Gyakran találkozom azzal a problémával, amikor valaki szeretné gyökeresen megváltoztatni az életét, de nehezen tudja rászánni magát arra, hogy kimozduljon a biztosból, hogy elhagyja a komfort zónáját.

Sőt, nem csak a hitelesség kedvéért mondom, de magam is megéltem ezt! Többször is. Legutóbb akkor, amikor elhatároztam, nem a több évtizedig gyakorolt biztos közgazdász szakmámat folytatom tovább (persze ennek voltak egyéb tényezői is és némi kiábrándulás az üzleti világból), hanem rátaláltam a coachingra, elkezdtem azt tanulni, azzal foglalkozni.

Ez az azóta eltelt időszak óriási tapasztalatokkal gazdagított és komoly önismereti munka is volt egyben, pedig azt gondoltam, engem már ezekben a témákban nem lehet nagyon meglepni. Tévedtem.

A legjobb élményeim, legfontosabb tapasztalataim most, így visszanézve:

• Soha akkora élvezetet nem okozott a tanulás korábban, mint most, amikor olyat tanulhatok, amit nagyon szeretek, amiben örömömet lelem.
• Egy percét sem bánom a korábbi életemnek, hiszen rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, dolgoztam sokféle cégnél, megismertem rengeteg embert, cégvezetőt, az üzleti szférát; találkoztam változatos szituációkkal, sőt, több esetben még a háttérben mozgó, mozgató politikai szálakat is sikerült meglátnom, egyszer-egyszer megértenem….
• Mindezeknek köszönhetően soha nem ítélkezem senki és semmi felett; annyi helyzettel találkoztam már, hogy tudom, soha nem egyértelműek a helyzetek, mindig van egy komplex rendszer, ami oda vezetett, ahol vagyunk. Nem mondom, hogy felmentést keresek mindig, de ahhoz, hogy empatikusan tudjak közelíteni egy adott helyzethez, problémához, muszáj, hogy valamennyire megértsem, mi vezetett oda (a nehéz gyerekkortól, az ölbe hullott vagyontól kezdve a sokszor nehéz batyut jelentő személyes hiedelmeken és drivereken át egészen a jelenlegi üzleti kultúráig, gazdasági környezetig – sorolhatnám vég nélkül…).
• A coachingra és a coaching által közvetített értékrendre, szemléletmódra nagy szüksége van ennek a világnak! Persze ezt nem egyszerű elhitetni, elfogadtatni, hiszen viszonylag új dolog, anyagi áldozatot kíván (kivéve azokat az eseteket, amikor társadalmi felelősségvállalás keretein belül dolgozunk jónéhányan) és a hatása nehezebben mérhető, mint pl. egy tőkéstárs érkezésének, vagy egy új gépsor beszerzésének.

Elárulom, a coaching azért tud nagyon hatásos lenni, mert nem a tanult viselkedésünkre, az agyból jövő válaszainkra épít, hanem elsősorban a tudatalattinkra, a szívünkre.

Dr. Joseph Murphy: Tudatalattid csodálatos hatalma című óriási bestsellerében is olvashatóak nagyon ütős megállapítások, javaslatok, amelyek segíthetnek ezeket a gátakat átlépni, illetve megismerni ennek a működésmódnak a hátterét.

Például:

„Tedd meg, amitől rettegsz és elmúlik a félelmed.”

„Ha félsz a kudarctól, akkor a sikerre koncentrálj!!”

Azt is mondja, hogy a tudatalattink soha nem öregszik meg. Ezt főleg azok tudjuk megerősíteni, akik már nem éppen a huszonéveinket tapossuk. Hányszor hallunk ilyeneket az idősebb korosztálytól, hogy:

• Nem is értem, hogy telt el ez a 30-40-50 évtized! Közben én ugyanannak érzem magam, aki voltam akkor.
• Találkozom a régi barátokkal és ugyanott folytatjuk, visszamegyünk ugyanabba az infantilis, vidám világba, ahol akkor voltunk.
• Ugyanolyan intenzív szerelmet tudok megélni most, 60-70 évesen, mint kamaszkoromban…

Azt is mondhatjuk és gondolhatjuk tehát, hogy:

• annyi idős vagy, amennyinek érzed magad,
• olyan erős vagy, amilyennek hiszed magad,
• olyan hasznos vagy, amilyennek tartod magad, stb.

De a legfontosabb: annyira vagy fiatal, amennyire gondolataid fiatalok!

Ehhez tartsátok magatokat!

És merjetek váltani, vállalkozni, ne merevedjetek be, merjétek kimondani azt, ami régóta belétek szorult és – ha úgy tetszik - menjetek vissza gyerekbe: merjetek kérdezni!

A coach is elsősorban ezt teszi: kérdez. Sokat, jókat, ütőseket. Te pedig válaszolsz. És közben rájössz csomó dologra, megnyílsz, megfejtődsz saját magad számára.

A coaching során, egy coaching folyamatra való elköteleződés előtt komoly problémát jelent, hogy nem arról van szó, hogy kifizetjük az árát és megkapjuk érte a terméket/szolgáltatást/eredményt, hanem mindig - sőt, általában keményen - dolgoznunk kell rajta, magunkon, bele kell feccölni az energiánkat, időnket.

De higgyétek el, megéri! Aki még nem próbálta, ajánlom, tegyen próbát, nem fogja megbánni!

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu