Egy baráti tanács: ne öregedj meg és halmozz fel időben jelentősebb vagyont!
2018. szeptember 18. írta: CoachCo

Egy baráti tanács: ne öregedj meg és halmozz fel időben jelentősebb vagyont!

woman-1820868_1280.jpg

Állítólag van egy kínai mondás, miszerint jobb szépnek, fiatalnak és gazdagnak lenni, mint csúnyának, öregnek és szegénynek

... bocsánat! Blőd, de ki ne értene vele egyet?

Ha durva akarok lenni, azt javasolom minden fiatal, sikeres szakembernek, hogy igyekezzen megalapozni az egzisztenciáját amilyen gyorsan csak tudja, mert lehet, hogy egyszer csak arra ébred, elmúlt 40, nincs egy működő vállalkozása, nincsenek jelentős megtakarításai, ingatlanjai, termőföldeket sem vett időben, de még egy kövér külföldi bankszámlát sem tud felmutatni. Ellenben azt érzékeli, hogy már nem tud labdába rúgni, leírták, lecserélték egy fiatalra, vagy megszűntették a pozícióját, leépítették a cégét. Aztán csak megalázó ajánlatokat kap, ha egyáltalán, egyszóval: tragikus a helyzet.

Tényleg munkaerőhiány van?

Miközben tele vannak a hírek azzal, milyen nagy munkaerőhiány van, rendre találkozhatunk olyanokkal, akik hiába képzettek, hiába rendelkeznek sok tapasztalattal, nem veszik őket komolyan, rossz a pozíciójuk a munkaerőpiacon. Nem, nem a kőművesekre, a burkolókra, az ápolónőkre, az informatikusokra és még csak nem is a tanítókra, óvónőkre gondolok. Elsősorban olyan szakemberekre igaz ez, akik nagyrészt diplomások, még a többségnek nyelvtudása is van, viszont van egy nagyon rossz tulajdonságuk: elmúltak 40, (pláne:) 50 évesek.

 man-1156543_1280.jpg

Az elmúlt hetek tömény élményei, becsípődött mondatai elérték most nálam azt a mennyiséget, hatást, hogy muszáj foglalkoznom velük.

Mint például ezek:

  • Cégvezető: „keresek valakit, akit kinevelhetnék az utódomul. De akikkel eddig próbálkoztam, túl fiatalok, éretlenek voltak (pedig nem huszonévesek voltak!), nem bírták ezt a tempót, ami nálunk elvárás és hamar megfutamodtak, nem volt türelmük kivárni, amíg beletanulnak, kitanulják a céget. Nehéz dolog, mert aztán volt, aki hitelesnek, jónak tűnt volna, ő viszont elmúlt 50. Idősebbet, ötvenest nem akarok, mert azzal hosszabb távra nem oldom meg a cég jövőjét.”
  • Vállalkozó, negyvenes nő: „Tele van a hócipőm a saját vállalkozással, túl nagy teher ez már nekem, minden feladat rám hárul, belefáradtam. Inkább visszamennék alkalmazottnak, ha tehetném. De 47 évesen már szóba sem állnak velem. Ráadásul nem vagyok egy reprezentatív nő, egy negyvenes nőt, aki 38-asnál nagyobb méretet hord, nem szeretnek látni egy modern irodában.”
  • Ötvenes mérnök: „Jól ment az építési vállalkozásom, a budai régióban rengeteg házat építettem fel. Nem volt sok emberem, de megvoltak a különböző szakipari kapcsolataim, jól tudtam szervezni a különböző munkafázisokat, megbízható cégekkel dolgoztam együtt. Mára a rendszer összeomlott. Rengetegen kimentek külföldre, sok hozzám hasonló vállalkozó tönkrement, néhányan beolvadtak nagyobb cégbe, olyanba, amelyik jó kapcsolatokkal, tulajdonosi háttérrel, a zsírosbödönhöz közel tud működni. Én ismerem magam, nekem nem való ez a közeg. De lehet, hogy a végén rá leszek kényszerülve, mert lassan nincs más lehetőség.”
  • Középkorú nő: „Húsz évet lehúztam egy jó nevű multinál, több pozícióban dolgoztam, a végén mentoringot is csináltam, jó pár munkatársat én tanítottam be. Most volt egy nagy fiatalítás a cégnél, lapátra kerültünk többen is. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen vége lehet és ilyen korán (még nincs 50 az illető). Az utódom 26 éves, folyton hívogat, segítséget kér, én pedig vagyok olyan hülye, hogy még segítek is neki, mert sajnálom. Az első sokk után elkezdtem gondolkodni, mit tanuljak, mit kezdjek el csinálni, de az önbizalmam maradék része még kevés ahhoz, hogy elhiggyem magamnak, alkalmas lehetek valami jobb állás betöltésére. Azt hiszem, inkább saját vállalkozás lesz belőle, csak még keresem a lehetőséget.”
  • Közgazdász nő, 52 éves: „Jelentkeztem egy álláshirdetésre, ami úgy hangzott, hogy azt gondoltam, nálam alkalmasabbat nem is találhatnának rá. Be is hívtak, jót beszélgettünk, egy hullámhosszon voltunk a cégvezetővel és a HR-essel, kezdtem elhinni, hogy ebből még lehet valami. Aztán jött a levél, hogy mást választottak. Biztos vagyok benne, hogy a korom miatt. Pedig annyi bennem az energia, mint egy versenylóban. Több dolgot csináltam már életemben, rengeteg a tapasztalatom, de unom a multis életet, szívesebben dolgoznék egy kisebb, családias cégnek, ahova nem kellene annyit utaznom, mint a mostani helyemre. De úgy néz ki, reménytelen, nem rúgok már labdába, örüljek egyáltalán, hogy van munkám.

 

Azok a fránya fiatalok!

Közben a cégvezetők többsége mindig arra panaszkodik, hogy a fiatalok nem motiváltak, nem lehet rájuk építeni, mert a legelső alkalommal lelépnek, ha kapnak egy jobb ajánlatot. A fiatal nők esetében mindig ott a veszély, hogy elmennek szülni, ha pedig van egy-két kisgyerekük, pláne problémásak, hisz a gyerekkel mindig baj van: megbetegszik, nem lehet miatta túlórázni, stb.

Kérdezem akkor: miért nem lehet több idősebb kollégát bevonni? Drágák? Túlságosan határozottak, netán van saját véleményük? Vagy merevek, nem akarnak már tanulni? Biztos van ilyen is, de a bennük lévő értékek, potenciál talán sok esetben nagy meglepetést tudna okozni. Ismerek aktív, 80-hoz közeli mérnököt, olyan tanárt, aki már közel 70 éves, de kenterbe veri a kollégáit, sőt olyan 80 feletti művészt, aki kreatívabb és nyitottabb szellem kollégái többségénél.

Ismeritek Robert De Niro filmjét A kezdőt? Óriási! Érdemes megnézni ebben a tárgykörben, de nem csak ezért!

the-intern-picture01.jpg

 

Megoldás?

Óriási lenne, ha egyszer meglátnék egy olyan hirdetést, amikor nem a megszokott sablon szöveg lenne benne:

1-3 év szakmai gyakorlat, nagy munkabírás, alkalmazkodóképesség, rugalmasság’ (lefordítom: nem akarunk sokat fizetni, de legyen már tapasztalatod, viszont ne foglalkozz a hivatalos munkaidővel, dolgozz annyit, amennyit csak bírsz, lehetőleg dolgozz kettő helyett…).

Elképzelek egy ilyet:

„Keresem azt az ötvenes szakembert, aki már sokat látott és hallott a … területen, aki szívesen dolgozna egy olyan cégnél, ahol a csapatszellem nem csak üres frázis, ahol a különböző korosztályok egymás speciális tudására, tapasztalatára építenek és bizalommal fordulnak egymás felé. Nálunk nem a munkaidő és a szabályok az elsődleges szempont, hanem az, hogy amit megbeszéltünk, amit kitűztünk célként, azt közösen érjük el és mind élvezhessük munkánk gyümölcsét.”

vagy:

„Mi nem csak fogyasztókat látunk a jövő nemzedékben. Felelősségtudatunk nem csupán marketingszöveg. Ezért a kollégáink esetében sem baj, ha kisgyerekei vannak, sőt, az se gond, ha még tervezik családjuk bővítését, mi akkor is szívesen alkalmazzuk őket. Mint esetleg majd önt …. munkakörben. Cserében azt várjuk el, teljes tudását és kreativitását tegye bele munkájába, segítsen felvirágoztatni cégünket, hogy majd együtt arathassuk le a sikereket is és együtt örüljünk annak, ha mindezt gyerekeink is látják, élvezhetik.”

 vagy:

„Kössünk egymással olyan szerződést, amelyben mindketten nyerhetünk, és amely arra épül, hogy ugyanazért a célért dolgozunk, hasonló értékrendszer mentén! Nem a korod számít, hanem a tudásod, a megbízhatóságod, a motiváltságod. A kölcsönös bizalom jegyében formáljuk a céget olyanná, amilyennek megálmodjuk.”

 

Közben persze én is tudom, a verseny is gyilkos, de szerintem sokkal inkább az üzleti kultúra, a morál a felelős mindezért. Manapság nem sok olyan cég van, amelyik kellő stabilitást, hosszú távú megbízhatóságot tud felelősen ígérni. De mégis azt gondolom, a tudatosság – elsősorban a tulajdonosok, másodsorban (ha a kettő elválik) a menedzsment részéről – sokat javulhatna, javíthatna a dolgokon. Jó lenne, ha ennek oktatására legalább akkora súlyt helyeznének, mint a szakmai alapok, a gazdasági mutatók, az adózási szabályok, vagy a sales, a marketing fogásainak megalapozottságára. Jó lenne!

Sokan, sokat dolgozunk ezen!

De azt is tudom, hogy vannak olyanok is, akik bátran belevágnak új dolgokba ennyi idősen és több sikeres vállalkozót ismerek, aki a padlóról állt fel, netán a nulláról kezdett, sok év alkalmazotti lét után.  Mellesleg olvastam egyszer valahol, hogy az USÁ-ban a sikeres startup-ok több mint ötven százalékát 50 felettiek alapították!

Hajrá, ne hagyjátok magatokat, mutassátok meg! Mutassuk meg!

 

Koskovics Éva

közgazdász, coach

 

www.kokart.hu

www.treevision.org

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr3214247759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szamarhegy 2018.09.20. 08:46:47

Igen, ez szép és optimális cél, de az élet nem az ideális célok megvalósulásáról szól legtöbb esetben, hanem kisebb-nagyobb sikerek, hullámvölgyek, krízisek sikeres menedzseléséről. Konkrétan 50 feletti vagyok és nem tudom mi lesz a jövőben, de a manapság munkaerőpiacra kerülő 20+ éveseket 3x körberöhögöm motivációban, hatékonyságban, problémamegoldásban. A 10-15 éve munkaerőpiacra kerülő generáció még elég jó anyag volt (nem a mobilját nézte motiválatlanul egész nap) , de a maiak semmi kihívást se jelentenek és szerencsére ezt a munkahelyemen is látják, elismerik.
Egy kicsit persze aggasztó, hogy a mai 20+ generáció és az utánuk jövő jó eséllyel hasonló lesz a jövő társadalmának bázisa.