Saul fia, Mád, Olaszliszka
2016. január 13. írta: CoachCo

Saul fia, Mád, Olaszliszka

saul.jpg

Most, hogy a Saul fia Golden Globe díjat nyert, nem állom meg, hogy ne írjam meg személyes élményeimet a filmhez és alkotóihoz kapcsolódóan.

  1. történet:

Egyetemi éveim végén 1986 körül volt a Közgázon egy színházi előadás az aulában, Jeles András rendezte. A Monteverdi Birkózókör (az általa alapított színtársulat) adta elő A mosoly birodalmát (most utánanéztem, Mrozek Rendőrsége alapján íródott a darab). Egészen különleges előadás volt, tátott szájjal néztem. Számomra ez volt életem második meghatározó színházi élménye, mondhatnám, mellbevágó (az első szintén a Közgázhoz kapcsolódott, ahol Muraközi Annáéknak köszönhetően voltak kaposvári KUL-túrák és egy ilyen során láttam egy darabot, Lukáts Andorral a főszerepben, ő játszotta Merlint).

Arra emlékszem így a távolból, hogy A mosoly birodalmában minden szerepet ketten játszottak, egy prózai színész és egy operaénekes. A mondandó kétszer hangzott el, a két formában. Annyira tetszett, hogy muszáj volt kétszer egymás után megnéznem. Milyen érdekes, hogy Lukáts Andor mindkettőnek részese volt…

Szóval, Nemes-Jeles László, a Saul rendezője nem véletlen, hogy ekkora tehetség, hogy ilyen kreatív és újító szellem. Volt kitől örökölnie, lásd:

http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20101212-verukben-van-a-mozi-p-koltai-gabor-gaspar-kata.html

  1. történet:

Idén nyáron már sokat lehetett hallani a Saul fiáról, a film alkotóival interjúk jelentek meg a sajtóban, a tévében is fel-feltűntek. Aztán egy nap üzleti ebéden ültünk egy II. kerületi vendéglő  kerthelyiségében és a szomszédos asztalhoz leült Röhrig Géza, a film főszereplője egy másik férfival. Olyan kisugárzása volt a pasinak, hogy folyton azon kaptam magam, őt nézem, próbálom kitalálni, miről beszélgethet. Amikor ők felálltak és elmentek, mondtam is az asztaltársaimnak, hogy kik voltak ők, és valahogy nagyon jól esett, hogy ilyen közelről láthattam.

Aztán útban hazafelé hívott a férjem, hogy hol vagyok, siessek, mert neki ma élményben volt része, szeretné már elmesélni és majd mutat valami nagyon érdekeset, ha hazaértem. Aztán otthon rögtön mutatta a Magyar Narancs aktuális számát és benne egy interjút Röhrig Gézával. Mondta, hogy hihetetlen érdekes a cikk, azonnal olvassam el. Mondtam persze, hogy miközben ő olvasta, én épp ’vele’ ebédeltem…, ami így tényleg nagyon vicces volt. Véletlen nem lehetett…

A cikkben / http://magyarnarancs.hu/film2/menekulok-95321 / ezt mondta egyebek mellett:

„A Saul fia most alkalmat nyújthat arra, hogy elgondolkodjunk, s nemcsak a magyar felelősségen, de tágabb értelemben, az európai nagyegyházak gyalázatos leszereplésének teológiai kórelőzményein is. Hitler nem tudta volna megtenni, amit megtett, ha a klérus, katolikus és protestáns egyaránt, összefog ellene. Miért maradt el a szolidaritás, s vajon elmaradna-e ma is? Minek kellene még történnie ahhoz, hogy mi, szabad magyar állampolgárok többé soha ne áruljuk el így egymást? Ezeket a kérdéseket mind föl lehetne, föl kellene tenni. Vetítések után, meghívott vendégekkel lenne jó átgondolni, mi történt itt 1944-ben, és miért. Egy percre sem megfeledkezve az egyház igazairól sem, Márton Áronról, Éliás Józsefről, Sztehlo Gáborról és másokról, akik ellenálltak. Akik nem hunytak szemet embertársaik megaláztatása, elhurcolása és kiirtása fölött, így igazolva az utókor számára, hogy igenis adott volt ez a lehetőség is.”

 

Azóta pedig, a fenti előzményeket követően:

Mivel a férjem névrokona Éliás József (sőt, édesapját ugyanígy hívták), ő rögtön utánanézett a neten és további információkat talált róla. Szerencsére utána sikerült megszerezni antikváriumból a könyvét is (ráadásul egy olyan példányt, amiben benne volt a gyászjelentése is), ami 1989-1990 között íródott Debrecenben és a címe: Auschwitz mint Golgota, Golgota mint Auschwitz – Sorskutató tanulmány.

2016-01-13_12_11_39.jpg

Az alábbiakban néhány gondolatot megosztanék ebből, de előre elnézést kérek azért, mert kiragadok dolgokat és nem biztos, hogy mindent jól interpretálok, természetesen mindez az én szubjektív olvasatom.

Éliás József (akire Röhrig Géza hivatkozott) egy kikeresztelkedett zsidó család sarja, akiből református lelkész lett és az ötvenes, majd a hetvenes években is több konfliktusa adódott a hatalommal épp az auschwitzi témához kapcsolódóan. A könyvében leírja, hogy egy Bibó Istvántól származó, kvázi személyére vonatkozó felhívás kapcsán döntött úgy, hogy komolyan foglalkozni kell, sőt, szembe kell nézni az antiszemitizmussal, a holokauszttal és – Bibó szerint - mindezt úgy, hogy bibliai, teológiai ismeretekre kell támaszkodni, hiteles módon, hiteles emberektől és forrásokból merítve. Éliás József nem ’csak’ a bibliai, teológiai forrásokra hivatkozik aztán, hanem a háború utáni történészek írásaira, szociológiai, politikai írásokra, irodalmi művekre szintén (Ady-tól Konrád Györgyön át a régi görög drámákig).

Például egy Karel Capek idézet:

„Századunk – szerintem – legnagyobb abszurditása, hogy agyunk egyfelől csaknem tökéletesen bánik a mikrofonokkal és a végtelen mennyiségekkel, másfelől viszont engedi, hogy a legködösebb szavak úrrá legyenek gondolatain és érzésein.”

Miközben értelmezi magának az antiszemitizmusnak a kialakulását, az okait, elemzi a zsidóság és Jézus történetét, párhuzamot von Jézus személyes sorsa, a golgota és a holokauszt között (számára utóbbi a golgota kollektív „kiteljesítése”) és arra jut, hogy mindkettő hatására döntő fordulatot vett a világtörténelem.

A tudományos fejtegetések között személyes tapasztalatokról is beszámol:

Annak kapcsán, hogy Auschwitz után nem lenne szabad úgy beszélni, úgy élni, mint előtte, mesél egy történetet:

„Markáns élményben részesülve élhettem meg ezt kb. 8 évvel ezelőtt egy magasan qualifikált család vendégeként. Ebéd után a társalgás egyik témája Izráel Állam lett (a család ősei között nincsenek izráeliek). A családfő öccse (jó állásban levő diplomás) mellékesen jegyezte meg: Nem tudom miért, nem bírom a zsidókat. Miért? – kérdezte a báty – Valami bajod volt zsidóval? Az öccs – emlékezésbe merülve hallgatott egy darabig, majd – csak ennyit mondott: Egyikkel se volt bajom, de nem állom őket. Lehet, hogy öröklődés ez. Pintér nagypapa is antiszemita volt, lehet, hogy tőle örököltem. A báty ingerült lett: ostobaság! Ilyesmit nem örököl az ember, - mondta. Azt se, hogy szeresse a zsidókat, vagy a németeket, vagy az olaszokat, vagy a cigányokat, vagy a svédeket. Nekem az ember számít, nem az, hogy milyen a nációja. Már azért is, mert ezek alatt az évtizedek alatt nemcsak Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Kádár János, Biszku Béla volt a gonosz, hanem azok a százezrek is, akik kiszolgálták és most is kiszolgálják őket. Szóval közülünk is akad rongy ember bőven. Az öccs ideges lett: nem ilyen ésszerű érzés ez, benn van a zsigereinkben. A házigazda váratlan feleletet adott: ha benn van, hányd ki, erre való az illemhely. Hogy úgy mondjam, megbolydult az asztal. Az öccs sértődötten reagált: Igazán nem azért jöttünk össze, hogy ilyen hangnemben beszéljünk. Ráadásul az illusztris vendég, a nagytiszteletű úr előtt. A gazda vitazárója frappáns volt: Ha láttátok volna a Holocaust filmet, ti is így volnátok ezzel. A kiküldetésem napjait, vagyis a tárgyalások közötti szüneteket ilyenre használtam fel. Annyira megrázott az a film, hogy nem is tudtam róla beszélni. Illetve talán az apósomnak – nyugodjon, szegény - mondtam volna egyet–mást. Ugyan mit? – kérdezte (kicsit kackiásan) az öccs. A báty elfogódottan mondta: Azt, hogy a Holocaust ténye átok rajtunk (s nemcsak a németeken). Az bizonyos, hogy Auschwitz után nincs helye annak, ami előtte megengedett volt. Akinek ellenérzete, előítélete van, operálja ki magából.”

/Mint ebből is látszik, a filmeknek óriási, tudatformáló szerepük lehet!!/

Foglalkozik a könyv a korai kereszténységgel és a mai egyházak kialakulásával és azokkal a folyamatokkal, amelyek a „nem-kellek” lélektani traumájához vezettek: „hogy miként hatott az a már gyermekkorban tudatosuló valóság: nem kellek, mert magyar, mert katolikus, mert protestáns, mert paraszt, mert zsidó, mert arisztokraták származéka, mert kancsal vagy mert az átlagosnál tehetségesebb stb. vagyok, mert nézeteim a hatalmasokétól különböznek, mert ízlésem visszatart a kollektív ízléstelenségektől, mert nem vagyok klikk-képes lény. … A politikai fordulatok más és más verziókkal is szolgáltak: amikor éppen azért kellett valaki, mert keresztény, vagy mert zsidó, vagy mert régebben csóró, vagy mert börtönviseltként került be az új érába.”

Felteszi a kérdést: hol a kiút a válságból, milyen irányból indulhatunk el a kivezető utat keresve? Nyilvánvaló, mondja, hogy egyaránt tartózkodnunk kell mind a hazai múlthoz, mind a külföldi mintákhoz való kötődéstől. Útmutatóként Raj Tamás rabbi konklúzióját választja, aki így fogalmazott:

„Aki az idegenben nem a testvért látja, a testvérben is idegent lát.” (Magyar Hírlap, 1990. jan. 27.) – mintha lenne némi aktualitása, üzenete ma is…

Mielőtt túl hosszúra nyújtanám, javaslatai közül néhány gondolatot szeretnék még megosztani a T. olvasóval (akinek nagyon hálás vagyok, hogy eddig is eljutott):

„Tudjuk, hogy a diktatúra rossz, a demokrácia pedig sebezhető, mert a szabadsága gyorsan válik szabadossággá s a szabadosság túlhatol a tűréshatáron: közóhajjá teszi a rendcsináló diktatúrát.”

Hú! Ez mintha ma is tetten érhető lenne… Megoldásnak a felvilágosítást, befolyásolástól és az agitációtól mentes tényfeltárást tartja. (Elgondolkodom rajta, mennyi esélyünk van erre, kitől várható el manapság hasonló hozzáállás és kik azok, akik legalább törekednek rá?)

„mi következik abból, hogy Auschwitz után vagyunk? Először is az, hogy most már senkinek se kötelessége szeretni a „zsidót”, de nem is „szíve-joga” gyűlölni. Nemcsak a „zsidót”, hanem senki mást se gyűlölhet származása vagy bármi olyan miatt, amiről nem tehet. Senkinek se lehet szíve-joga sommás ítéletet mondani ki, hirdetni, publikálni bármely népcsoportról, mert a sommás ítélet garantáltan gonosz dolog.

A legfőbb javaslata a szembenézés, Izrael, a keresztény egyházak és a szekuláris világ helyére kerülése, megbékélése egymással.

Éliás József gyászjelentésének hátoldala:

2016-01-13_12_12_11.jpg

Mit lehet mindehhez hozzátenni? Mintha nem errefelé mennének az események.

Minél többen nézzék meg a Saul fiát!

Én láttam. Nem vagyok szakértő, de éreztem, hogy ez most tényleg valami más minőség. Csak annyit mondanék, hogy fejbevág, megérint, megráz, de egészen más módon, mint amit megszoktunk a filmektől. Nincsenek durva jelenetek, miközben durva az egész. Nem úgy megrázó és gyomorforgató, ahogy megszoktuk és várnánk. A szokatlan perspektíva, a hangzás és látványvilág valahogy azt üzeni: te is lehetnél benne, te is részese vagy az egésznek a magad módján.

Tudom, hogy lesznek más vélemények és azt is tudom, hogy az összeesküvés elméleteket melengetők meg sem fogják nézni, nem hagyják befolyásolni magukat általa (mint általában a tények által). De minél többen érzik hatására azt, mint a fenti jelenetben a báty - valahogy én úgy érzem -, annyival jobbá válik a világ, annyival több reményünk lehet.

* * *

Még lábjegyzetként annyit tennék hozzá, hogy én Mádon nőttem fel, Miskolcon voltam középiskolás, Budapesten jártam egyetemre és csak felnőttként találkoztam ezzel a témával. Holott Mád a zsidóság történetében jelentős szerepet játszott, jelentős számban éltek ott és fontos gazdasági szerepet töltöttek be nem csak a falu, de a térség életében is (az én gyerekkoromban már csak két idős zsidó ember élt Mádon, többségük odaveszett, a kevés túlélő nem tért vissza a háború után). Ma már értem, hogy micsoda elhallgatás volt (és van) ott is, ami nem véletlen és azt sem tartom véletlennek, hogy engem mennyire foglalkoztat ez a téma. Családi vonatkozásról annyit tudok, hogy a Balogh dédnagyapám egy zsidó család vincellére volt és a családfő kérésére elásta a birtokon az értékeiket. Aztán szerencsére volt aki visszajött a családból, így volt kinek visszaadni legalább azokat. Nem lehet könnyű azoknak, akik haszonélvezői voltak az elhurcolt családok vagyonának. Mekkora teher lehet ez rajtuk, vajon értik-e, érzik-e…

Mostanában jelentős fejlesztések zajlottak Mádon, megújult a Zsinagóga és a régi jesiva is, az egész térségben jelentős összegeket sikerült a zsidó lakosságra, kultúrára emlékezve felhasználni. Bárcsak a tudatformálásra, a tények megismerésére is fordítanánk pénzt és energiát!

67644.jpg

A képen a mádi zsinagóga és a jesiva látható. Továbbiak: http://www.mad.info.hu/zsinagoga

Ajánlom továbbá a következő könyvet: Zahava Szász Stessel: Bor és tövisek Tokaj-Hegyalján  - zsidó élet Magyarországon - Abaújszántó zsidó közösségének története – Noran Libro Bp., 2013/

2016-01-13_12_40_16.jpg

2016-01-13_12_40_24.jpg

Sőt, Borbély Szilárd darabját, a Katona József Színházban bemutatott Az olaszliszkai-t is nagyon ajánlom, amely – bár nem meglepő módon - szintén kapcsolódik a témához.

A mádi zsidótemető:

2015-04-04_09_23_04.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr768268190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Látens Inszinuáció 2016.01.14. 20:47:47

Bocs, de engem nem győztél meg.
És nem fogom megnézni.

70 éve erről hall a világ.
Nem lehet már újabb és újabb bőrt lehúzni róla.

kvadrillio 2016.01.14. 21:08:41

ORIGO CIKK CÍME: A Saul fia rendezője szépen helyretette a fröcsögő kommentelőket

CIKK VÉGE
ALATTA
EZ A CIKK NEM KOMMENTELHETŐ

MIÉRT ????????????????????????????
MERT HÜLYE VAGY ????????????????????????????

NU, MAGYARORSZÁG..., NEM ZSIDÓ !!!!!
MÉG AKKOR SEWM, HA EGYRE TÖBB ZSIDÓ TELEPÜL BE HOZZÁNK, MA MÁR KB 1,5 MILLIÓ !!! A KIHALASZTOTT MAGYAROK HELYÉRE !!!!!

EZ A ZSIDÓKRÓL SZÓLÓ FILM, ENNEK AMC SI SIKERE, IZRAELBEN SOKKAL NAGYOBB BÜSZKESÉGET VÁLTANA KI A ZSIDÓ TÁRSADALOMBÓL !!!!!

Jolka40 2016.01.14. 21:11:37

Büszke vagyok a film készítőire. Büszke vagyok arra is, hogy ők magyarok. Meg fogom nézni a filmet, pedig félek a katartikus hatásoktól. Mégis úgy érzem, hogy ezt most nem lehet nem megnézni.

dısʇıʞǝ uǝɯ ʞoɯd ןǝʇʇ 2016.01.14. 21:12:42

kösz de kösz nem

inkább vonuljatok ki a népetekkel magyarországról mint egyiptomból annak idején

páápáááá

Kelly és a szexi dög 2016.01.14. 21:14:55

Pofám leszakad, mennyi hülye van! A film jó, legyünk rá büszkék, remélem hazahozzák az Oscar-t!

BéLóg 2016.01.14. 21:29:37

Én annak örülök magyarként hogy egy magyar filmet (akármiről is szól) jelöltek erre a jelentős díjra.
Szerintem is jó lenne ha minél többen megnézzék, de aki nem akarja, hát az ne tegye.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2016.01.14. 21:59:48

A tifajtátok a végén majd kötelezővé is teszi, és aki nem nézi meg, az mehet az átnevelő-táborba.

Count Adyn 2016.01.14. 22:39:55

Biztos jó film, de miért mindig csak azt a bizonyos 5 millió embert kell sajnálni amikor a világon 60 millióan vesztették életüket...

BéLóg 2016.01.15. 01:19:26

@Count Adyn: Ezt nem értem. Csak a Kommunizmus Fekete Könyvében százmillió áldozatról van tényanyag.

Korvett5 2016.01.16. 09:38:23

A blogot és a filmet méltató hozzászólásom miért, és ki távolította el ?

kvadrillio 2016.01.16. 10:11:07

Extra, Holokamu :: 2016. január 3. 11:44 :: 350 hozzászólás A Saul fia olyan rossz, hogy egy ausztrál filmkritikusnő kisétált a vetítésről - ez volt az első ilyen esete, pedig nem ma kezdte a szakmát Margaret Pomeranz ausztrál filmkritikus, producer és televíziós személyiség három évtizede készíti szakadatlanul a filmkritikákat. Saját becsése szerint csak 2015-ben mintegy 200 filmszínházi alkotást nézett végig, így elég nehéz elhinni, hogy hosszú pályafutása során csupán egy film akadt, ami annyira nem tetszett neki, hogy egyszerűen kisétáljon a vetítéséről. Margaret Pomeranz filmkritikusnő szerint a Saul fia szar Ez a film pedig nem más, mint a magyar adófizetők pénzéből készített, Oscar-díjra is esélyes zsidó propagandafilm, a Saul fia. A "műértő" nemzetközi zsidó kritikusok által csak szuperlatívuszokkal illetett, a belterjes filmes versenyekről menetrendszerűen díjakat elhordó hologiccs Pomeranz szerint annyira rossz, hogy meg sem várta a végét. Élményét meg is osztotta egy ausztrál hírportállal. Ezidáig nem kaptunk hírt az Ausztrália által fizetendő örökkárpótlás pontos összegéről, amint berekeszti ülését a holobizottság, megosztjuk a döntést aggódó olvasóinkkal. (Kuruc.info)
Forrás: kuruc.info/r/6/153280/

:O)))))))))

kvadrillio 2016.01.16. 10:12:14

@kvadrillio: ...a zsidók nagy összefogással, a szart is belihegik az oscarrahhhh...:)

BéLóg 2016.01.16. 21:51:55

@Korvett5: Velem megtörtént hogy:
-- asszittem elküldtem, de nem
-- valamiért a blogmotor beszart és eltüntette
-- meg efféle.
Érdemes copipésztelni elküldés előtt és várni.
Gondolom ha tényleg méltattad akkor nem törölte ki senki. Fura lenne.

Korvett5 2016.01.17. 11:16:32

@BéLóg: Köszönöm a válaszát. Az biztos, hogy elküldtem, megjelent kék háttérrel. Nem tudom mi a copipész, csak ritkán nyilvánulok meg, és csak egy hetven éves vidéki értelmiségi vagyok, akit nagyon felháborít a sok mocskolódó vélemény, ami legtöbbször nem is a témához kapcsolódik, csak simán zsidóz. Tegnap meghallgattam a sajtótájékoztatón elhangzott rendező véleményét a kommentekről, és már nem is fontos,mit írtam.

CoachCo 2016.01.17. 15:45:52

@Korvett5: Nekem nagyon tetszett az a 'Saújhelyes' hozzászólás, jó lenne, ha megismételné. Egyébként én is úgy gondolom, a kommentekhez no comment... Nem lehet meggyőzni egymást, legalábbis ritka a befogadóképesség.

Korvett5 2016.01.17. 21:18:52

@CoachCo: Örülök, hogy legalább a blog írójához eljutott pár sorom, mert részben Neki szólt, és követni fogom írásait. Drukkoljunk a film további sikeréhez !

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2016.01.18. 09:13:47

@Korvett5: drukkoljatok :)
nekem az a gondom, hogy rámerőszakoljátok

Korvett5 2016.01.18. 18:16:50

@enpera: Már tényleg sajnálom, hogy eltűnt az első hozzászólásom. Abból kiderült volna számodra, hogy soha nem támogatnám a mai baloldal egyikét sem. Ki erőszakol itt bárkit bármire ?
Ezt a blogot miért olvasod? Ha zavar a téma, hagyd ki. A Te kezedben van az "okos"