A mai magyar irodalom és Trianon
2016. január 02. írta: CoachCo

A mai magyar irodalom és Trianon

2016-01-02_19_58_03.jpg

Leborulok Tompa Andrea előtt!

Fejtől s lábtól c. regénye kapcsán mondom ezt, melynek alcíme: Kettő orvos Erdélyben. Száz évvel ezelőtt játszódik.

Már írtam róla korábban is a regény egy részletéhez (és annak aktualitásához) kapcsolódóan, de aztán arra jutottam, muszáj felhívnom a figyelmet arra, hogy ez egy alapmű és aki tudja, olvassa el. Megéri!

Olyan könyvet írt Tompa Andrea, amit röviden nem is tudom, hogy milyen jelzőkkel láthatnék el: lebilincselő, csodásan emberi, történelmi (orvostörténeti) és nyelvi bravúr, úgy okos, hogy nem okoskodó, de – szerintem -  mindentudó. És ezzel nem mondanék semmit szinte, hisz mit is mondanak ezek a szavak úgy önmagukban?

Egyáltalán, mit is jelent számunkra Erdély? Kinek-kinek mit és ki-ki mennyire kötődik hozzá, mennyire érintett, mennyire ismerője a valódi Erdélynek, az ottani embereknek, lelkeknek. Mennyire elfogódott és miért elfogódott: Trianon kapcsán esetleg, vagy valamelyik onnan származó felmenője miatt, netán más, nosztalgikus, vagy nemzeti érzelemből vezérelve. Ebből a könyvből olyan sok dologra ráébredhetünk, amit szerintem a többség nem tud, nem gondolt bele, pláne, ha nincs személyes tapasztalata, ha nem járt arrafelé soha és nem beszélt ott élő emberekkel. Ez nem egy homogén világ, amit elvesztettünk (vagy ők vesztettek el minket?) és jogosan sirathatunk. Semmiképpen nem az. Sehogyan sem homogén. És száz éve sem volt az.

2015-07-28_13_38_27.jpg

Nem szeretném én megválaszolni, hogy mit kell érteni ma Erdély alatt, milyen érzelmekkel kellene viszonyulni hozzá és mit kellene jelentsen számunkra. Ha ezt a könyvet elolvassuk, többet tanulunk belőle, mint egy történelem értekezésből, egy pszichológiai tankönyvből, egy orvostörténeti műből és egy családi regényből együttvéve (annak szerelmes, vallási, származási, vagyoni és minden egyéb vonatkozásával).

Aki azt hiszi, elfogódott vagyok és egyébként sem mond sokat az általam megfogalmazott értékelés, az itt olvashat még róla: http://magyarnarancs.hu/konyv/tompa-andrea-fejtol-s-labtol-85118

Aztán elkezdtem utánanézni, ki is Tompa Andrea. Nálam majd tíz évvel fiatalabb, Erdélyből áttelepült írónő, színikritikus, a Színház folyóirat főszerkesztője, aki máskülönben több irodalmi díjjal is büszkélkedhet (van, amit majdnem nem is vett át: http://konyves.blog.hu/2015/01/22/marai-dijat_kapott_tompa_andrea )

Aztán az irodalmon túl is találtam róla érdekességet, ami nem is azért volt szimpatikus elsősorban, amit tett, hanem azért, amiket ennek kapcsán nyilatkozott, amiket gondol a világról. Ezt mondja például magáról: „Én eléggé megszállottja vagyok a múltfeldolgozásnak, az irodalomban is, tudományos munkákban, de a személyes életemben is. Ami tudható, azt szeretném megtudni. „

Ez teljes mértékben tetten érhető a regényében, hiszen olyan érzése van az embernek, mintha belecsöppenne abba a korba, abba a világba és kétség nem fér hozzá, hogy minden valóban úgy volt, ahogyan itt meg lett írva. Egyfelől nincs új a nap alatt, az emberi természet működése tényleg mindig ugyanolyan volt (ahogyan azt már sok klasszikus író és költő megfogalmazta korábban is), másfelől, ami számomra hihetetlenül érdekes volt, az a száz évvel ezelőtti kolozsvári egyetemi, brassói polgári,  illetve erdélyi vidéki világ. Persze közben kitekintve a nagyvilág dolgaira, Budapestre, Bécsre, Romániára. Az, hogy például egy csomó dolog, elmélet, gondolat, már mind létezett akkor is, amikről én azt gondoltam, még nem (például a makrobiotikus táplálkozás). Illetve nem gondoltam így bele.

Ráadásul az elmúlt nyári személye emlékek is előjöttek, amikor körutat tettünk Erdélyben és több helyszínt most, nem olyan régen láttam, ami a regényben is szerepel. Aztán a fürdő ’kultúra’, aminek óriási lehetőségei voltak és vannak arrafelé, a balneológia, ami itt, Budapesten is nagy múlttal dicsekedhet és ami engem mindig nagyon érdekelt, ebben a regényben fontos szál, kiemelt szerepet játszik.

2015-07-24_15_34_46.jpg

Szóval, Tompa Andrea zseniális! A fent hivatkozott riport, illetve blog-bejegyzés egyébként annak kapcsán készült, mert mesélt a gyermekükről:

http://orokbe.hu/2015/02/19/tompa-andrea-iro-orokbefogadas/

Érdekes egybeesés, hogy nem olyan régen olvastam Dragomán Györgytől a Máglyát, illetve Száraz Miklós Györgytől a Lovak a ködben-t. Milyen érdekes, hogy mindegyik az elcsatolt részeken játszódik, illetve az is, hogy a férfi írók egy-egy lány szemével, egy lány főszereplőt megálmodva mesélnek. Tompa Andrea két főszereplőt választott, egy férfit és egy nőt. Csodálatos, ahogy a lelki rokonság megmutatkozik kettőjükben, ugyanakkor semmiképpen nem egy szokványos szerelmi történet, hiszen sem a kor, sem a körülmények nem kedveztek a szép szerelmi történeteknek.

Figyelem, magyar és történelem tanárok! Találtam még valamit a neten, amit ajánlok figyelmükbe:

http://www.aegondij.hu/oravazlatok/Tompa-Andrea-Fejtol-s-labtol-Ketto-orvos-Erdelyben-elemzes.pdf

A bejegyzés trackback címe:

https://coachco.blog.hu/api/trackback/id/tr128228014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.