Halj meg máskor!
2017. október 19. írta: CoachCo

Halj meg máskor!

Másért! És lehetőleg később!

21090_800x600.jpg

Lehet, hogy sokan képzelik magukat James Bond-nak (a fenti címet ő ihlette), gondolják, mindent túlélnek, rájuk nem hatnak a fizikai és pszichikai terhek. Figyelmeztetem őket: a temetők tele vannak velük!

A minap arról a témáról készítettünk egy mini, nem reprezentatív felmérést, hogy milyen módon kezelik az emberek a kríziseiket, stresszes helyzeteiket, kiktől kérnek segítséget. A legtöbben azt mondták, erőből megoldják. Összeszorított szájjal, lenyelve a mérget, a keserűt, visszafogva az érzelemnyilvánítást, fegyelemmel. Nem részletezem a többi választ, az sem lepett meg, hogy bár tanult, többnyire vezető beosztású emberekről volt szó, mégis nagyon kevesen mondták azt, hogy szakértő segítséget vesznek igénybe, pszichológust, coachot.

Nincs meg ennek a kultúrája, nem épült még be a szokásokba, kicsit gyanakodva, szégyenlősen állunk ahhoz, hogy másoknak beszéljünk a dolgainkról. Inkább erőből megoldjuk. Vagy legalábbis azon vagyunk. Aztán legfeljebb belebetegszünk, rosszabb esetben idő előtt belehalunk.

Tudjuk, hogy a magyarok egészségügyi kilátásai a legrosszabbak között vannak világviszonylatban, és azt is, hogy a lelki problémák, a tartós stressz megbetegítenek.

A nagy multinacionális cégek közül már sokan felismerték, hogy a siker titka a dolgozói elégedettség. Próbálkoznak stratégiák kiépítésével, elindítanak olyan programokat, amelyek ezt a célt tűzik ki maguk elé. Nem könnyű még ezeken a szinteken, a legfejlettebb országokban sem végigvinni egy ilyen programot, hisz nagy anyagi és egyéb áldozatokat igényel, szemléletmód változásra, szokások átalakítására van szükség. De megéri. Akik rászánják magukat, viszonylag hamar érzik a hatását is. Nem egyszerűen mérhető, de megoldható a mérés és konkrét, számszerű eredményekben lehet követni, mi hogyan változik.

freedom-307791_960_720.png

A csapból is az folyik mostanában, hogy munkaerőhiány van, nagy a fluktuáció a cégeknél, a képzett, jó munkaerő megtartása nehéz, szinte lehetetlen feladat, amit csak tovább bonyolít a generációs helyzet, a fiatalabb generációk hozzáállása, megváltozott értékrendje.

Nem szaporítom a szót, inkább javaslom, ha érzed, hogy megszólított ez a téma, ha magad sem vagy teljesen elégedett a helyzeteddel, a munkáddal, az életeddel, adok most egy egyszerű lehetőséget, nézz rá, mit is tehetnél a legegyszerűbb módon?

Itt van néhány kérdés, fusd végig őket és válaszd ki közülük, melyik szól hozzád, melyiket kellene megválaszolnod (elsősorban magadnak):

  • Ha te lehetnél önmagad főnöke, mit és hogyan kérnél magadtól?

 

  • Ha szeretnél magadnak egy olyan munkahelyet, ahol legalább öt évet ott szeretnél dolgozni, akkor mit kellene, hogy ’tudjon’ az a hely?

 

  • Ha belelátnál mások fejébe, meghallanád a gondolataikat, kinek a közelében tartózkodnál legtöbbet? Kinek a fejébe szeretnél belelátni? Mire lennél kíváncsi? És mivel lennél előrébb, ha megtudnád azt, ha értenéd őt?

 

  • Ha arra vágysz, hogy ép testben ép lélekkel még sokáig,… akkor mivel kellene felhagynod? Mit kellene máshogy csinálnod?

 

  • Ha őszinte akarsz lenni magadhoz, mi lenne az a kérdés, amit ideje lenne megválaszolnod a magad számára?

 

  • Ki az, akivel több időt kellene töltened, akire több figyelmet kellene szentelned?

 

  • Mi az, amiben fejlődni szeretnél? Mit kellene még mielőbb megtanulnod?

 

  • Mi az, ami leszívja az energiád?

 

  • Mi az, amiből töltekezhetnél? Mi kellene hozzá, hogy élni tudj vele?

 

  • Van problémád az életeddel? Tudod mi az? …………………..

 

Biztos vagy benne?

 

Nem könnyű, de talán érdemes gondolkodni a saját válaszokon. Sőt, másoknak is felteheted. Ha netán vannak beosztottaid, olyan családtagjaid, akiken segítene egy jó, kiadós beszélgetés, valamelyik barátodnak esetleg…

Ha megvannak a fontos kérdéseidre a válaszaid, már 'csak' az kell, hogy:

- tudasd azokat az érintettekkel is,

- próbáld meg tudatosítani magadban, kezd hozzászokni a válaszodhoz,

- tegyél érte legalább egy apró lépést, egy pici változtatást.

Mert ha elkezded és csinálod, rájössz, képes vagy rá. Ha el sem kezded, akkor vagy nem akarod igazán, jó neked az a régi rossz, vagy nem tudod megcsinálni egyedül, önerőből.

Ha pedig azt mondod erre, nálad máshol van a gond, a közeg, a hely, ahol dolgozol nem normális módon működik, olyan elvárások vannak, netán olyan morál, amely nem etikus, nem vállalható, akkor a fő kérdés az: miért éri meg mégis ott lenned? Meddig tudod ezt még csinálni? Hány életed van? Megéri?

autumn-2789234_960_720.jpg

Az élet szép! Csináljátok bátran! 

 

Koskovics Éva

 

www.kokart.hu

www.treevision.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr113031878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2017.10.20. 06:42:52

Mindennapi bullshitünket add meg nekünk ma!

Ne várd a csordát!! 2017.10.20. 10:38:05

"Tudjuk, hogy a magyarok egészségügyi kilátásai a legrosszabbak között vannak világviszonylatban"

Ezt a baromságot honnan vetted?
A világ kb. 90%-ánál (teljes Afrika, Dél-Amerika, a legfejlettebb országok - Japán, Dél-Korea - kivételével a teljes Ázsia) jobbak "a magyarok egészségügyi kilátásai" (már a kifejezés is ökörség önmagában, egészségügyi kilátás max. a kórházablakból van).

Ráadásul az egész cikk olyan, mintha Google Translate-tel készült volna. Pocsék a magyarsága.