Generációs kérdés lenne?
2017. március 30. írta: CoachCo

Generációs kérdés lenne?

human-733478_340.jpg

Valójában mit jelentenek, mit üzenhetnek a generációs problémák? Miért van az, hogy gondot okozhat, ha bekerül egy fiatal kolléga egy csapatba, vagy ha kettéválik a munkahelyi közösség fiatalokra és idősekre, vagy ha felborul a rend, ha megbillen a korösszetétel egy korábban összeszokott, kialakult csoportban?

Valóban a köztünk lévő korkülönbség lenne a gond, vagy inkább az, ami e mögött van (teszem azt az én életközépi válság-állapotom, a klimaxom, a kiégésem, az online-analfabétaságom, a féltékenységem, vagy az ő türelmetlensége, empátia-hiánya, tapasztalatlansága, szorongása)? Saját megéléseimből, tapasztalataimból osztanék meg néhányat:

Szempontváltás

Ha tudatosítanánk magunkban a hátteret és megvizsgálnánk a helyzetet több oldalról is, legtöbbször nagyon könnyű lenne átfordítani, átfogalmazni ezeket a dolgokat és úgy állni a probléma elé, hogy azt mondjuk például:

  • Oké, én már ehhez lassú vagyok, csináljátok inkább ti (de azért avassatok be, legalább értsem!).
  • Megértelek, ha én most lennék fiatal, biztos én is sokkal türelmetlenebb lennék, mint voltam 20-30 éve (egészen máshogy működtek a dolgok és egészen mások voltak a lehetőségeink).
  • Jó, nem nézlek le amiatt, hogy lassan mennek ezek a technikai dolgok, de látom otthon a szüleimen is ugyanezt, úgyhogy nem vetlek meg érte, majd én megcsinálom (és ettől nem érzem magam királynak, tudom, én már ebbe születtem bele). Csak legalább ismerd el, hogy ebben jó, sőt, jobb vagyok!
  • Igen, valóban dühít a bizalmatlanságod, amit napi szinten kinyilvánítasz felém, de tudom, előttem már kiképeztél 4-5 fiatalt és a végén mind itt hagytak, hiába megkapták a beígért pénzt, beosztást. Engem is dühítene a dolog és nehezen hinném el magamnak, hogy velem érdemes...

Azt hiszem, a kulcs vezetői oldalról, ha úgy tetszik, az idősebb korosztály szemével nézve a következőkben van:

  1. Alap, hogy mi magunkkal rendben legyünk, hitelesek legyünk abban, amit csinálunk és amit eddig letettünk az asztalra.
  2. Az a jó, ha azt tudjuk közvetíteni a világnak, hogy még számolni kell velünk, hogy nálunk dolgozni érdemes, tőlünk lehet tanulni, ez egy perspektivikus hely. Ehhez az kell, hogy legyen hitünk magunkban, abban, hogy értéket teremtünk, és a jövőnkben.
  3. Mindeközben pedig mi is ismerjük el a tehetséget, a fiatalok lendületét, más jellegű kvalitásait. Az elismerés formája lehet többféle: az az igazi, ha tudjuk, mit értékel, mire vágyik legjobban az, akinek szánjuk (anyagi, érzelmi, szavakban, nyilvánosan elhangzó, karrierben való előrelépési, további tanulási lehetőség stb.).

 

Más 'coachok' üzenetei

Mivel a fiaim fociznak (na nem kell azért akadémiára gondolni!) és komolyabban is érdeklődnek a téma iránt, sok érdekes könyv került már a családba a foci, a sport kapcsán. Sokszor én is belefeledkezem egy-egy focis témájú könyvbe, sőt, a minap anyukám, a 77 éves nagymama két nap alatt befalta Ibrahimovics önéletrajzát. Az, hogy az edzőt angolul coach-nak nevezik, nem csak egy véletlen. Ők kell, hogy coach-ként, vezetőként, apaként, barátként, pszichológusként, mentorként egyaránt működjenek, ahogy az adott helyzet kívánja, illetve attól függően, ők maguk milyen egyéniségek. Dárdai Pál könyvéről is írtam annak idején, most pedig Sir Alex Ferguson Vezetés című könyve került be a családba és ragadt le nálam. Alcíme: Az életem és a Manchester Unitednél eltöltött éveim tapasztalatai. Ő egy régebbi korosztály mint Dárdai, ugyanakkor óriási szaktekintély nemzetközi szinten is, egy élő legenda. Azt írja többek között, hogy:

 „Ha céget vezetnék, mindig a legtehetségesebb fiatalok ötleteit hallgatnám meg, mert ők látják legjobban az adott kor valóságát és azt, hogy mit hoz a holnap.”

Továbbá:

„Egy tökéletes világban a kezdő tizenegybe csupa olyan embert válogattam volna be, akiknek az elszántsága felér a tehetségével. A való világ azonban nem ilyen, és ha választanom kellene két játékos közül, ahol az első nagy tehetség ugyan, de hiányzik belőle az eltökéltség és a tűz, és olyan között, aki csupán jó focista, de eltökélt és megy előre, én minden esetben az utóbbit választanám. Az előbbi rövid időre talán beválna, de az ilyen játékosokban soha nincs meg az a kitartás, amely egy nagynevű klub stabilitásához szükséges.”

„Elképzelni sem tudom, hogy mély belső hit és szilárd meggyőződés nélkül hogyan válhatna bárkiből is hatékony vezető.”

Templeton Program, mint jó gyakorlat

Ez a tehetség téma egyébként is nagyon foglalkoztat, hiszen egy éven keresztül dolgoztam a Templeton Programban (www.templetonprogram.hu ), ami egy pilot projekt volt, soha ilyen korábban sehol nem valósult még meg, és mint kiderült, azóta, néhány héttel a lezárása után már világkörüli turnén van és óriási nemzetközi érdeklődés övezi. Nem csoda ez, ha tudjuk, mi minden történt. Mint egy konferencián a közelmúltban megtudtuk, rengeteg szakember, több ország érdeklődik a brand iránt, a módszerek, az innovációk iránt. Én is írtam többször az egy év során a saját élményeimről (például ezt), arról, milyen jó szellemisége és értékrendszere volt a programnak és – azt követően, hogy Csermely Péter megálmodta, megtalálta hozzá a partnereket - milyen fantasztikus emberek vettek benne részt.

Ők mind felismerték, hogy milyen fontos a tudásátadás, a generációk közötti párbeszéd, a rugalmasság és a nyitottság. Sokan, sokszor az év során - a mentorok, vagy azok a különleges emberek, akiket meghívtak előadni, képzéseket tartani, a nyári táborokba - felhívták rá a figyelmet, hogy a tehetség önmagában nem elegendő a sikerhez. Kell még hozzá kitartás, szenvedély, bátorság, sőt, néhány kudarc sem árt, néha pedig egy kis szerencse sem jön rosszul. Bár ez utóbbi faktor érdekes, mert szerintem ha valaki hisz magában és jó úton jár, akkor jönnek a szerencsés mozzanatok sorra, maguktól! Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez nem is szerencse, hanem emberünk nyitottságának, az érzékenységének, fogékonyságának a következménye, az, hogy észreveszi, kívánja, aztán bevonzza az adódó lehetőségeket.

Érdekes módon a Templeton programban egyáltalán nem érzékeltem generációs problémákat (amit cégeknél dolgozva szinte kivétel nélkül mindenhol érzékelek).

2016-08-12_10_57_03.jpg

Mivel a résztvevők, az ún. fellow-k 10-29 évesek voltak, a programban dolgozók ennél többnyire idősebbek, a mentorok között pedig több hetvenes éveit taposó szaktekintély is volt. A fiatalok szabadon választhattak a programok és a lehetőségek közül, mi nyitottan álltunk az ő ötleteik előtt, örültünk, ha jött valami új kérés, a programot irányítók pedig rugalmasan alakították a menetrendet, a kínálatot és mindent annak függvényében, milyen igények merültek fel. Tökéletesen elismertük egymás tudását és tapasztalatait. Mind ugyanazon dolgoztunk, azon voltunk, hogy hozzunk ki minél többet ebből az egy évből. Olyan volt ez az egész, mint egy nagy álom, valami mese. Volt benne valami spirituális erő is, valami külső hatás, amit nem is tudok megfelelő szavakkal leírni.

Egy szülő szuper módon meg is fogalmazta a végén a lényeget. Elmondta azt a sok jó dolgot, amit megéltek az egy év alatt, aztán arra jutott, milyen jó is lenne, ha így működne az oktatás is (én még telhetetlenebb vagyok, azt mondom, milyen jó lenne, ha így állnának egymáshoz az emberek az élet más területein is!).

Reméljük, Csermely Péter álma teljesül majd és a létrejött Templetonos hálózat napról-napra növekszik majd, ez az értékrend pedig egyre többeknek sajátjává válik. Így a tehetséges fiatalok mind sikeresek is lesznek, a különböző generációk elismerik és támogatják egymást, a pillangó hatás következtében pedig kis országunk szépen fokozatosan normalizálódik, és egyre bővül majd a számuk azoknak a boldog, gazdag, elégedett embereknek és vállalkozásoknak, akik úgy kezdhetik majd a bemutatkozásukat: ’volt valaha egy Templeton Program’.  

Koskovics Éva

közgazdász, coach

/a Templeton Programban: csoportfacilitátor/

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr8812388483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.