Cinkosok és némák?
2017. október 25. írta: CoachCo

Cinkosok és némák?

Előítéleteink hálójában

woman-2877322_960_720.jpg

Mielőtt bárki azt gondolná, a jelenleg futó, aktuális molesztálási téma elemzésébe szeretnék beszállni, biztosítom róla, szó nincs erről. De ez sem lesz egy tündérmese. Azért jó lenne, ha elolvasnátok! Ez 'csak' egy igaz történet

(bár ezzel nem akarom azt sugallni, hogy a másik, a 'rendezős-igazgatós' ne lenne az).

Ismerősök panziót üzemeltetnek már jó hosszú ideje.

Telefonon bejelentkezik valaki:

  • Jó napot kívánok! Lakatos Vanessza vagyok és kérdezném, van-e szabad apartmanjuk erre az öt napra két személyre?

Ismerősnél a név hallatán (amit most természetesen megváltoztattam, de az eredeti is hasonlóan hangzott) kigyullad a piros lámpa, de menten el is szégyelli magát, hisz ő mindig próbál tárgyilagos lenni, nem előítéletes, semmi elfogultság, a neve alapján nem ítélünk meg senkit, a származása alapján meg pláne.

  • Igen, van helyünk, jöhetnek.

A megadott napon és időpontban ismerős ott várja a vendégeket, akik kitöltik a bejelentő lapokat és kéri, előre fizessenek, a végén, távozáskor pedig csak dobják be a kulcsot a postaládába (korábban jól bevált módszer, mindenkinek kényelmesebb, nem kell szaladgálni, nem stresszelik a vendéget sem, hogy már a küszöbön toporog a takarítónő).

A vendégek: egy kb. 18 éves nagyon szép, ápolt roma lány és egy negyven körüli, nem roma kinézetű férfi (bárki bármit is mond, azért külső jegyek alapján nagy valószínűséggel ezt meg tudjuk állapítani). A férfi előhúz a zsebéből egy nagy köteg húszezrest és a legnagyobb természetességgel fizet. Ismerős ezen kicsit megrökönyödik, nem látott még vendégnél zsebből előhúzva ennyi pénzt.

Aztán letelik az öt nap, közben többször jár ő is a panzióban, a takarítónő is, hiszen a többi szobában (is) zajlik az élet, de itt csend van, semmi különöset nem észlelnek. Távozásuk után a takarítónő telefonál: azonnal gyere és hozz sok fertőtlenítőt és kesztyűket. Ilyet még nem láttál! Én ezt egyedül nem vállalom…

A látvány és a szaghatás sokkoló:

rengeteg eldobált injekciós tű, ásványvizes palackok, ismeretlen gyógyszeres dobozok mellett borzalmas szag és minden olyan anyag, ami emberi testből ki tud jönni. Folyékony és nem folyékony állapotban. Igen, ez utóbbi barna darabka a szoba közepén. Még először azt gondolják, lehet, hogy kutyájuk is volt, de miután meglátják az ágyneműt és a lakás többi részét, ráébrednek, ez nem kutya volt.

A takarítás rengeteg idő, felfordul a gyomor, egy rakás cucc kidobásra ítéltetett és azon morfondíroznak, mi lett volna, ha ezek ott ketten túladagolják magukat. Annyi még kiderül, valaki látott egy férfit többször ki- és bemenni, de annak külseje nem azonos azzal, aki fizetett az elején. Ő, a pénzes pasi a közvetítő és a drogról ’gondoskodó’, szállító lehetett. A másik pedig a (komplex) szolgáltatást igénybe vevő.

És a lány? Ki lehetett ő? Egy nyomorult fiatal roma lány, aki lehet, hogy keresett ugyan normális munkát de nem kapott, lehet, hogy se anyja se apja, intézetből szabadult, lehet, hogy apja, mostohaapja vagy valamilyen más ismerőse idejekorán hozzászoktatta az efféle dolgokhoz és már semmin nem ütközik meg, lehet, hogy már régen függővé vált és nem riad vissza semmitől, lehet, hogy… sajnos az elképzelhető és elképzelhetetlen, mégis reális variációk sora végtelen. Valahogy azt nem tudom elképzelni, hogy - ha csak nagyjából is -, de normális család van mögötte, hogy kijárta rendesen az iskoláit és munkahelye van, hogy van mögötte társ, az élete normális, átlagos mederben zajlana. Rengeteg embert abuzálnak, sokszor valamelyik családtagja, ha pedig ezt korán megéli szegény, el kell viselnie (netán akik tudnak róla, azok sem védik meg), akkor nem csodálkozhatunk rajta, hogy oda lesz a bizalma, neki már gyakorlatilag minden mindegy, erkölcs, morál, becsület és lelki élet ismeretlen fogalmakká válnak számára. A börtönök is velük vannak tele.

child-594519_960_720.jpg

De akkor mit csináljunk, mit tehetünk a sztereotípiákkal?

Lám, megint bebizonyosodott, hogy a romákban nem lehet megbízni! Mondanák sokan az eset után.

Valóban? Milyen előítéletünk nyert itt megerősítést? Hiszen a fő bűnös nem a roma lány, hanem a futtató pasi, aki a legkevésbé sem látszott annak. Ugyanakkor ne felejtsük el, mögötte is lehet egy történet… Persze ez nem ment fel senkit a bűn alól!

/Az is egy kérdés, kihez fordulhat egy ember, egy férfi, ha bűnös gondolatok forognak a fejében, de tudja, ez gáz, ebből baj lehet, valamilyen módon tenni szeretne valamit, mielőtt nem késő. Mondjuk egy egyszerű, nehéz sorsú ember, akibe szorult némi érzelmi intelligencia. Kitől kérhet ő segítséget? Vagy egyszerűen fogjuk rá, hogy egy állat? Elképzelem, hogy egy ilyen ember odafordul a háziorvosához, hogy "doktor úr! mit kezdjek magammal? folyton rossz dolgokon jár az eszem. előbb-utóbb félek, valami rosszat teszek" - szerintetek?/

És mi van a háborús történetekkel? A frusztrált, beteggé, immunissá tett férfiakkal, akik már hónapok, évek óta ott vannak, rémes dolgokat éltek meg, maguk is traumatizálódtak, és életük napi szinten veszélyben van?

Aktuális filmajánlatom ehhez Mészáros Márta szenzációs új filmje, amit mindenki nézzen meg, ha teheti! Aurora Borealis – Északi fény./

Szóval, visszatérve az eredeti történethez: ki itt a bűnös? A futtató, vagy a szolgáltatást igénybe vevő? Na és ki lehet vajon ő, akivel ott töltötte a lány azt az öt napot? Még az is lehet, hogy jól menő üzletember, netán még családja is van, és időnként kiszabadul a mókuskerékből, így vezeti le a feszültséget, a stresszt. Az ő története is biztos tanulságos lehetne. Akárki is lehet.

De ez a sztori az ő lelkén és a futtató-díler lelkén szárad! És a társadalmi problémák fölött szemet hunyókén, akik nem veszik tudomásul, hogy a szegénység, a mélyszegénység milyen következményekkel jár, miket termel újra. Mi pedig sokszor azt nem vesszük észre, nem értjük meg, hogy a sztereotípiák, az előítéletek legtöbbször mennyire becsapnak minket és nem engednek továbblátni az orrunknál.

Szegény lány! Nem sok esélye van. De hátha találkozik egyszer egy normális, rendes emberrel, aki megpróbál segíteni rajta! Vajon mekkora esélye van rá, hogy találkozhat ilyennel? Ebbe a panzióba többé biztosan nem fog bejelentkezni. Az ismerős pedig? Hogy ő hogyan fog reagálni legközelebb egy hasonlóan hangzó névre, hát azt nem tudnám megjósolni. Inkább nem kérdezem meg tőle, hisz én is nehezen válaszolnám meg a helyében.

A minap a Prezi egyik alapító tulajdonosa feltette a kérdést a Heroikon Konferencián: hányan alkalmaznátok a cégetekben roma nőt? Kb. a kezek 10-20 %-a emelkedett fel. Aztán: és ha tudnátok, hogy nincs férje, viszont van három kisgyereke? Az iménti kezek jelentős része lenn maradt. Aztán: és ha tudnátok, hogy most jött ki a drog rehabilitációról? Ha jól láttam, senki nem tette már fel a kezét. Zavart nevetgélés, szemlesütés. Aztán Halácsy Péter elmesélte, ők vállalkoztak egy ilyenre, bár ma visszatekintve maga sem érti, hogy volt hozzá bátorságuk, viszont a sztori nagyon jól sült el, a fiatal nő sokszorosan rászolgált a bizalomra, ma már fontos tagja az éttermüknek, rá lehet bízni mindent, beletanult a dolgokba. De nagyon jó volt hallani!

person-2471177_960_720.jpg

Jó is lenne, ha ezekből a történetekből lenne több, nem pedig az előzőből! Bízzunk benne!

Csendben megjegyzem, ezért is fontos a civil szervezetek munkája, mert gyakorlatilag csak ők tesznek (célirányosan, intézményesen) valamit az ügy érdekében, illetve elvétve egy-egy egyházi szervezet, személy (sajnos nem a legnagyobb egyházakból).

Én ezt most leírtam. Talán ez is több, mint a semmi!

 

Koskovics Éva

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr7713085544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Womb Raider 2017.10.27. 10:46:09

Tanmese... hogy, hogy nem az aktuális #metoo kampány idején , hogy komplex élmény legyen, még a szintén csúnya rásszizmust is sikerült belezsúfolni.
Még ez sem gáz, ehhez már hozzá lehet szokni, de az, hogy már az előítéletek ellen is támadást indít...
Az előítélet ősi életbenmaradási ösztön, és paradox módon előztes tapasztalatokon alapul. Komolyan cél lett, hogy minden társadalmi/egyéni védekezési mechanizmust elimináljunk? Nem lep meg, hogy hipp-hopp bekerült az index promótálta blogok körébe. A rombolás ígérete mindig meleg fogadtatásra talál..