Más világ, saját szemüvegen keresztül
2019. augusztus 06. írta: CoachCo

Más világ, saját szemüvegen keresztül

fee-3041679_960_720.jpg 

Eljátszottam a gondolattal, milyen jó, milyen hasznos is lenne, ha időnként cserélhetnénk másokkal: lakást, országot, munkát (a feleségig, férjig nem fokoznám a dolgot, az már messze továbbmenne annál, amit szeretnék most üzenni - még ha poénnak jó is lehetne, sőt esetenként párkapcsolati témák kapcsán jó gondolatkísérlet is lehetne...). Még az is lehet, hogy felértékelődne az, ami van! Az biztos, hogy sok szempontból másképp néznénk rá.

Szóval, folytatva az álmodozást, mi lenne, ha az történne, hogy bepottyannánk más emberek közé, másféle lakáskörülményekbe, teljesen más időjárási, földrajzi környezetbe, olyan helyre, ahol mások a szokások (mégsem áll meg a világ), más ételeket esznek és mások az elkészítési módok, vagy nagyon mások a kommunikációs formák, a szabályok. Belekóstolnánk egy olyan hely életébe, ahol például a többség azt sem tudja, hogy hívják az állami vezetőket, kikből áll épp a kormány. Na jó, ez már nem is álom, ez már kész vízió. Vissza is szállok a földre...

Ahol mondjuk, egy körforgalomban landolok. Egy ilyenben, ahol vadvirágok nyílnak (és innentől a saját fotóimmal 'villogok'):

img_20190722_111321.jpg

/Speciel ez a körforgalom Appenzellben, Svájc egyik leghangulatosabb kantonjában van./

Ehhez azért - lássuk be - nem kell nagy pénzügyi háttér, viszont illik a környezetbe, gyakorlatilag a vidéken virágzó virágok koncentrált gyűjteménye. Két kört is tettünk!

Sokszor előfordul, hogy egy helyet csodásnak, paradicsominak, tökéletesnek látunk, de aztán eltöltünk ott kis időt, megismerünk embereket, és aztán ráébredünk, a valóság messze árnyaltabb, a mélyben vannak titkok, gondok, konfliktusok, ott meg épp az nincs meg, ami nálunk nagyon is (például azok az emberi kapcsolatok, vagy ez a szintű szókimondás - most hagyjuk annak különböző formáit, elfajult és szégyenteljes csökevényeit).

Nem tudom, nem mélyültem el a svájci társadalom aktuális témáiban, a benyomások nagyon jók voltak, mondhatnám, irigylésre méltóak. De biztos ott is vannak gondok, nem lehet mindent anyagiakkal megoldani.

Akik olvassák a blogomat, tudják, ha hatások érnek (utazás, könyv, színház stb.), gyakran megosztom ezeket, szeretem továbbadni a tapasztalataimat, illetve bedobni a közösbe, vonjon le ki-ki belőle következtetéseket, hátha más forrásból nem találkozna azokkal az információkkal, amelyeket ebben a formában, az én szemüvegemen keresztül (vagy az útitársamén át, mint az alábbi képen) tőlem kap. 

img_20190725_143806.jpg

Szóval, egy kis 'más világ' következik, néhány villanásnyi élmény, benyomás, Svájcból, Svájcról. És kicsit előtte-utána helyekről.

Még menet közben, Svájchoz már közel (jó sok autózás után) egy kis Innsbruck.

Kissé teátrális város (mondja az irígy magyar), csodás fekvéssel (bár meg kell mondjam, a teljes lakosság emiatt meg kell 'szenvedje' a nagy légiforgalmat, mivel a gépek a környező magas hegyek miatt beszorulva a város fölé, úgy szállnak fel, hogy az eléggé hatásos lentről nézve és hallva). Nem tudom, hajnalban kapnak-e engedélyt...

img_20190720_171602.jpg

A színház vérbükkel (ez a fa nálunk nem annyira gyakori, de Svájcban is sokat láttunk belőle)

 

img_20190720_170524.jpg

img_20190720_172513_2.jpg

Amikor még a fények is nekik dolgoznak... rémes!!

 

Zürich, a vizek és még sok más (vagyonok, üzletemberek, bankok) városa

Ez komolyan mondom, őrület! Igaz, nagyon jó időt fogtunk ki (még kicsit túlzottan is meleg volt), de olyan volt most július végén, mint egy igazi tengerparti város, sőt, még olyanabb (még majdnem azt mondtam, hogy balatoni, de rájöttem, Balatonon messze nincs ennyi szabadstrand... sőt, mintha fogynának). Tömegek fürödtek, hajóztak, zajlott a vízi élet!

img_20190725_154505.jpg

img_20190725_160201.jpg

img_20190725_172545.jpg

Nem volt rossz hangulat! Délután 5-6 körül egyre többen lettek, látszott, munka után sokan élnek ezzel a felfrissülési és egyben közösségi lehetőséggel. Itt aztán nem volt gazdag és szegény, kövér és sovány, svájci és nem-svájci, fekete-fehér stb. Pontosabban éppen, hogy volt minden. Csak nem nagyon érdekelt senkit! Valahogy így képzelném el a szabad, demokratikus világot... Ti is így látjátok?

Ugye az evidens, hogy végig a tó mellett és a Limat folyó partján is végig szabad strand van?! Mi más lenne?

A folyóparton este indul az igazi élet, ott ez egy egészen speciális esti program (már kb. 10 éve is hasonlóan működött!):

img_20190725_221403_hht.jpg

img_20190725_221552.jpg

De a kedvenc jelenetem még napközben az volt, amikor a tó partján a fürdőzőktől kicsit távolabb egy férfi etette a kacsákat, aztán, amikor már mindent megettek, akkor elővette a gitárját és játszani kezdett. Tisztára olyan volt, mintha nekik játszana. Előbb beetette őket...

img_20190721_194115.jpg

 

Zürichi kertek, házak

A város fekvése igazán szerencsés, ráadásul még a szőlőnek is kedvező (nekem erre rááll a szemem, mint tudjuk):  

20190721_113938.jpg

 

Annyira látszik, amikor egy kertet szeretnek, amikor élnek benne!!

img_20190721_105638.jpg

img_20190725_185735.jpg

Szolíd, polgári környezet, amennyire lehet, sok zölddel:

img_20190721_110333.jpg

 

A régi és az új megfér egymás mellett:

img_20190721_110156.jpg

 

A rend és a nyugalom mindenhol érvényesül, fontos cél!

img_20190726_114839.jpg

 

Ha pedig a zürichi hegyen sétálsz és kedved lenne szedni egy pár szál napraforgót, könnyen megteheted, csak fizess egy frankot szálanként a becsületkasszába (a hegyeken, a turistautak mellett több helyen ugyanígy működnek a tejautomaták!!):

img_20190726_122559_1.jpg

 

De jöjjön az igazi hegyi túra!

Rengeteg túrás képem van, nagy nehézség néhányat kiválasztani! Most aludtam először fenn, menedékházban, 2100 méteren (miközben Suhajda Szilárd meghódította a K2-t!!). Másnap még felvitt az út 2500-ra, onnan pedig le egy nagyon nehéz, kemény úton. Akadályok: meredekség, kőgörgetegek, hófoltok, patakok, virágok, állatok (két utóbbi mint időigényes dolgok, amiket muszáj megörökíteni... Az idővel azért kellett vigyázni, mert el kellett érni az utolsó liftet lefelé. Aztán az utolsó postabuszt. Aminek a sofőrje, egy nagybajuszú, elképesztő fazon útközben a környék történetét mesélte, és igazi postás türkölője volt. 

Ráadásul az autónk kulcsát a második nap reggelén odaadtuk egy vadidegen embernek, bizonyos Félix-nek, aki este a vacsoránál felajánlotta, ha gondoljuk, ő átviszi a kocsinkat abba a faluba, ahova mi fogunk leérni (mert természetesen nem ugyanazon az úton mentünk le mint fel és volt egy ilyen probléma, hogy hogy fogunk visszajutni az autóhoz). Asztalszomszédunk biztosított róla, neki évek óta nincs saját autója, kizárólag közösségi autóhasználattal autózik, ha arra van szüksége, mert ez Svájcban nagyon bevett dolog... beírja, mennyi időre, hol kellene neki egy autó, aztán kiválasztja, mi legyen a nyerő: egy terepjáró, vagy egy kabrió? Estére, mire leértünk, átküldte a fotót, melyik pizzéria előtt parkolta le a kocsit és megírta, hogy a kulcs a pincérnél lesz. Nagy élmény volt!! Szerintetek nálunk mikor fog ilyen működni? Jó, a szomszédokkal már mi is bevezettük, de azért ez más lépték!

Na, akkor most jöjjön néhány kiválasztott kép (nem írogatom le, mi hol van, annyit, hogy a Tödi gleccser alatti menedékházban aludtunk):

img_20190723_152841.jpg

img_20190723_153746.jpg

img_20190724_084539_2.jpg

Igen, jól látszik a táblán: jobbra a vécé (tábori, pottyantós, kempinges mosdási lehetőségekkel, koedukált természetesen, ahogy a húszágyas szoba is az volt - ennek képe nagyon rossz minőségű lett, de azért beteszem, nézzétek meg!), balra a beach, vagyis a vízpart, jelentem, fürödtünk a gleccsertóban és nem is volt olyan hideg, a napi túra után különösen jól esett, felfelé pedig a gleccser maga (akik ehhez is feltúráztak, azok hajnal 3-kor keltek, hogy a nagy meleg előtt feljussanak - mert ugye a melegben olvad a hó és veszélyes rajta menni).

img_20190724_072108.jpg

Ezek milyen fennségesek!!

img_20190724_092319.jpg

 

Azért elgondolkodtam, hogy még pár hete, amikor sokkal több hó volt, milyen könnyen el lehetett véteni az utat, ha a jelek a hó alatt voltak...

img_20190724_092951.jpg

A hóban (nyáron) először fura a menés, de aztán meg lehet szokni.

img_20190724_093417.jpg

img_20190724_135843.jpg

 

Virágok, tehenek

Na, itt is nehéz a választás (mármint a fotók közül)! Nagyon jókor voltunk, rengeteg virág mindenhol, őrületes!!

img_20190722_122013.jpg

img_20190722_131646.jpg

img_20190724_095443.jpg

img_20190724_115725.jpg

Azálea, encián, mindenféle ismert és ismeretlen csoda! 

Csobog a víz, kolompol a birka, a tehén, tiszta idill, aztán egyszer csak zúg egy helikopter.

Minden szállítást ezzel oldanak meg ott fenn, a hegyen. Úgy építkeznek, úgy megy fel a sör, a kaja a hüttékbe. Na de hogy még a marha is?!

p1030688.JPG

 

Szóval, ennyit a túráról. Sokat mentünk, sok helyen jártunk és nagyon vizuálisak vagyunk... szegény gyerekeink kénytelenek voltak végignézni a többi túrán készült fotót is, ha már nem akartak jönni velünk... 

Jól bírtuk, nem véletlen, hisz a Nagy-Szénáson edzünk!! Kemény, 550 méteres csúcsát rendszeresen meghódítjuk!

Kis színes

Még pár kedvenc fotó, vegyétek úgy, hogy lapozgatjátok az albumomat, csak úgy unottan: igen? ez is Svájc? Ja, mintha már hasonló lett volna... 

Csak hogy tudjátok, mi a trendi, a Bahnhofstrassén láttam! Ha ebben a szerkóban mennék be a városba, vagy netán le a faluba, Nagykovácsiba, azt gondolnák, valami történt velem menet közben. Valami súlyos... nem jó kép, de a plüss kék felső (nagyon retró) rózsaszínű passzrésszel és hozzá az  a szoknya, hát nem semmi!

img_20190725_152640.jpg

De azt leszűrtem, hogy most nagy divat a színes, az élénk színek, a virágos minták. Valószínűleg köze van hozzá  a nagy Frida Kahlo kultusznak. Gondolom én.

Ezeket már Veronában lőttem:

img_20190729_213110.jpg 

 És hogy a férfiak sem maradjanak ki, nyugodjatok meg fiúk, ti sem kell, hogy színek és minták nélkül éljétek az életeteket:

img_20190729_213141.jpg

 

De komolyabb témákra vissza:

A hagyományos, mesebeli házak és azok továbbgondolása Appenzellben (kedvenc témám):

img_20190722_105217.jpg

img_20190722_110151.jpg

 

És Churban:

img_20190727_112806.jpg

Nekem erről a fentiről a mádi Holdvölgy Borászat jutott eszembe, aki megfejti, hogy miért, azt nagyon megdicsérem!! Már csak azért is, mert eljutott idáig...

Nagyot fog nézni a tarcali asztalos, ha megkérjük, ilyet csináljon nekünk a mádi házunkra! /Mint annak idején a kőműves, aki nem akarta vállalni, hogy vakolatlanul hagyjon falrészeket. Azt mondta, azt fogják róla mondani, félmunkát végzett... Aztán végül büszke lehetett rá, mindenkinek nagyon tetszett!/

 

img_20190727_112837.jpg

img_20190727_112520_1.jpg

 

És mint közösségi kertes, meg kertészkedésre hajlamos valaki, azért az erősen hatott rám, hogy Chur piacán július vége a palánta szezon!

img_20190727_110354.jpg

 

Ki tartana velem egy kávéra a St. moritzi restibe? Nem viccelek, ez az! Nem semmi!

img_20190727_151943.jpg

img_20190727_152053.jpg

És még ez is:

img_20190727_152130.jpg

 

Az állomás előtt régi sínekből, pirosra festve:

img_20190727_152449.jpg

 És kilátás a kávézóból:

img_20190727_152233.jpg

Aztán elkerültük a nagy dugót, ami a Brenner alagút miatt szombati napon kialakult, St.Moritz-ba is beugrottunk, bár az nem volt benne a tervben, a nagy esőt és vihart viszont nem sikerült megúszni. De a kocsi megvédett minket, szemben szegény bicajosokkal.

img_20190727_160731.jpg

 img_20190727_155245.jpg

 

Nem az a szokványos hütte a pass-on:

img_20190727_144538.jpg

 

Aztán hazafelé pár nap még Észak-Olaszországban, de ettől már megkíméllek titeket.

Írtam korábban a veronai élményünkről, láttuk az Aidát az Arénában, kétórás késéssel, több esőszünettel, hajnal 3-ig tartott! De ha Placido Domingo bírta (ő volt a karnagy ezen az estén), akkor nekünk is kellett! Mellesleg csodás előadás volt, nem bántuk meg, hogy kitartottunk.

Innen, az utolsó állomásról csak egy 'kulturális' kép: 'meglátogattam' az egyik könyvesboltban eredetiben kedvenc olasz írónőmet:

img_20190730_171928.jpg

 

Szóval, hogy mi ebből a tanulság?

Nem is tudom. Szerintetek biztos, hogy jobb lehet Svájcban élni, az ottani átlagos életszínvonalon? Vagy ott is inkább a gazdagoknak lehet könnyebb? Vagy itt sem?...

Attól függ. Tudjuk, nem minden a pénz. Viszont ha nagyon kevés van, az nagyon rossz, az nagyon nehéz, mindenhol!

De utazgatni a hegyekben,a szabadidőnket túrázással, kertészkedéssel, bicajozással tölteni, talán nem is olyan elérhetetlen, lehetetlen dolgok. Az jó itthon is, máshol is! Becsüljük meg! Csináljuk!

Amikor a gyerekekkel voltunk néhány éve, kifogtunk egy hűvös, esős időt, szóba sem jött, hogy vizes programokat szervezzünk. Most minden nap fürödtünk. Most olyan meleg volt ott is, mint nálunk. Mondták is, hogy elkezdtek Svájcban is klímákat szerelni, ami ott eddig nem igazán merült fel a lakásokban.

Az biztos, hogy a természetüket nagyon védik, de ez ott már zsigeri, természetes. 

Amikor a buszsofőr elmesélte, hogy jelölték ki a két kanton határát párszáz évvel ezelőtt, akkor azért megnyugodtam, ott sem volt mindig minden fenékig telfel (két pasinak kellett megküzdeni érte: valami futásféle volt fel a hegyre, kakaskukorékoláskor indulva két irányból, de aztán volt valami gikszer, lekorrumpálták valahogy az egyik kakast, szóval nem ment egyszerűen a dolog, valahogy többfordulós lett a végén...). Közben megtanulták, meg kell mindenről kérdezni a népet, az a biztos!

De tudjátok-e, miről híres 1971. február 7 napja?

Arról, hogy Svájcban ekkor kaptak a nők szavazati jogot! Gondoltátok volna?

Na, erről írhatnék egy új blogot. De nem most.

 

Szépeket!

 

Koskovics Éva

 

www.kokart.hu

www.treevision.org

 

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr514997314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dedoca eder 2019.08.08. 10:48:57

hogy 1971-ben kaptak a nők szavazati jogot, az a mai napig nagyon rányomja a bélyegét a svájci létre. egy olyan vállalatnál dolgozom, ahol a top managementet kizárólag férfiak alkotják és persze svájciak. az összes fontos pozícióban férfiak ülnek (kivéve HR). lehetőséget főleg a fiatal, svájci férfiak kapnak, hiába van a nőnek sokkal nagyonbb tapasztalata az adott területen. más cégnél is dolgoztam, nem ugyanilyen volt a helyzet, de nagyon hasonló. a szülési szabadság kb. 4-6 hét... hogy 3 hónapja elengedjenek, ahhoz rendes könyörgés kellett a terhes kismama részéről, aki a szülés előtt 1 nappal még dolgozott.

szóval szép meg jó, meg könnyű megszokni a jólétet, de nőként (főleg külföldi nőként, főleg kelet-europai nőként) elég sokat kell elviselni itt. amúgy nagyon más kirándulni és nagyon más élni valahol. igen, nagyon szép a táj, rendezett minden, de olyan hidegszívű emberekkel (őslakosokkal), mint itt, még sehol nem találkoztam. a külföldiek jófejek.