Előre mondom, most is az lesz a végkövetkeztetés, hogy mi minden múlik saját magunkon, milyen sokat tehetünk a saját életünk minőségéért, a jóllétünkért. Azért még jó lenne, ha továbbolvasnád!

Ha te mindenképp arra vágynál, fogjunk mindent másokra, a férfiakra, az igazságtalan társadalmi háttérre, a kemény világra, a globális felmelegedésre, a terrorizmus fokozódására, a rossz egészségügyre, akkor ne olvasd tovább, nem segítek megerősödnöd ebben. Még ha néha van is benne valami...

Pozitív programozás

Egy évvel ezelőtt elhatároztam, jó évet fogok csinálni magamnak. Kitaláltam (mindig ajánlanak ilyesmit az okoskodók, coachok, életmód tanácsadók és hasonló segíteni akarók...), hogy minden este leírom magamnak, milyen jó dolog történt aznap. Hogy ne kelljen sokat vesződni vele, csináltam hozzá egy jelzőrendszert is, külön egyéni kis szimbólumokkal:

Kezdődött a szilveszterrel, ami valahogy tényleg nagyon jól sikerült: volt valami a levegőben, éreztem, hogy végre, jobb időszak következik. Vagy lehet, hogy ez kellett, ez a valahonnan mélyről jövő intuitív elszántság, akarás, programozás ahhoz, hogy jó legyen?

Nem lila köd!

Ez persze nem jelenti azt, hogy az évnek minden egyes napja úgy telt, ahogy szerettem volna, sőt! Voltak mélypontok, voltak nagy szomorúságok is, de valahogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottam végig a pozitív fejleményeknek, és ettől a mérlegnek könnyebb volt jó felé billennie.

Voltak izgalmas, hasznos, tartalmas munkák (itt egy mini felsorolás):

• a csoportok, ahol sok komoly felismerés és elhatározás született,
• a tehetséges fiatalok nyári táboroztatása, a velük való önismereti foglalkozások,
• a sikeres, nagy olvasottságot elért blog bejegyzések itt és a Lelkizónán egyaránt (ez általában félig munka, félig szórakozás számomra),
• a mádi élmények akár a női táborral, akár a barátokkal (nagy kirándulásokkal és igazi gasztro kalandokkal és persze nagy beszélgetésekkel fűszerezve),
• céges megbízások, amikor érezhettem, lesz közöm hozzá, ha a jövőben pár dolog jobban megy majd a cégnél; a kollégák közti kapcsolatok biztos, hogy jobbak, gördülékenyebbek lesznek, a vezető pedig talán többször gondol vissza arra, miről beszéltünk, milyen felismerésekre jutott és mit nem csinál már úgy, mint azelőtt,
• és persze az egyéni munkák, amikor valakivel sikerült kitalálni, megoldani, megfejteni, elérni…
• továbbá a régi munkákból időnként visszakapott jelzések, hogy hol tart ma valaki, akinek a sikeréhez, életéhez sikerült hozzátennem nekem, nekünk is valamit.

Első a család!

20 éves lett az elsőszülöttünk, 25 éves házassági évforduló...

Jó élmény volt megélni, milyen ügyesen vette a gyerek az érettségit, sikerült bejutnia a kiszemelt egyetemre, látni őket focizni, úszni a tengerben, enni jóízűen a főztömet és néha együtt tevékenykedni az apjukkal a kertben, vagy néha velem, a konyhában. Jó volt együtt lenni Londonban, Mádon, itthon.

Sokat tanulok tőlük, a gyerekeimtől.

Munka

Hálás vagyok azért, hogy szerethetem a munkámat, nem kell olyat csinálnom, amivel nem tudok azonosulni, amivel bármi morális, értékrendszeremmel össze nem illő konfliktusom lehetne. Persze az is jó, hogy előtte lehúztam 20-25 évet közgazdászként az üzleti életben. Az egy komoly alap, viszonyítási pont, tanulság (pozitív és negatív). A váltás sem ment könnyen, még ma is van sokszor identitásproblémám. De lehet, hogy ez nem is baj. 

Környezet

Nagyon szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, Budapest mellett, egy szép faluban, jó levegőn, szinte benne a természetben. Közel a színházakhoz, a kulturális lehetőségekhez, az erdőhöz, egészen közel a fantasztikus jelenlegi és (volt) szomszédokhoz.

Barátok

Hálás vagyok a barátokért, a nagy beszélgetésekért, a nagy nevetésekért, közös morgásokért, azért, hogy értjük egymást fél szavakból is, hogy figyelünk egymásra!

Azt mondta egy régi jó barátnőm, hogy én egy intellektuális búgócsiga vagyok. Nagyon boldoggá tett vele, de én tudom, ő nálam sokkal inkább az, én inkább csak nyitott vagyok, próbálok minél több információt, élményt magamba szívni, de nagy lemaradásban vagyok. Például hozzá képest is. Persze tetszett nagyon a szóhasználat, meg is őrzöm magamnak, elteszem emlékbe.

Egészség

Jó volt sokat menni a hegyre, időnként még futni is (bár a rendszerességet nem sikerült bevezetni). Szuper élmény néha teniszezni a férjemmel, mint régen, jó dolog üldögélni a Lukácsban, úszkálni a kinti medencében december elején (volt olyan is, hogy egyedül, mint Bástya elvtárs). Így ötven felett nem is az a lényeg, hogy csúcsokat döntsünk, bőven elég eredmény, ha szinten tudjuk tartani nagyjából a kondinkat, a súlyunkat (mondom nagyjából!!), ha tudunk rendszeresen valami olyan mozgást csinálni (úszni, sétálni, gerinctornázni, jógázni), ami ebben segít. 

Azért az jó, amikor együtt száguldozunk a fiúkkal a sípályán, jó dolog érezni, hogy el sem fáradok egy félnapi bicajozástól (kivéve, ha sok a szint benne), simán felszaladok a Nagy-Szénás tetejére (hála a gyakori edzésnek). Ide (ez a tegnapelőtti):

Csak objektíven és reálisan!

Mielőtt ömlengésnek érezné bárki, elmondok néhány nagy csalódást, keserűséget is, ami az év során hatott rám:

• Nagyon rosszul viseltem a gyűlöletkampányt, a migránsokkal riogatást, az emberek elemi ösztöneire, a félelemre ható közbeszédet, a Soros-ozást, közben a korrupció minden képzeletet felülmúló méreteit, a hozzá kapott cinizmust, és a szolidaritás, a társadalmi felelősségvállalás hiányát azok részéről, akiknél ez alap kellene, hogy legyen.
• Rossz látni, hogy a fiatalok elvándorlása (sőt, sok idősebb ismerős is erre a megoldásra jutott) folytatódott és folytatódik, még ha mondjuk is, hogy most csak világot látnak, majd visszajönnek, ez egy társadalmi méretű folyamat és az ország szellemi potenciáljának lefelé csúszását vonja maga után.
• A szellemi élet ledarálásának szándékát mi sem bizonyítja jobban, mint az MTA konfliktusa, a CEU elüldözése, vagy a nézhetetlen köztévé, ami olyan abszurd már, hogy nem is értem, ki az, aki még nézi. Illetve dehogynem...

Kérdezhetnétek, miért hozom ezt ide: azért, mert begyűrűznek a napi életünkbe, indulatokat gerjesztenek, megrontanak emberi kapcsolatokat, morálisan vállalhatatlan szituációkat eredményeznek.

Amikor a villamoson két gimis korú srác azon viccelődik, hogy: "jó, hogy te ilyen okos vagy és izgat a politika, majd te leszel a miniszterelnök egyszer. Én meg, mint a barátod, majd kitanulom addig a gázszerelést és gazdaggá teszel. Én leszek Lőrinc, megszedem magam és magánrepülőn utazgatok majd ahova kedvem tartja." - valahogy nem volt kedvem mosolyogni rajta, mint ahogy a szellemesnek szánt O1G jelvényeken sem. Normális ez??

Hova vezet ez?

Mit tehetünk?

Ezért is gondolom, hogy aki tud tenni a dolgok pozitív irányba való elmozdításáért, annak kutya kötelessége ezt megtenni. Nem meggyőzni a meggyőzhetetleneket, hanem gondolkodásra bírni a bizonytalanokat, azokat, akik elbújnak az információk elől, akik homokba dugják a fejüket, akik azt gondolják, lehet a végletekig passzívnak maradni. A passzivitás is vélemény-nyilvánítás, de nem biztos, hogy azt erősíti, amit a lelke mélyén szeretne az, aki ezt az álláspontot képviseli.

De mindig magunkon kell kezdeni! Ha mi jobbak leszünk egy hajszállal, ha jobban és hitelesebben adjuk azt, amink van, már azzal sokat teszünk a környezetünkért. 

Mit tehetnél TE?

Olyan tanácson töröm a fejem, ami nem lerágott csont, amit nem mondanak minden nap, amivel talán mondhatok most én valami újat NEKED:

Mi lenne, ha elgondolkodnál rajta, milyen új dolgot kellene kipróbálnod, amit még nem csináltál, sőt, amitől esetleg mindig inkább tartottál. Tudod, az a bizonyos komfortzóna elhagyása!

- azt gondoltad, már öreg vagy valamihez (tánc, nyelvtanulás, párkeresés, meseolvasás, ejtőernyőzés, tanulás, örökbefogadás.....?) - gondold át, hátha mégsem késő, hátha belevághatnál!

- úgy érzed, semmi közöd hozzá, de látod, másoknak örömet okoz, miért nem próbálod ki te is? rajzolás-festés? jóga? meditáció? netán az, hogy elbújj valahová ahol csak te vagy egyedül egy bizonyos ideig (egy napig, egy hétig)? vagy épp az ellenkezője: emberek közé menni?

- gondolj bele, mi a legnagyobb problémád, mi az a téma, ami a legtöbb fejtörést okozza az életedben? Aztán, ha ez megvan, mi lehetne az a kizökkentő, legmeglepőbb megoldás, ami netán egy idegen, téged nem ismerő, információk által nem befolyásolt ember részéről felmerülhetne mint megoldás: menj világgá? mondj fel? adj fel hirdetést? mondj NEM-et? mondj IGEN-t? dobd el az agyad egy kis időre? menj el szabadságra? rúgd ki? fuss el? vágj bele? egyszer az életben mondd ki amit gondolsz úgy igazán? lépj valami váratlant? ne azt tedd amit mindig szoktál, amit elvárnak tőled? - sok-sok lehetőség van!

Kezdjünk el egy jobb világot építeni!

Kezdjük magunkon!

Kezdjük el ma! Én már felkészültem rá:

Köszönöm, hogy elolvastad!

Boldog, sikeres 2019-et mindannyiótoknak!

Koskovics Éva

KKV-kat egyengető közgazdász-coach

team coach (fiataloknak és idősebbeknek, nőknek és nem-csak nőknek)

www.kokart.hu

www.treevision.org

Ha kellene egy kis segítség ahhoz, hogyan is vágj bele az új évnek, szívesen segítek egyéniben is, de csoportosan is van egy jó ötletem, január 7-re!