Elképzelek egy irodát, ahol a titkárságon fekszik egy kutya és szinte verseny folyik érte, mikor ki vigye le sétálni.
Persze, ha valakire vár az ügyfél, vagy nem csinálta még meg a napi penzumot, akkor vissza kell fognia magát, de ez önmagában is jó motiváló tényező lehet, hogy ütemesen csináljuk a dolgunkat. Sőt, az is előfordul, a főnökség együtt vonul le a parkba Samuval (nevezzük így a kutyust a mi kedvenc kutyánk emlékére…). Már Samu személye ad egyfajta közös nevezőt a dolgoknak, Samu kegyeiért mindenki dolgozik, Samu észreveszi, ha valaki rosszkedvű, Samu megérzi, ha valami probléma van, sőt, a besurranókat is lefülelheti.
Sőt, cicát is el tudok képzelni bizonyos helyeken, és amikor valaki túl stresszes, ölbe veszi a cicust (persze ha hagyja magát, hiszen velük nem annyira egyszerű) és máris helyreáll a vérnyomás. Ebben a témában ajánlom olvasóim figyelmébe a Kedi – Isztambul macskái című csodálatos filmet. Isztambul is érdekes benne, de a cicák és azok az emberek, akik mesélnek róluk, fantasztikusak!
Nem tudom, megvan-e még a Cica Kávézó, pár évvel ezelőtt néhányszor üldögéltem ott. Jó emlék. A vendégek között 6-8 cica élte életét, jött-ment, megválogatta, kiket tüntet ki a bizalmával. Már látványnak is jó volt, olyan megnyugtató, vidám. Különösen, amikor helyváltoztatás címén átvonultak valamelyik vendégen. Biztos van, aki ezen kiakadna, nem tudom, az ÁNTSZ mit szólt hozzá, de szerintem zseniális ötlet. Aki nem szereti őket, nem megy oda. Aki viszont igen és nem tarthat otthon cicát, van módja legalább néha kicsit pótolni ez irányú hiányát.
Olvasom az interjút Máté Gáborral a Katona József Színház igazgatójával és többek között arról mesél, a színház életéhez hozzátartozik, hogy egymásról, de elsősorban róla, az igazgatóról rendszeresen paródiákat készítenek a színészek. Persze, ez a színészeknél egyfajta szakmai verseny is lehet, ki tudja jobban, viccesebben visszaadni a diri becsípődéseit, aktuális fizikai állapotát (ne adj'isten (!) elhízottságát), vezetési stílusát, beszédmodorát. És azon merengek magamban, hány céget ismerek, ahol valami ilyesmit el tudnék képzelni. Kik azok a cégvezetők, akik örülnének, ha ilyen őszinte visszajelzéseket kapnának a beosztottaiktól és lenne olyan bizalmi, nyitott légkör náluk, hogy ez beleférjen? Nem sok ilyet ismerek. De azért van néhány. Vannak olyan vezetők, akik jó kapcsolatban vannak a beosztottaikkal és szinte baráti légkör uralkodik a cégnél. Ott el tudom képzelni, hogy még egymás ugratása is belefér, akár felfelé is. Nem a tekintélytiszteletről szól az élet, hanem arról, hogy együtt, egymást támogatva, egymás hibáit is elfogadva, de a kritikákat nem szőnyeg alá söpörve, közös célok mentén élik a mindennapokat, építik, fejlesztik a céget és magukat is.
Az első munkahelyemen mi mind „állatosítottuk” egymást. Ehhez Brehm Az állatok világa c. örök érvényű könyv volt a szakmai háttér. Voltak, akiknél kérdés sem merült fel, annyira egyértelműen emlékeztettek egy állatra (ők voltak a vaddisznó, a teknős, a rozsomák, a vidra, a medve, a sün). Voltak, akiken dolgoznia kellett a 'szakmai zsűrinek', mert nem volt annyira egyértelmű. Volt, akin hetekig ment a vita, többkörös konzultáció előzte meg a végleges állatosítást, de a csapat nem ismert lehetetlent. Fontos volt, hogy a külső és belső jegyek egyaránt stimmeljenek. Sok visszajelzést adhattunk így egymásnak, bár azt be kell valljam, hogy a legfelsőbb vezetés (sőt, akkor még volt pártvezetés is, az pláne!) nem értesült erről a fontos csoportképző és csoport-összetartó eszközről, módszerről, amit mi alkalmaztunk, úgymond alulról jövő kezdeményezésként, korunkat megelőzve. Talán kicsit a szocialista munkatempó is hozzájárult a sikerhez, de tény ami tény, az akkori közösség egy része ma is együtt dolgozik, igaz, már más keretek, szervezeti forma között, illetve akik már nincsenek ott, azokkal is megvan a kapcsolat. Gondoljatok bele: a nyolcvanak évek végéről beszélek!!
Szóval, tisztelt cégvezetők!
Ne féljenek a humortól, a közvetlenségtől, az emberi szótól, az őszinteségtől.
Ez utóbbit viszont nem biztos, hogy felszólításra el lehet érni. Vannak azonban alternatív lehetőségek: közös színház látogatás (utána esetleg a szerepek kiosztása magunk között...), egyéb közös programok szervezése, játékos, pszichodrámás gyakorlatok. Vagy az állatosítás. Ki lehet próbálni!
Koskovics Éva
közgazdász, coach
www.kokart.hu
www.lelkizona.blog.hu
