Tegnap Tatabányán és aztán Tatán voltunk, és jött az ötlet, nézzük meg a Fényes Forrás Tanösvényt. Nem régen létesítették ezt a különleges helyet, a Fényes fürdő mellett, ahol mindig is volt egy lápos terület, de a régi források az 50-60-70-es években áldozatul estek a szénbányászatnak. Aztán, ahogy ennek vége lett a 80-as évek végén, a természet újra bizonyította erejét és lassacskán helyrebillent a régi egyensúly (vagy annak valami mai formája). Én mindig imádtam az ilyen helyeket, a békalencsés kis tócsákat, a nagyobb tavakat, illetve mindent, ami természet és víz.
Hihetetlen madárcsicsergés, békakoncert, teknősök csapatai a kilógó fákon, siklók, illetve a hódnak valamiféle rokona, akit most nem láttunk, de a fogainak, kemény munkájának nyomát lépten-nyomon.
Nagyon jó hangulata van a helynek, pedig tegnap viszonylag sok volt az ember is. Elképzeltem, milyen nyugi lehet akkor, amikor semmi mozgás, üldögélni a magasles padján, hallgatni a füttyögést, békakoncertet, várni, ki hol mutatja meg magát. Tiszta szanatórium!
Most kezd virágozni a vízililiom és a tavirózsa egy fajtája, mindkettőből rengeteg van, csodás lesz, ha mind kivirít.
Aztán megláttuk, hogy jönnek a búvárok, mennek bele a vízbe.
Épp előtte mesélte Tibi, hogy őt levitte a búvároktatója a Hévízi-tó barlangforrásába (ami majdnem 40 fokos vizet jelent és majdnem 40 m mélységben van a kürtője (én már a történetet hallgatva is rosszul voltam, számomra félelmetes az a víz, kétszer is próbálkoztam benne úszni, de mindig kijött a víziszonyom és ki kellett menekülnöm).
Olyan izgalmas helyek vannak Magyarországon, amikről nem is tudunk.
Hallottatok már pl. a Sárospatakhoz közeli tengerszemről?
Íme:
Valahogy most nagyon 'vizes' hangulatom lett, biztos a jó nagy esőknek és a beüzemelt csobogónknak is köszönhető ez, úgyhogy hamarosan folytatom a vizes témát, csak más szemszögből. Számomra ez ugyanis egy nagyon fontos terület, valahogy mindig vissza-visszatér életembe, mind a munkában, mind az élményekben, van rá fülem és különben is, halak jegyben születtem... Ha semmi, ez döntő érv.