmény, felér egy kardió edzéssel is, nagyon megéri! A tetőn pedig ott a kilátó, valódi kilátással!

karancs.jpeg

A férjem, aki sokat kerékpározik, bejárt már erket-berket a Zemplénben, a Pilisben, a Börzsönyben és hasonló hegységekben, eléggé kiakadt azon, hogy kerékpárútnak jelölte a térkép az ide felvezető utat is. Ennek ellenére volt fenn két bicajos a kilátónál. Szóval nem járhatatlan éppen, de jó, ha felkészülnek a kerékpárosok a ’viszonyokra’. A toronyból pedig a kilátás tényleg káprázatos!

img_9192.jpg

Ahogy a képen is látszik, a kilátóból jól megfigyelhető, hogy Salgótarján egy hosszú völgyben húzódik el, hosszan, követve a völgy adta adottságokat

img_9195.jpg

Alattunk Karancslapujtő, Karancskeszi, Karancsalja települések

Fel is idéztük a szocialista ipar időtálló termékeit, kezdve természetesen a Karancs tűzhellyel, aztán folytattuk a Hajdú mosógéppel, a Lehel hűtőszekrénnyel, a Szarvasi kávéfőzővel stb. Hm. De ne essünk a nosztalgia hibájába, hisz ma is van minden, csak sokkal silányabb. Akarom mondani modernebb...

A szállásadónk mondta, nagyon jó a Malom étterem, ami közvetlenül a határ túloldalán van, akár gyalog is átmehetünk. Ezért úgy terveztük meg az utat, hogy az visszafelé épp arra vigyen minket. Igazi nagy vendéglő, nagy terekkel, gazdag, de nem túltolt étlappal (megkönnyebbülten könyveltük el, hogy nincs sem krokodil, sem zebra, de még tintahal sem, mint nemrég egy zempléni kis étteremben... Nem viccelek!). Voltak a szokásos kedvenc szlovák, felvidéki ételek (sztrapacska, tócsni, káposztaleves, knédli), de volt húsleves, sokféle csirke, sertés, marha, saláták, húsmentes ételek stb. Na jó, volt lazac is... Pisztráng viszont nem. Minden mégsem lehet tökéletes. De a kiszolgálás profi, gyors, kedves volt, jóízű, palócos tájszólással, jókedvűen, magyarul hiba nélkül beszélő, népes személyzettel. Na és persze csapolt Aranyfácán sörrel. Ami egy túra végén nem mellékes körülmény.

image0_2.jpeg

Földrajzi meglepetések

A Zagyva forrásvidéke tényleg olyan ’zagyvás’, kicsit vizenyős, több kis forrásból álló hely. Ott kezdtük a második napot.

image2_3.jpeg

image3_1.jpeg

 

A Salgó vár, annak közelében pedig a Boszorkány-kő (alább, direkt nem boszorkányokkal!) igazi látványosság, körben csodálatos hegyek, erdők.

image7_2.jpeg

Azért az fantasztikus, amikor fenn ülsz egy magaslaton a Cserhátban, és látod a Mátra, meg a Bükk hegyeit. Aztán egyszer csak nézel, nézel, és rájössz, a távolban bizony az Alacsony-Tátra havas csúcsait is látod. Majd vérszemet kapsz, viszed tovább a tekintetedet és ráébredsz, az pedig ott nem más, mint a Magas-Tátra! Na, mi most épp így jártunk. Ráadásul úgy alakult, hogy egy héttel korábban Zakopánéban voltunk és egészen konkrétan el tudtuk képzelni, lelki szemeink előtt még nagyon is élt, mennyire nagyon havasak és szépek még ott azok a hegyek. Azok azért szépek, ezek pedig ezért. Sajnos a képeken nem vehető ki, hisz csak telefonnal készültek, de tényleg jól láttuk őket!

img_9258.jpg

Csodálatos nagy bükkösök vannak mind a magyar, mind a szlovák oldalon! Sajnos a Tátra, ha már emlegettem, mondom, máig sok helyen elszomorító látvány még mindig a nagy viharok miatt kidőlt hegyoldalnyi sebek, kidőlt famaradványok miatt.

A rossz élményekről pedig csak egy-egy mondat:

A Somoskői várat jártuk körbe, amikor az egyik murvás, pontosabban apró bazaltos (mivel ott olyan kő van mindenhol), meredek úton jött mögöttünk egy nagy terepjáró. Mi lehúzódtunk, hogy elférjen kényelmesen, erre nagy gázt adott és úgy beterített minket porral, hogy percekig alig láttunk, alig kaptunk levegőt. Pár házzal feljebb állt meg és ment be, láthatóan nagyon elégedetten a kipimpőzött, látványos házába. A férfiakat úgy kellett visszafogni, ne menjenek utána. Nem szépítem, nem szeretek ítélkezni, de van, amikor egyértelmű a helyzet, mint itt: emberünk bizony bunkó volt, de minimum bunkó módon viselkedett. Vajon miért volt neki erre akkor ott szüksége? Utálja a turistákat, akik használják azt az utat, amin ő jár? Vagy viccesnek gondolta? Sose fogjuk megtudni.

image8_2.jpeg

image7_1.jpeg

Jó masszív alapokra épültek a falak!

image9_1.jpeg

A vár alatt kvázi ott a bánya maradék része!

image10_1.jpeg

A vár alatti kőtenger is látványos:

img_9300.jpg

De az ősöreg bükkök és a májusi vadvirágok szintén!

img_9299.jpg

img_9311.jpg

És bizony Petőfinek is tetszett itt ez az egész vidék, nem csak itt, a vár alatt, hanem több helyen is táblák bizonyítják, miket mesélt annak idején ő is a környéken tett útjáról.

image3.jpeg

És hogy honnan van az én kezdő mondatom, az is kiderül:

image0_3.jpeg

Salgótarján

Nem tudom, Petőfi hogy volt ezzel, én próbálkoztam a társasággal, szagoljunk kicsit bele Salgótarjánba, menjünk be a városba. Nem sikerült meggyőznöm őket. Tényleg szomorú látvány ez a csodás fekvésű, valaha szépreményű, szocialista nagyvárosi tervekkel felépült város, a sok panellel. Pedig micsoda környezete van! Milyen turizmus lehetne itt! Nincs messze a fővárostól. Kár, hogy nem született itt valaki, akinek fontos lehetne!

Régen sokszor itt rendezték az ifjú közgazdászok éves vándorgyűlését is. Emlegettük...

Sokat elmond a városról, hogy ha valaki jót szeretne enni, akkor át kell ruccanni a határ túloldalára, ahol szinte a semmiben van egy jó étterem. Igaz, euróban vannak az árak (de forinttal is lehet fizetni) és bizony azok az árak teljesen barátságosak. Legalábbis Budapestről, Nagykovácsiból, Pécsről (Mádról) odakeveredve. Tartok tőle, hogy a salgótarjániak többsége nem jár oda sem.

Olvasgatom a Salgótarjánról írottakat a neten. Többek között ezt: "2009-ben városszépítő program indult, amely a következő 20 évre azt tűzte ki céljául, hogy szebb, jobb, élhetőbb várossá teszi Salgótarjánt, hasonlóan mint az 1970-es, 1980-as években." Hm. Persze eszembe jut az 1956-os sortűz is. Ezt elég volt egyszer olvasni, persze, hogy megmaradt. Mindenesetre Petőfi korában még pici települések voltak itt, bár nem jelentéktelenek. Ennek is érdekes a története, mint minden magyar városnak. Érdemes elolvasni, például ITT!

image4_2.jpeg

Ez itt a Somoskő vára

Kilátással:

image6_2.jpeg

Belső térrel:

image5_1.jpeg

 

A visszatértek

Viszont nagyon érdekes Somoskő és Somoskőújfalu története. Biztos sokan nem tudják, hogy ezek is a trianoni szerződés áldozatai voltak, aztán később, egy szerencsés véletlennek és bizonyos Krepuska fülészdoktornak köszönhetően rendezhettek népszavazást a hovatartozásukról. És mivel szinte szín magyar volt a lakosságuk, ezért választották az óhazához való visszatérést. Különleges történet, érdemes elolvasni ITT!

 A környék bányáiból bányászott bazaltkockák, macskakövek is innen kapták tehát a nevüket, jó száz évvel ezelőtt nagyrészt ezekből a bányákból épültek Bécs és Budapest macskaköves útjai.

Riolittufa

image13.jpeg

Sajnos a kazári látványossághoz is muszáj egy kis kritikát is írnom.

Igazi geológiai érdekesség, nagyon közel van Salgótarjánhoz, Kazár útba esik, szép kis falu, rendezett, takaros portákkal, és van parkolója a helynek, könnyű megtalálni. Viszont a parkolóból odáig vezető út nem volt lekaszálva, a valamikor nagyon látványosra legyártott fa oszlopokon kovácsoltvas jelzőtáblák is alig látszottak ki a fűből. Sokakat érdekel a különleges képződmény, de száraz lábban odajutni nem egyszerű. Többnyire nem is sikerült senkinek, térdig sárosan, csatakosan jöttek szembe a vállalkozó kedvű családok, párok. Nem nagy baj ez, kell a kaland, de aki egy kicsit is szemfülesebb, az eljuthat az erdőn át is. Csak ezt nem jelölik.

img_9317.jpg

image14.jpeg

 

Mindent egybevetve izgalmas, különleges vidék, érdemes ellátogatni!

Valahogy életet kellene vinni Salgótarjánba! Annyira megérdemelné! Sőt, talán azok is megérdemelnék, akik ott élnek. 

Ez volt az a bizonyos téli túránk, ITT meséltem róla.

 

Koskovics Éva

 

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr3318135410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lobo Marunga 2023.06.01. 08:29:39

Valóban bosszantó, ha nincs lekaszálva az ösvény egy népszerű látványosságnál, pláne egy tanösvénynél. De nyilván ennek is oka van. A kaszálás sincs ingyen. Gép, üzemanyag, szakértelem, munkavédelem, egyebek. Kézzel se könnyű, ha próbáltad már, tudod, miről beszélek. Aztán meg az is lehet, hogy van ott valami védett növény, ami pont most virágzik. Csak azt akarom mondani, hogy ott sétálva könnyű kifogásolni, hogy na kérem, csak egy kasza kéne meg egy lelkes önkéntes, ott élve meg ez már nem feltétlenül ilyen egyszerű. És mondok még egyet: Inkább legyen egy kis kaland meg sár, mint egy úgynevezett látogatóközpont murvás parkolóval érintőképernyővel meg persze belépőjeggyel...
süti beállítások módosítása