Konferenciáztam!
2017. október 12. írta: CoachCo

Konferenciáztam!

audience-1677028_960_720.jpg

Mi értelme elmenni egy konferenciára? Egymásnak mesélünk arról, amit tudunk, lássák, mi is milyen okosak, ügyesek vagyunk? Ismerkedhetünk? Kapcsolatokat építhetünk? Ügyfelet, megbízást szerezhetünk? Általában jó a büfé és legalább egy napra kizökkenünk a mindennapokból? Netán tanulási, fejlődési szándékkal mennénk?

Sok oka lehet. Nálam az elsődleges cél mindig az, hogy legyen valami értelme: vagy saját fejlődésre, tanulásra lássak lehetőséget, vagy élményszerzés, szórakozás, társadalmi-kulturális élményekkel való gazdagodás.

A közelmúltban két konferencián voltam és mindkét igényem kielégült, tudásban és lélekben egyaránt gazdagodtam. Ilyenkor mindig van bennem egy vágy, hogy megosszam másokkal is ezt az új tudást, a sok érdekes információt, netán azt a szemléletmódot, összefüggés rendszert, amit megtapasztaltam, kaptam. Mivel fizikailag lehetetlen és feldolgozhatatlan mindent rögzíteni és hasznosítani, arra gondoltam, várok egy kicsit és meglátom, pár nap elteltével mi maradt meg bennem leginkább, melyek voltak azok a mondatok, gondolatok, amelyek hatással voltak rám és nagyon szívesen továbbadnám őket.

Nálam valahogy az ősz a konferenciák ideje. Ilyenkor mindig többször jutok el ilyen programokra, illetve a Coachok Szakmai Szövetsége üzleti konferenciája mindig ősszel kerül megrendezésre és számomra ez, amióta a Szövetség tagja vagyok, kiemelkedő jelentőségű. Azért is, mert az eredeti szakmám szerint közgazdász vagyok, sokat dolgoztam az üzleti életben és érdekel is a gazdaság alakulása, figyelek a hírekre, pláne azokban a szférákban, amelyekhez közöm volt valaha. Íme egy kis pillanatkép:

dsc_0022.JPG

/A képen kollégáimmal adjuk elő a Vezető Szalon tapasztalatait a közönségnek: sorrendben: Dózsa Gergely, Novák Ágnes, jómagam és dr. Tábor István/

Most egy hét különbséggel két ’legjobb’ konferencián vettem részt:

  • előző héten a 3. Nemzetközi Heroikon Konferencián, amely a Hősök Tere kezdeményezés (Phillip Zimbardo nevéhez kötődően) éves nagy találkozója (kedves ismerősöm, egy multinacionális cég HR igazgatója mondta róla, hogy élete legjobb konferenciája volt!)
  • a fent említett Corporate Konferencia, amelyet business coachok szerveznek a vállalati ügyfelek és a maguk számára azzal a szándékkal, hogy megosszák a tapasztalataikat és ’hirdessék az igét’ (résztvevői csúcsot döntöttünk, 130 fő volt jelen és eddig mindenki, akivel beszéltem róla, egyöntetűen arra jutott, ez volt eddig a legjobb!).

A Hősök Tere csapata fantasztikus munkát végez: küzdenek a sztereotípiák, az előítéletek és az emberi érzéketlenség ellen. Zimbardo professzor annak idején elcsodálkozott rajta, miért olyan pesszimisták a magyarok, miért olyan negatív az élethez való hozzáállásunk. Fejébe vette, hogy ezen ő változtatni szeretne. Egy bevándorló olasz család sarjaként az USÁ-ban 1971-es börtönkísérletével hívta fel a figyelmet magára, illetve arra, amire ráébredtek csapatával: milyen gyorsan kifordítható az ember önmagából, ha belekerül egy helyzetbe, egy szerepbe. Hátborzongató a történet, azóta sokszor és sokan hivatkoztak már rá. Nem elegen…

Zimbardo és a magyar Hősök Tere csapata a pozitív pszichológia hívei, felhívják a figyelmet a társadalmi problémákra, ma is folytatnak kísérleteket, gyakorlatokat, próbálják ráébreszteni az embereket arra, hogy ha ma te így viselkedsz, akkor ne csodálkozz, ha annak holnap az lesz a következménye, hogy... Vagy: ha soha életedben nem beszéltél még egy romával, egy menekülttel, vagy egy szenvedélybeteggel, nem ismersz ilyet, akkor miért gondolod, mondod róluk határozottan azt, hogy…

Ajánlom figyelmetekbe a programot és a képviselőit, sokat tanulhatunk tőlük. Mindenekelőtt a nyitottság, a kritikai gondolkodás, az előítéletmentesség a fő üzenetük. És az, hogy tanuljunk a hibáinkból.

A másik konferenciám látszólag egészen más, valójában mégsem. Könnyen találtam átfedést, közös üzenetet a kettőben.

A business coaching világa elsősorban a vezetők coach-olásáról, fejlesztéséről, a rájuk bízott csapatok, emberek munkájának segítéséről, hatékonyságának coaching módszerekkel való javításáról, a szervezetfejlesztésről szól. Hogy jön ehhez Zimbardo és a pozitív pszichológia? Majd a végén elmondom.

Az idei téma a generációs kihívásokról szólt.  Az volt a konferencia célja, hogy a generációs problémák megoldására szóba jöhető coaching módszerekkel ismertessük meg a résztvevőket. Egyáltalán: vannak generációs problémák? Ha igen, akkor miből adódnak és miben jelentkeznek ezek?

Az egyik meghívott vendég Tari Annamária pszichoanalitikus volt, aki valóban nagy szakértője a témának, már több könyvet is írt az X, Y, Z generációkat elemezve, az online világban felnövekvő korosztályok nehézségeit, várható kilátásait taglalva.

Aki azt gondolja, ez nem valós probléma, kérdezzen meg egy vállalatvezetőt, cégtulajdonost, egy HR szakembert és hallani fogja a vég nélküli történeteket arról, hogy:

- „ez a mai nemzedék semmi türelmet nem tanúsít…

- nincs bennük lojalitás, nem ismerik a tekintélytiszteletet….

- ha azt hiszed, végre megmelegedett nálad, kap egy pár ezer forinttal magasabb ajánlatot és máris otthagy… 

- azt hiszed, megérti amit mondtál neki, de kiderül, semmi nem ment át a mondanivalódból az ő fejébe…

- ha letiltod a facebook-ot, azonnal felmond, még ha nincs is más ajánlata stb.

web-1935737_960_720.png

Akik már beleszülettek az online világba, azokra jellemző, hogy a kognitív, tanult funkciókban túlságosan is előre haladtak, ugyanakkor az érzelmi fejlődésük ettől jelentősen elmarad, szakadék keletkezik a kettő között. Ez sok dologban megnyilvánulhat:

  • a ’mama-hotelek’ terjedésében
  • a kommunikációs problémákban (elsősorban a verbális kommunikáció elsorvadásában)
  • a nárcisztikus jellegben, ami sokuknál felfedezhető
  • a multitaskingban
  • abban, hogy keverednek az infantilis vágyak a felnőtt igényekkel stb.

Kicsit azt érzem, az idősebb generációk úgy vannak a fiatalabbakkal, mint oly sokan a mássággal, az idegenekkel: nem értik meg őket, nem értik meg, miért annyira mások, miért mások az értékrendszereik, a működésmódjuk. És ha nem értik meg őket, könnyen elhangoznak a megbélyegző mondatok, kialakulnak az előítéletek, a konfliktusok.

Ellenben ha elfogadjuk, vagy legalábbis törekszünk rá, hogy megértsük, hogy ennyit változott a világ és inkább empatikusan próbálunk erre ránézni, akkor talán szót is érthetünk egymással és elfogadhatjuk az eltérő működésmódot, netán még alkalmazkodhatunk is hozzá, hozzájuk.

Wiesner Edit egyik mondata rémlik fel bennem: „A cégekhez csatlakozunk, amikor elmegyünk valahova dolgozni, de legtöbbször vezetők, a vezetők személye miatt lépünk ki.” Ezt magam is sokszor megtapasztaltam, látom.

A nyitottság, a megértés és az együttműködési hajlandóság kinyilatkozása, napi szintű elvárása és megmutatása, egyáltalán, a példamutatás sokat segíthet. Szerintem a humor is rettentő fontos, sokszor meg tud oldani látszólag reménytelen helyzeteket.

Erről jut eszembe még Tari Annamária javaslata, hogy ha pedig el szeretnénk magyarázni egy Y (20-30-asnak) vagy Z generációsnak (aki 2000 után született), hogy mi is a REÁLIS VALÓSÁG, akkor a legegyszerűbben ezzel a mondattal tehetjük meg: AZ, AMI NEM MÚLIK EL EGY ÁRAMSZÜNETTEL.

Csak pozitívan! Fogadjuk el, hogy mások mások, ne magunkból induljunk ki! És attól, hogy ő más, még nem biztos, hogy tudjuk, milyen. De ha meg szeretnénk érteni, nyitnunk kellene felé. Egymás felé. Hiszen tudjuk, voltaképpen mind rokonai vagyunk egymásnak...

 

Koskovics Éva

www.kokart.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr4912957915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.