Supergroup vagy egy szuper csapat? A siker titkainak hiteles feltárása
2018. november 21. írta: CoachCo

Supergroup vagy egy szuper csapat? A siker titkainak hiteles feltárása

achievement-3390228_960_720.jpg

Annyi helyen olvashatunk arról az utóbbi időben, hogy milyen jelentősége van az együttműködéseknek, mennyire fontos, hogy ezen a területen szerezzünk jártasságot,

hogy lehetőleg törekedjünk az életünk minden területén jó együttműködésekre!

Együttműködés?

Most ez valami új divat, vagy van mögötte valami bizonyíték is? Persze, értem én, hogy a mamutot is könnyebb volt közösen elejteni, a tutaj ácsolása is macerás volt egyedül, az emberi közösségek kialakulása mögött mindig valamilyen logikus, érdekek vezérelte együttműködési szándék volt és van, tehát bőven megvannak már a hagyományai is a dolognak.

De akkor most miért hangoztatják mégis oly sokszor? Miért erőltetik az iskolában is a csoportmunkákat, miért mondják, hogy a jövőbeni sikerek egyik legfőbb feltétele, hogy tudjunk együttműködni egymással? Vagy ezt azért nyomják, mert látszanak az ellenirányú mozgások, az elmagányosodás felé való társadalmi folyamatok?

Közelebb kerülünk a kérdés megválaszolásához, a téma velejének megértéséhez, ha elolvassuk Barabási Albert-László könyvét, A képlet-et.

Barabásiról sokat olvashattok a neten, fiatal kora ellenére nagyon komoly tudományos múltja van, elvileg ugyan itt él, de gyakorlatilag az USÁ-ban. Egyébként Erdélyről települtek át a rendszerváltás előtt, illetve az még akkor inkább menekülés volt, mint áttelepülés. Erről is mesél könyve elején.

Hogy mennyire ismert és elismert ember, azt az is bizonyítja, hogy a minap Mérő László egy előadáson azt mondta, ma két olyan magyar van, akinek a könyvét azonnal, bárhol kiadják, nem is kérdés, hogy megéri: az egyik Csíkszentmihályi Mihály, a világhírű pszichológus (akinek a nevét a boldogságkutatások tették ismertté, illetve az általa bevezetett flow fogalma; igaz, ő magyar nemzetiségű családba született 1934-ben, de Fiuméban, és soha nem élt Magyarországon), a másik pedig Barabási. Mérőnek mindig lehet hinni. Ezért is vettem meg a könyvet.

Barabási eredetileg fizikus, de nevét leginkább a hálózatosodással, annak tudományával kapcsolatos könyvei tették ismertté. Hozzám ez a téma akkor került közelebb, amikor a Csermely Péter kezdeményezésére megvalósult Templeton Programban dolgoztam, és Csermely - aki maga is hálózatkutató - előadásai, szellemisége sok intellektuális élménnyel, felismeréssel gazdagítottak.

Sikeres csapatok a zenészektől a tyúkfarmokig

Szóval, Barabási a siker titkainak kutatása közben érdekes bizonyítékokat tár elénk. Nem csak a sajátját, hanem kollégákét is, legyenek azok szociológusok, pszichológusok, zenészek, tyúktenyésztők, edzők, színházi szakemberek, vagy éppen szervezetfejlesztést, csapatteljesítményt (CSAPATTUDOMÁNY-t!) tanító egyetemi professzorok.

Magam sem gondoltam volna, hogy kedvenc dzsessz zenészem, Miles Davis volt az első, aki tökélyre fejlesztette a csapatépítést!

ar-ah451a_miles_gs_20141007112825.jpg

1959-ben egy nap alatt (!) vette fel minden idők legsikeresebb dzsessz albumát, a Kind of Blue-t, úgy, hogy akkor, reggel találkozott a csapat először! A címadó dal! De ő válogatta őket össze és ő döntötte el, kinek mit küld ki a felvétel előtt, ott, azon a napon, a felvétel alatt kinek milyen instrukciókat ad, hogyan hozza össze a csapatot. 1959 óta az albumot 118-szor adták ki! Ő még valószínűleg nem gondolta végig, hogy csoportdinamikailag, kreativitás tekintetében milyen legyen a csapatösszetétel (vagy ha igen, akkor legalábbis más szavakkal fogalmazhatta meg), mint ahogyan az is valami belső megérzése lehetett, hogy nem az a titok nyitja, hogy a siker érdekében a világ legjobb zenészeit hozza össze.

Mert ez az egyik legfontosabb tanulsága a dolognak! Nem az a lényeg, hogy a csapatban sok nagy kiválóság legyen, SŐT!!

A csapatmunka sikerének kulcsa az egyensúly és a sokféleség! Hogy ezen mit kell érteni? 

A sikeres csapatmunka kulcsai

Az egyéni kompetenciáknál, a csapat tagjainak egyéni kiválóságánál sokkal fontosabb, hogy az alábbi szempontok érvényesüljenek:

  • több különböző funkcióra alkalmas tag legyenek benne
  • jó, ha vannak, akik ismerik egymást, de az is jót tesz, ha vannak, akik nem
  • fontos megtalálni a konvenció és az innováció egyensúlyát (hagyományok – újító szellemiség)
  • a hatékony kommunikáció elengedhetetlen feltétel
  • ha a csapattagok érzelmi intelligenciája fejlett, akkor sokkal sikeresebb a közös munka
  • egymásra való odafigyelés, illetve az, hogy erre legyen lehetőség
  • jót tesz minden csapatnak, ha nők és férfiak egyaránt vannak benne
  • a vezető személye mindig meghatározó

Emlékszem, amikor hasonló gondolatokat olvastam Sir Alex Fergusson könyvében, aki a Manchester United ikonikus edzője volt. Ő is azt vallotta, ha több sztár (persze ott nagyon-nagy sztárokról volt szó!!) van egy csapatban, az inkább hátrány, mint előny. Egyébként igazi vezető volt (máig sem találták meg méltó utódját, sokak nagy bánatára...), itt írtam róla és könyvéről.

Egyébként a bemutatott kísérletek közül számomra a tyúkfarm esete volt a legszórakoztatóbb és leghitelesebb. Őrület, hogy még a tyúkokra is igaz, hogy a legmagasabb teljesítmény (tojások számában mérve) náluk is abban a csoportban valósult meg, ahol a csapatösszetétel kb. a fentieknek felelt meg. Az a csoport, ahol összeválogatták a 'szupersztárokat', kinyírta egymást, teljesen leépült. Ezt aztán tényleg nem gondoltam volna, hogy a tyúkok is ennyire emberi módon képesek működni! Vagy fordítva? Lehet, hogy ez állati? Hm...

geese-1276531_960_720.jpg

 

Tanulság?

Rengeteg értékes gondolatot megosztanék még szívesen a közzel, de a legjobb, ha minél többen elolvassátok, sokat lehet belőle tanulni, hasznosítani a hétköznapi életben is. Csupán egy gondolatot hoznék még be, amely a vállalati, vállalkozási szféra számára lehet tanulságos. Egyébként is közeledik a karácsonyi céges partik ideje…

Szóval, a vállalati munka hatékonysága, a legideálisabb szervezeti forma megtalálása, a motiválás formája, a motivációs szintek megtartása, a hatékony kommunikáció mind örökzöld témák, ezeket folyamatosan kutatják, fejlesztik az ismert módszereket.

Leír a könyv egy kísérletet, amelyet egy bank telefonos ügyfélszolgálatán végeztek. Abból kiderült, hogy a munkatársak teljesítményére az volt a legjobb hatással, amikor módjuk volt kis időt a konyhában, a teázóban tölteni, egymással csevegve. Ennek a közvetlen kommunikációnak sokkal jobb hatása volt rájuk, mint bármi másnak! A tanulságot ez a mondat foglalja össze legjobban:

„a munkaidő utáni ingyen piálások helyett a cég jobban tenné, ha a pénzét hosszabb ebédlőasztalokra költené.”

Igen! Egyetértek!

Mert ugye mindenki tudja, hogy ha céges hétvége, karácsonyi vacsora van, úgyis mindenki azzal ül, azzal beszél, akivel egyébként is jóban van, akit jól ismer (hacsak nem megy a csapattal egy jó tréner, programvezető is). Viszont ha úgy alakítják ki a körülményeket, hogy véletlenszerűen kerüljenek egymás mellé, legyen módjuk megismerni egymást spontán módon - az újakat is, azokat is, akikkel különben egymástól távol dolgoznak, nincs sok kapcsolat -, legyen egy kis idejük beszélgetni, akkor valóban kialakulhat egy csapatkohézió, egészen más lehet az egymáshoz való hozzáállás a csapaton belül. Tényleg csapattá alakulhat a csoport!

Számtalan témát érint még a könyv, tényszerű bizonyítékokkal alátámasztva. Azt gondolom, hogy már ez önmagában nagy érték a mai, sokszor megmondós, ítélkezős közbeszéd, hírszerű információáradat mellett.

Elemzik a tudományos eredményeket és az azok mögötti hátteret, a kiugró teljesítményt hozó emberi kapacitásokat, tudást is. Egyértelműen bizonyítható, hogy az 1990-es évektől magányos zsenik már nem rúghatnak labdába! Minden nagyobb horderejű felfedezés mögött komoly létszámú kutatócsoport van!

Saját élmények

Mellesleg magam is egyre inkább ezekre a következtetésekre jutok a munkáim során. Még az egyéni kérdések, karrier, magánéleti problémák, cégen belüli fejlesztési folyamatok is mindig bizonyítják, hogy ha többen együtt dolgozunk, gondolkodunk, beszélgetünk róluk, akkor a hatás megtöbbszöröződik, egészen váratlan eredmények is kisülhetnek belőle, ami nem csak az alanynak hoz megoldást valamilyen kérdésére, hanem mások is profitálnak belőle. Természetesen a munkák során erre alapozunk is, vannak direkt módszerek is, amelyek erre a hatásra építenek (pl. az action learning, magyarul: akció közbeni tanulás). Erről, ezek megéléséről, tapasztalatairól itt fogok mesélni.

 

Szóval, olvassatok, keressetek társat a terveitek megvalósításához, ha pedig van körülöttetek egy csapat, nézzetek rá, vajon úgy működik-e, ahogy kellene.

 

Koskovics Éva

közgazdász, coach

 

www.kokart.hu

www.treevision.org

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr8814384928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.